Tud titkot tartani? Ők kapják az Oscart
Díjkiosztók, elnökválasztások, meccsek előtt tömegével fogadnak a szurkolók. A sportfogadási irodák már közéleti és művészeti eseményekből is profitot hajtanak. A fogadások mögött azonban komoly tudomány rejtőzik, és a tudósok az Oscarral kapcsolatban sem restek: megsúgják, hogy ki nyer hétfő hajnalban Los Angelesben aranyszobrot. Eddig jól saccoltak.
Nincs már titok, bárki tudhatja, hogy kik nyerik az Oscar-díjat. Mindjárt meg is osztjuk, előtte azonban értsük meg a tudományt, mely a titkos ismereteket rendelkezésünkre bocsátja.
Akár Oscar-díjról, elnökválasztásról vagy sportfogadásról van szó, a matematika mindig szembejön. Batyujában a valószínűség számítás. A tudósok számpárokban vagy százalékokban mutatják ki, hogy az adott versenyben ki, milyen esélyekkel fut be elsőként.
Elnökválasztás vagy legjobb rendező díja - a különbség abban áll, hogy a matekzsenik milyen forrásokból tudnak dolgozni, melyek azok a statisztikailag jelentős adatok, amelyeket komolyan vehetnek, miként helyezik őket egymás mellé, hogy súlyoznak közöttük, melyeket tartják fontosabbnak vagy megbízhatóbbnak.
Mivel a sport szolgáltatja a legegzaktabb adatokat, mivel itt találhatjuk a legmegbízhatóbb adatokat, ezért kezdjük a bukmékerekkel. Utána rátérünk az Oscarra, kis türelmet kérünk.
Így számolnak a bukik
A sportfogadások világában a források egészen megbízhatóak. Mielőtt az amerikai Super Bowl fordulókban tülekedni kezdenek a herkulesi termettel és útburkoló munkagép világnézettel bíró csúcssportolók és csapataik, a tudós összeszedi a legfontosabb információkat: hogyan teljesített a csapat az elmúlt szezonokban? Ehhez képest milyen változások mentek végbe a csapaton belül? Akadnak-e jelentős személycserék: átigazolt egy vagy több csúcsjátékos, távozott a régi edző? Milyen idő várható, otthon játszanak-e, történt-e terrortámadás a városukban a közelmúltban?
Ezeket a tételeket számszerűsítik, és végül megszülethet a győzelem lehetőségét pontosan leíró egyetlen százalékos formula. Mondjuk 35% hogy a Morcos Delfinek csapat nyer, 30%, hogy a Cukros Makákók csapat viszi el a trófeát, a Fehérlovak és Fiaik csapat 25%-ot kap, az Atlanta Ropik esélyét 10%-ra becsülik. A lényeg az, hogy összesen 100%-ot tegyen ki a négy csapat esélyének aránya.
Ennek megfelelően:
Morcos Delfinek esélye: 35:100
Cukros Makákók esélye: 30:100
Fehérlovak és Fiaik esélye: 25:100
Atlanta Ropik esélye: 10:100
Ha például az Morcos Delfinek csapatra szeretnénk fogadni, és 35 forintot teszünk rájuk, akkor azt remélhetjük, hogy győzelem esetén 100 forintot keresünk plusz visszakapjuk a befektetett összeget, vagyis 135 forinttal térünk vissza. Hajrá Delfinek!
Most kell vigyáznunk, mert a fentiek nem a tényleges sportfogadási arányok. Ezeket az áronyak maguknak állapítják meg a bukmékerek, akik szeretnének pénzt is keresni a fogadásokon. Olyan metódust keresnek, amivel buzdítják a közönséget, hogy fogadjanak, és egyúttal maguk is keresnek.
Ezt úgy érik el, hogy megváltoztatják az arányokat, például így:
Morcos Delfinek: 45:100
Cukros Makákók: 40:100
Fehérlovak és Fiaik: 35:100
Atlanta Ropik: 20:100
Mi történt? Egyrészt jobbnak tűnnek a győzelem esélyei minden csapatnál, azaz csökkent a rizikó érzetünk, holott a tényleges arányok nem változtak. Csak azokat nem látjuk, ugye.
Azonban a Delfinekre fogadva most már 45 forintot kell fizetnünk azért, hogy 100 forintot keressünk. Drágább az esély. És ha egy kicsit kidugjuk a fejünket a vízből és nem csak a Delfinekkel vagyunk elfoglalva, hanem a többi csapatra is egy pillantást veszünk, akkor látjuk, ott is drágábbak az esélyek.
Ez pedig azért jó, mert csak egy csapat fog nyerni, csak egy helyen kell kifizetni a győzteseket. A többi pénz marad a bukmékernél, és tudjuk is, hogy mennyi. Adjuk össze a módosított fogadási esélyek százalékos számait újra: 140%. A korábbi 100%-hoz képes 40%-kal több pénzért kell fogadnia a sportkedvelőknek.
Oscar-gála: az igazi tudomány már művészet
A sportfogadás fenti példája egy messze leegyszerűsített matematikai modell, hiszen minden egyes csapatnál külön-külön elvek mentén állapítják meg, mennyivel kívánják módosítani a valós esélyeket. Hol nagyobb lesz a bukmékeri árrés, hol kisebb; hol az a cél, hogy minél többen fogadjanak az adott csapatra, ezért leviszik az esély árát, hol éppen fordítva.
Ez már tudományos terület: adatfeldolgozásra és statisztikára építő, de nem feltétlen egzakt tudomány.
David Rotschild közgazdász doktor a Harvardon a nagy volumenű politikai választásokat kutatja - elnökválasztást, kongresszusi választásokat, vagy éppen intézményeken belüli szavazásokat. Akárcsak a sportban, itt is jól megragadható adatokat igyekszik feldolgozni, mint például a nemzetgazdasági teljesítmény, vagy egy adott tagállam sikere, a versenyző eszmék és képviselőik társadalmi elfogadottsága, és a többi. A vonatkozó ismereteket négy csatornán gyűjti: konkrét felmérések, felhasználói tartalmak (közösségi média, blogok, hozzászólások), fundamentális adatok (munkanélküliségi jelentés, tőzsdei indexek, adott területen a pártok aktív tagsága, szavazati hajlandóság), fogadási játékok vagy más jóslatok.
Ezt a nagypolitikai modellt más területen is alkalmazza, például az Oscar-díj várható eredményeire is. A kihívások: egy nagypolitikai kérdésnél konkrétabbak és homogénebben a speciális statisztikai adatok. A munkanélküliségi ráta alakulása egy konkrét szám, ami kihat Obama esélyeire. Az elnökválasztáskor a gazdasági és társadalmi adatok nagyjából egy-két átfogó társadalomtudományos területről érkeznek.
Az Oscar esetében azonban már az egyes kategóriák is túlságosan más kérdéseket vetnek fel, más-más statisztikai adatpontokat követelnek, amelyek szintén igencsak eltérnek egymástól. A legjobb film kategória jelöltjeit merőben más faktorok alapján ítélhetjük meg, mint a legjobb színésznő díjért versengő mezőnyt. Az előbbinél számításba kell venni a stúdiók súlyát, a jegybevételt, a közösségi portálokon az érdeklődést. Az utóbbinál már nehezebben megragadható szubjektív tételek is akadnak, például a szakmai életrajz és a társadalmi kapcsolatok. Ha mégis megragadható, akkor még mindig nehezen számszerűsíthető.
Néhány statisztikai adat és megítélésük:
A stúdiók befektetése: ide tartozik a költségvetés, a filmpremier dátuma, a zsáner. Ezek a tulajdonságok inkább a jelölés esélyénél éreztetik a hatásukat, nem a győzeleménél, azaz jobban használhatóak még akkor, amikor a végső fordulóba kerülő filmekre próbálnánk fogadásokat kötni. Például tavaszi premierrel kisebb a jelölés esélye, mint az őszivel.
A jegybevétel sikere: nem egyetlen számról beszélünk! Figyelembe kell vennünk, hogy a teljes bevétel hány színház között oszlik meg, mekkora a fajlagos bevétel, miként teljesített az első hét és az első hónap, e kettőnek mi a viszonya. De izgalmas a 4. és az 5. hét közötti változás, úgy tűnik, ekkor következnek be a nagy jegyeladási hanyatlások.
Az Argo-akció például a bemutatását követő 4. héten 13,3 millió dollárt keresett, a következő héten már csak 9 milliót. A Lincoln még 18 millió dollárt teljesített a 4. héten is, de nagyot koppant hét napon belül 12, 4 millió dollárral. A két versenyző összehasonlításában a Lincoln jobban szerepelt, hiszen aránylag enyhébb zuhanást szenvedett el.
Közönség véleménye: Ide tartozik a kritikusi és a laikus vélemény is. A laikusok sokkal pontosabbak, a végső díjakat inkább ők jósolják meg, semmint a vájtfülűek. Persze az is lehet, hogy ezek csak önbeteljesítő jóslatok.
Az Argo most beelőzi a Lincolnt 93:86 pontos népszerűségi versenyben.
Jelölések száma: Ez nem is annyira szubjektív. Egy intézmény, amely jelöl filmeket, nyilván komolyan is veszi korábbi döntését. Akit többre jelölt, főleg nagy kategóriákban, az jobb esélyekkel indul.
Életrajzi adatok: Korábbi jelölések és győzelmek, kor, életmű jelölések és győzelmek nélkül… Mind befolyásoló tényezők. Ami biztos: egy sokszor jelölt de még sosem nyert művész esélyei magasak.
Rotschild elindította saját fogadójátékát is. A kezelőfelület olyan, mint a sportfogadóké. Pénzt nem nagyon szeretne keresni vele, és ahogy színt vall a honlapon, inkább csak kutatna. Arra kér minket, hogy fogadjunk, ezzel ő maga hasznos adatokhoz juthat. Cserében megismerhetjük, hogy milyen esélyekkel indulnak a versenyzők a nagy gálaesten.
Huffington Post és Rotschild tippjei:
Legjobb film: Argó-akció (rendezte: Ben Affleck)
Legjobb rendezés: Steven Spielberg (Lincoln)
Legjobb eredeti forgatókönyv: Django elszabadul (Quentin Tarantino)
Legjobb adaptált forgatókönyv: Argó-akció (Chris Terrio)
Legjobb női főszereplő: Jennifer Lawrence (Napos oldal)
Legjobb férfi főszereplő: Daniel Day-Lewis (Lincoln)
Legjobb női mellékszereplő: Anne Hathaway (A nyomorultak)
Legjobb férfi mellékszereplő: Tommy-Lee Jones (Lincoln)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
