Egyre gyakoribbak a homoszexuális képregényhősök

Két szmokingos férfi fogja megilletődötten egymás kezét, körülöttük ünneplőbe öltözött fura alakok – mindannyian természetfeletti képességekkel bíró szuperhősök. Mindez azon a plakáton látható, amellyel a New York-i székhelyű Marvel kiadó az Astonishing X-Men című képregénysorozat legújabb, e héten megjelenő darabját népszerűsíti. Az ominózus epizódot nem véletlenül időzítették a melegparádék hónapjára, a mutáns hősök kalandjait elbeszélő sorozat új fejezetének „fő attrakciója” ugyanis éppen az, hogy az emberfeletti gyorsaságú és repülni képes szuperhős, Northstar házasságot köt élete szerelmével, akit történetesen Kyle-nak hívnak.

Noha az 1979-ben megteremtett Northstar alkotói idestova húsz éve felfedték a figura szexuális orientációját, sokan összefüggést látnak a frigy megrajzolásának időpontja és aközött, hogy Barack Obama amerikai elnök májusban egy tévéműsorban kijelentette: magánemberként támogatja az azonos nemű párok házasságkötési szándékát. Ráadásul nem sokkal ezután a másik nagy New York-i képregénykiadó, a DC Comics is előállt egy forró ötlettel: átírnák a kiadó egyik legöregebb szuperhőse, a Zöld Lámpásként ismert Alan Scott életrajzát. Az 1940-ben életre keltett Scott nemsokára büszke melegként őrzi majd a világbékét, ami azért érdekes, mert a különleges képességeit egy meteorból kovácsolt gyűrűből merítő szuperhős – aki nem azonos a nemrég mozifeldolgozást megért, szintén Zöld Lámpásként ismert Hal Jordannel – korábban családos emberként mutatott példát az ifjúságnak. Igaz, már akkor is megértő volt a melegekkel, mivel a fia, Obsidian a saját neméhez vonzódik.

Akárcsak Obama elnök kijelentése, a két kiadó ötletei is vitákat kavartak. Miközben a témában érintett képregényfogyasztók elégedetten nyugtázzák az újításokat, egy neokonzervatív civil szervezet, a One Million Moms (Egymillió Mama) bojkottra szólította fel az olvasókat. A szervezet szerint az efféle változtatások károsak a műfajra a legfogékonyabb fiatalokra, és – vélekednek – a melegkultúra népszerűsítésével a kiadók célba vették a hagyományos amerikai családeszményt.

Nem ez az első támadás a képregények és a rajzolt homoszexualitás ellen. A műfaj nem sokkal születése után, már az 1930-as években célkeresztbe került. Szakértők hosszú esszékben fejtegették a képregények káros hatásait, a nyers erőszak ábrázolása mellett az egyes történetekbe rejtett homoszexualitást is bírálva. A bújtatott másság elrettentő példája lett utóbb a műfaj történetének egyik legismertebb hőse, a számos mozifeldolgozást is megért Batman. Az 1939 óta repkedő denevéremberről viszonylag korán tudni vélték, hogy a szupermaszkulin külső mögött „meleg” szív dobog. Szerelem és halál című könyvében Gershon Legman folklorista és kritikus már 1949-ben amellett érvelt, hogy a Batman-történetek mellékszereplőinek viselkedése gyanakvásra adhat okot. Ezt öt évvel később egy New York-i pszichiáter, Fredric Wertham is megerősítette Az ártatlanság elcsábítása című munkájában, mondván: a denevéremberes sztorik „homoerotikus képzelgésbe kergethetik a gyermeket”. Állításaik alátámasztására Legman és Wertham is Batman és segítője-tanítványa, az 1940-ben kreált Robin kapcsolatával példálózott. Szerintük aggasztó, hogy a két szuperhős nemcsak egy házban él, de egy ágyban is alszik, ráadásul civil életükből hiányoznak a nők. Ezért az olykor sérült Batmant Robin ápolja, akit a hálás „denevér” civil keresztnevén, „Dick”-nek szólít, ami köznévként az angolszász szlengben a férfi nemi szerv szinonimája.

Batman szülőatyja, Bob Kane belemagyarázásnak minősítette a szuperhős másságát firtató észrevételeket, ugyanakkor elismerte, hogy az idomokat hangsúlyozó kosztümök beindíthatják egyesek fantáziáját. Efféle értelmezésekre adott okot a másságát nyíltan felvállaló Joel Schumacher is, aki két ízben is filmre vitte Batman kalandjait. A Mindörökké Batman (1995), valamint a Batman és Robin (1997) rikító színvilága, a férfitest anatómiáját – köztük például külön a mellbimbókat is – kihangsúlyozó kosztümjei, indokolatlan fenékközeli beállításai, valamint hogy egyesek szerint a főhős fél kúp alakú autója, a Batmobil egy hímtagra hasonlít, különösen sokak nyugalmát zavarta meg.

A homoszexualitás lebegtetése a kutatások szerint számos, a másságát titkolni kénytelen amerikait fordított a rajzolt fikciók felé. Hilda Mosse pszichiáter egy 1966-os cikkében például arról számolt be, hogy nem egy páciense bevallotta, a bújtatott homoszexualitás miatt gyűjtötte a szuperhősök kalandjait elbeszélő füzeteket. A popkultúra-kutató brit Andy Medhurst ezt azzal fejelte meg 1991-ben közzétett esszéjében, hogy Batmanre a Werthaméhez hasonló kritikák irányították rá a meleg olvasók figyelmét, és azért kezdték forgatni a képregényeit, mert „ő volt az első fiktív karakter, akit vélt homoszexualitása miatt támadtak”.

Akárhogyan is, a képregénykiadók 1954-ben kötelezték magukat arra, hogy tartózkodnak a homoszexualitás nyílt ábrázolásától, így a kilencvenes évekig a szuperhősök nemi identitása csak találgatások tárgya lehetett. Bár a mai napig működik a legnagyobb kiadókat tömörítő szakszövetség, a CMMA tartalmi kérdésekben kompetens bizottsága, nemcsak a szabályozás változott sokat 1954 óta, a vásárlókat is egyre kevésbé érdekli, hogy az adott füzetet előzetesen cenzúrázta-e a szövetség. A meleg karakterek fősodorba való beszivárgásában egyaránt szerepet játszik az 1970-es évek melegjogi polgári mozgalmának kedvező fogadtatása, illetve hogy az európai és japán, valamint az amerikai underground kiadók kifejezetten a homoszexuálisokat megcélzó sorozatokkal is jelentkeztek. Manapság ezért már szép számmal akad meleg mellékszereplő a szuperhősök körében. Ilyen például a magyar mozinézők számára is ismerős X-Men sorozat egyik negatív karaktere, az alakváltásra képes – az újabb képregényekben biszexuálisnak ábrázolt – Mystique, avagy Batman alteregója, a 2006-tól leszbikusként feltűnő Batwoman.

Az efféle újítások alkalmával a kiadók mindig azt hangsúlyozzák, hogy a történetek, minden túlzott cselekményvezetés ellenére, a való világra reflektálnak. Így aztán a melegek iránti növekvő tolerancia, az egyes államokban engedélyezett házasságuk törvényszerűen meg kell, hogy jelenjen a sztorikban. Ráadásul, érvelnek a DC és a Marvel illetékesei, az, hogy a gyerekek azonosulni szeretnének a hősökkel, nem feltétlenül azt jelenti, hogy majd akaratuk és vágyaik ellenére a saját nemük felé fordulnak, hanem hogy a mintákat látva növekszik bennük a tolerancia.

SCHREIBER ANDRÁS