Ha az Erőszakik tetszett, ezt imádni fogják, bár a női szakasz gyengébben muzsikál. Ha már zenei analógia kell: a Hét pszichopata és a Si-cu röhögtetően szabálytalan, csöppet se disszonáns kakofónia.

Ezentúl akár szabálynak is tekinthetjük, hogy a moziban legnagyobbat és legjobbat röhögni azokon lehet, akik amúgy az életben kurvára nem viccesek. Ilyenek a pszichopaták és a nácik. Utóbbit elég régóta tudhatjuk, úgy Chaplin óta. Ámbár Bob Crane még ódzkodott az Auto Focusban, mikor felajánlottak neki egy ilyenféle sorozatszerepet, mondván: ki fog ezen röhögni? Dani Levy remekbe szabott Hitler-paródiája után generációnk is nyugodtan mondhatja: mindenki, akinek van humorérzéke.

Martin McDonagh filmje demonstrálja, hogy a recept az előbbi csoportnál is működik. Ha az Erőszakik a Szociopaták menni Európa, akkor a Hét pszichopata és a Si-cu a Pszichopaták lenni Amerika. A sorozatgyilkos, az elmebeteg bűnöző az amerikai identitás fonákjának integráns része, nem vitás. Tetszik vagy sem, kultikus figurák lettek belőlük, akiktől várható volt, hogy előbb-utóbb körfűrésszel bontják le a műfaji gettó falait, a lélektani thrillerek, profilrajzolós krimik, misztikus sorozatok és a Helyszínelők után meghódítják a vígjátékot is.

bigbangmedia

Mire jó ez a 109 perc? Azon kívül, hogy megnézeti – vagy ha már láttuk, újranézeti – velünk az Erőszakikat. Arra, hogy jól szórakozzunk egy olyan alkotáson, mely ezt a hatást nem sok hektoliter művérrel, egyéb testnedvutánzattal vagy kilométer hosszúságban kiontott belsőségekkel éri el. Nem véresebb ez a bő másfél óra, mint egy középsúlyos nap egy város baleseti sebészetén. Hanem a dermesztően jó - már az Erőszakikban is kirívóan erős - párbeszédekkel.

Mi az összefüggés egy alkoholista, párkapcsolati defektekkel és kreatív válsággal bajlódó forgatókönyvíró, egy kutyarabló páros, egy buddhista amish kvéker pszichopata, egy vietnami pap vietkong bosszúálló, egy állatbarát maffiafőnök, Noam Chomsky, egy gyilkosokat gyilkoló titokzatos sorozatgyilkos, Gandhi, a My Lai nevű délkelet-ázsiai falucska, egy öngyilkosságra készülő megtért gyerekgyilkos, valamint Jézus, egy újsághirdetés, egy nyúllal a hóna alatt flangáló nyugdíjas, s egy hol meztelen, hol vörös ruhás kurva között?

Hogyan fér meg ama filmes alapigazság, hogy a nőket simán legyilkolhatják a cselekmény során, de a szőrös kisállatnak életben kell maradnia, azon bölcsességgel, hogy a béke a buziknak való?

Colin Farrellnek (aki az Erőszakikban bevezette a preventív gyónást a XXI. század filmtörténetbe) nem esik nehezére eljátszani a szenvedélybeteg, karrierdeficites főszereplőt, Martyt. Aki épp a hollywoodi sablonokon merészen átlépő pszichopata-karakteren dolgozik, ám nem boldogul, a szintén problémás haverja próbálja tippekkel bombázni, miközben az Angyalok Városában valaki bűnözőket tizedel, s a kutyák is zsinórban tűnnek el az utcákról.

Marty egy átivott (aztán barátnőjével átveszekedett) görbe este után a haver, Billy (Sam Rockwell) kéróján ébred, a delíriumos amnézia pedig szép lassan rémálomba megy át. McDonagh piszkosul nem tiszteli a műfaji határokat, a véresen röhejes időként átmegy brutálisan komolyba, azt is nehéz eldönteni, a forgatókönyv írja bele magát az életbe vagy az marja szét tömény vitriollal a rémálomgyári kliséket.

Szereplők játsszák a nekik írtat, s két gyilkosság közti szünetben az a téma, hogy miként festene ez a vásznon. Amely vetítővászonról mellesleg szemünkbe fröcsköl az áthallásos önirónia. A kutyarablás-guru Hans (Christopher Walken) szóvá teszi Martynak, hogy a nőalakjai tök sematikusak, de ezt mondhatná McDonaghnak is. A film női szereplői alig vannak jelen, leszámítva Hans feleségét, de őt is gyorsan lelövi a kutyája után lihegő gengszterséf (Woody Harrelson)

Központi motívum továbbá a szemkinyomás, de csak a poénos diskurzusok szintjén, így érzékenyebb vizuális típusoknak sem ellenjavallott. Mindenesetre ez nem csupán egy obligátnak aligha mondható fekete komédia, de nem is egyszerűen humorral meglocsolt perverz filozófiai mese. Még ha benne is van mindkettő. Hanem emellett groteszk tükördráma az írás gyötrelméről.

Hollywoodnak is szokása, hogy előbb-utóbb beleíratja gyártmányaiba a személyzetet, így magukat az írókat, Marty karakteréből is bizonnyal visszaköszön pár valóságból lesett filmírói manír. S végre Amerika földjén is honossá lesznek az európai értelemben vett beteg emberek, akik klisémentesen fakasztanak a képkockákon vért, a nézőtéren kacajt.

A hét pszichopata és a Si-cu

Amerikai-angol film

Rendező: Martin McDonagh

Főszereplők: Colin Farrell, Christopher Walken, Woody Harrelson, Sam Rockwell

hvg.hu-értékelés: 3.5/5

(A fim december 6-ától látható a mozikban.)