„A kis ezüstvásznon zavaros kettős kép mozgott, homályos színes foltokban. Ám amint szemem elé emeltem a kartonszemüveget, hátra kellett kapnom a fejemet, mert a nővérem karja kinyúlt a vászonból, és orrom alá rázta a porrongyot!” – emlékezett vissza 1981-ben Az Élet és Tudomány kalendáriumába írt cikkében Bodrossy Félix operatőr a magyar térhatású film születésének pillanatára.

Bodrossynak azért lett egyszeriben sok szabadideje a háromdimenziós mozgókép tanulmányozására, mert 1949-ben, egy kritikus szakmai és politikai megjegyzése miatt eltávolították a Híradó- és Filmgyárból. Rákospalotai otthonában kísérletezte ki azt a felvételi és vetítési eljárást, amely szakírók szerint még a nyolcvanas évek végén is a legkorszerűbbnek számított, de legalábbis számos elemét vették át a térhatású mozival foglalkozó más fejlesztők.

A találmányról további részleteket az e heti HVG-ben olvashatnak.