hvg.hu: A színpadi rendezéstől hogyan jutott el a színházmenedzsmentig?
Magács László: Ez egy ilyen világ, művészként sem lehet teljesen kivonulni a valóságból, nekem is kvázi meg kell teremtenem magam és a csapatom számára az alkotáshoz szükséges körülményeket. Egyébként az én személyes döntésem volt, hogy a rendezői karrieremből igazgatóként rászánok két évet az Átriumra.
hvg.hu: Kikkel fog együttműködni az Átrium?
M.L.: A november 26-ai nyitás után a közeljövő a stratégiai együttműködésekről fog szólni. Pintér Bélával, a Maladypével, Mundruczóval illetve a táncban Bozsik Ivett-tel, Frenák Pállal, Pataky Klárival, Duda Évával, filmben többek között a Magyar Hangyával, a Heti Válasszal, illetve az Odeonnal.
hvg.hu: Mintha az art deco és ezzel együtt az 1920-as 30-as évek budai hangulatának megidézése a műsortervben is visszaköszönne. Hogyan fér össze a nosztalgikus vonal a legmodernebb külföldi produkciókat befogadó kultúrhely elképzelésével?
M.L.: Minden arra a korra próbál reflektálni, amelyben élünk. Attól, hogy egy műemlék épületben játszunk, még nem akarunk múzeumot csinálni belőle az előadásainkkal. Egy nagyon izgalmas aurájú teret használunk itt az Átriumban, de ettől még nem 1936-ban, hanem 2012-ben járunk. Az átalakításnál a modernség és a hagyomány ötvözetét tartottam szem előtt, azt szeretném, ha a műsorban is ez tükröződne.
hvg.hu: A „Kapunyitással” hivatalosan is megnyíló Átrium Film-Színház Buda egyik védett art deco épületébe költözött be. Milyen szempontokat kellett szem előtt tartani a korábban Május 1. moziként üzemelő hely átalakításánál?
M.L.: Érdekes kérdés, hogy hogyan lehet egy műemlékvédelem alatt álló épületnek új funkciót adni. Az épület elmúlt hetven évében hihetetlenül sok idegen elem került a térbe, most ezektől próbálunk megszabadulni. Nem akartunk semmi visszafordíthatatlan átalakítást csinálni, ezért igyekeztünk mobil elemekkel megoldani a szükséges változtatásokat. Pár év után maga az épület úgyis meg fogja mutatni nekünk a benne rejlő lehetőségeket.
hvg.hu: Az előzetes koncepcióban hangsúlyos szerep jut a kávéháznak. Budai Szimpla akar lenni az Átrium?
M.L.: Nem és nem. Magyarországon már nincsen szükség sem egy huszadik azonos profilú színházra, sem még egy hasonló romkocsmára. Nem azt mondom, hogy ne legyen Vígszínház vagy Katona József Színház, de szerintem most új, multikulturális helyeket kell csinálni. Multikulturális pedig attól lesz egy hely, ha sokféle művészeti formát és funkciót olvaszt magába, minél nagyobb átjárással, minél szélesebb közönséget behozva.
Besnyő László
Az Átriumban egyik nap zene, a másikon film, a harmadikon színházi előadás, a negyediken pedig gyerekprogramok lesznek. Másfelől pedig luxus egy épületet este héttől tízig használni, ezért is jó a kávéház, amely napközben is üzemelni fog. De nem csak az épület fenntarthatósága miatt fontos a saját vendéglátó egység, hanem a nézők és a művészek találkozása szempontjából is. Most éppen hogy a színésszel, zenésszel, rendezővel való közvetlen kapcsolatra van szüksége a nézőnek. A játékba való beavatására helyeződött át a hangsúly. Ez a virtuális valóság szabályait hozza vissza a eredeti világba.
hvg.hu: Elsősorban a fenntarthatóság miatt vált ennyire fontossá a multikulturalizmus?
M.L.: Nem csak azért, hanem mert mi ebben hiszünk, és az én személyes tapasztalataim is ezt bizonyítják. Ezt látjuk, látom magam is mindenhol a világban, így működött jól és komplexen a Merlin is. A multikulturalizmus magyarázza azt is, hogy a Szimplában már nem csak kocsma van, hanem piac és beszélgetések is.
hvg.hu: Létezik ma Magyarországon egy olyan középréteg, amely képes lesz tartósan eltartani az Átriumot? Milyen hosszú időre terveznek?
M.L.: Az biztos, hogy minimális állami szerepvállalás nélkül nem fog menni. Célzott, színvonalas feladatokra normatíván vagy pályázaton kersztül azért szerintem mindig jusson valamennyi pénz. Az Átrium esetében örülhet az állam annak, hogy a magántőke végre belépett a kultúrába, kialakított egy színvonalas épületet és ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta, de csak saját bevételekből így sem tudjuk fenntartani magunkat. Általában a magyar kőszínházak éves költségvetésének 80%-a állami támogatásból, 20%-a pedig saját bevételből származik.
Magács László: legyen zajos kávéház is
Pataki Mihály
Én azt akarom bebizonyítani, hogy a mi modellünk lényegesen kevesebb közpénz ráfordításával is működik. De hangsúlyozni szeretném, ezeket a szabályokat nem lehet egy az egyben érvényesíteni a társulati struktúrára is. Az állami szerepvállalás elvi kérdés is, hiszen a kultúra közügy, másrészt pedig jelenleg Magyarországon még nem lehet olyan jegyárakkal dolgozni, amelyekből önmagában fenntartható lenne egy kulturális hely.
hvg.hu: Angol nyelvű előadásoknak, külföldi kísérleti produkcióknak akarnak helyet adni a jövőben. Az exkluzivitás sem elegendő az önfenntartáshoz?
M.L.: He ez alatt a magas jegyárakat érti, akkor valóban egyre közelebb juthatnánk az önfenntartáshoz, de teljesen önfenntartóak akkor sem lennénk. Megpróbálunk egy viszonylag módosabb, Magyarországon élő külföldi réteget megszólítani az előadásainkkal, de nekik sem adhatjuk aránytalanul magas áron a jegyeket.
Sokat beszélgettem erről külföldiekkel. Elismerték, hogy Londonhoz képest milyen olcsók itthon a jegyárak, de azt is hozzátették, hogy ők most Magyarországon élnek és nem Londonban, és itt más az árszínvonal. A másik probléma, hogy az angol nyelvű előadásaink közönségének 70-80%-a diák, hiszen ők beszélnek leginkább angolul. Számukra pedig megfizethetetlen lenne a hatvan-hetven fontos jegyár.
hvg.hu: Az Átrium üzleti koncepciójában az szerepel, hogy a mecénások képviseltethetik magukat a Művészeti Tanács megbeszélésein. Nem tart attól, hogy a produkciók minőségének rovására megy, ha a mecenatúrának beleszólást engednek a műsortervbe?
M.L.: Százezer forintért lehet „részvényt” venni a leendő produkciós cégben, ami a kultúrát támogató tehetősebb középréteg számára szerintem még mindig nem jelent akkora kiadást. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyik részvényesnek is joga lenne megszabni, milyen előadást játsszunk. Minden évben lesz egy közgyűlés, amelyen a „cég” részvényesei részt vehetnek és szavazhatnak.
Ezen prezentálok nyolc előadástervet költségvetéssel, vízióval, pénzügyi tervvel amelyek közül a tagok szavazással választhatják ki a nekik legszimpatikusabb négy előadást. Ilyen értelemben ez egy irányított játék, ahol a tagok döntik el, hogy milyen időtávon belül várnak megtérülést a produkciótól, illetve mennyi tőkét hajlandóak belefektetni.
hvg.hu: Megvannak már ezek az üzletemberek?
M.L.: Nem, egyelőre még nem. Készül az a prezentáció, amellyel aztán be lehet kopogtatni különböző üzletemberekhez. Nem támogatást fogunk kérni, hanem kultúrateremtői részesedést kínálunk a pénzükért cserébe.
hvg.hu: Miért érheti meg egy üzletembernek a produkciós cég tagjának lenni?
M.L.: Ebből biztosan nem lesz senki sem milliomos, viszont elmondhatja magáról, hogy egy kreatív, magas művészi értékeket képviselő alkotóközösséghez tartozik és egy kulturális brand kialakításához járult hozzá. Ez a kultúrát szerető és támogató üzletembereknek sokat jelenthet. Ugyanakkor én hiszek abban is, hogy hosszútávon ez tényleg egy nyereséges vállalkozás lesz, csak jól kell megcéloznunk a közönségünket.
Besnyő Dániel
A Merlinben mindig voltak külföldi üzletemberek az igazgató tanácsban, akiktől egyébként üzletileg nagyon sokat tanultam, ők pedig azt hiszem élvezték azt az új életszemléletet és közeget amit én mutattam meg nekik.
hvg.hu: Milyennek szeretné látni az Átriumot öt év múlva?
M.L.: Egy olyan helynek, amely a tehetséges fiataloknak egy belépési pont, akik aztán a profikkal dolgozhatnak itt. Össze akarom hozni a legjobb fiatal külföldi rendezőket a legjobb hazai színészekkel és fordítva. A saját pályám során tapasztaltam meg, hogy mindig a nemzetközi csapattal készített produkcióim lettek a legsikeresebbek, mert mire egy darab eljut a premierig, addigra a külföldi színésznek már át kellett rágnia magát egy másik kultúrán. Nemzetközi műhellyé akarom tenni az Átriumot.
