Ha elmarad a tüntetés, elmarad a történelmi áhitat is? Máskor kimegyünk bértapsnoknak a népvezér lábaihoz, vagy felháborodunk egy ellenzéki tüntetésen, esetleg elővesszük a flitteres csuklyát és a tiffany üveges molotov koktélt, de ha hazaértünk, akkor befejeződött az ünnep. Az ünnep az utcán hever, amíg az FKF el nem takarítja a maradékait.

Március 15-re senki nem főz családi ünnepi vacsorát. Szemben a vallásos ünnepekkel, a nemzeti évfordulókról nem emlékezünk meg családi körben, csak közösen, tömegesen, intézményekben vagy köztereken. Ez egy furcsa közösség, tagjai csak ott mellőzik a múltidézést, ahol a legmélyebben érezhetnék át az áhitatot: családban.

Fülöp Máté

Triviális ellenpélda a keresztény karácsony vagy a zsidó húsvét, ami ünnep a templomban vagy a zsinagógában és családi körben is. De ezeket még abból a korból őriztük meg, amikor a vallásos közösségi szabályok egy teljes életre útmutatóként szolgáltak.

Ma, kedves judeó-keresztény nemzettársaink, a tél arra kényszerít, hogy felfedezzük március idusának otthonunkban rekedt szellemét. Ugyan „libatolvajohaztunk” vagy „viktatúrázhatunk” is a zuhany alatt, de ez mégiscsak beteges, olyan bayeres lenne. Több szórakoztató alternatíva is kínálkozik, hogy megüljük a 165. évfordulót, ne szomorkodjon, hogy a puhány elvtársai ma nem tartanak Önnel köztéri anyázásra, és ne engedje, hogy elöntse a lengyel mélabú. Íme, három javaslat.

Nézzen Gojko Mitić filmeket

A rendszerváltás előtt március 15-én a tévé tonnaszám ontotta az alternatív programot kínáló mozikat. A két fő műfaj közül az egyik a magyar történelmi film, ezen belül a regényadaptáció, főleg Jókai és Mikszáth művekből, élen A kőszívű ember fiaival (rendezte: Várkonyi Zoltán).

A másik az imperializmus elleni harc metaforájaként az indián film. Mégpedig a béketábor saját vadnyugatán és saját indiánjaival, akik a NDK és Jugoszlávia sziklái között nyargalásztak. Ahányszor szóba kerül a hazai sajtóban Gojko Mitić, rögtön vitriolos hangon szólnak róla a kollégák, zsurnálvagánykodva rugdossák a régi mozikat, hirtelen mindenki kulturpolitikai szakértővé avanzsál. Piha.

Wikipedia

Márpedig Gojko Mitić minden gyerek legjobb barátja (volt). Úgyhogy akinek a legjobb batrátunkkal gondja van, az dögöljön meg a cipőben, amivel rugdossa.

Gojko Mitić nem lúzer!

Gojko Mitić a lehető legnagyobb hős, mert hiszen a gyerekhősöknél nincsenek nagyobbak. Neo vs. János vitéz? John McClane vs. Gojko Mitić? Ezek komolytalan kérdések.

Gojko Mitić megbízhatóan visszatért 1964 és1984 között tucatszor, Gojko Mitić lezúzta az ellenséget, Gojko Mitić nem volt nagypofájú. Gojko Mitić úgy volt a legjobb barát, hogy nem kellett versengeni vele az osztályteremben, nem csalt társasjátékban, nem irigykedett és nem irigykedtünk rá, nem vesztünk össze Gojko Mitić-csel, hogy ki kezd a pingpong forgóban.

Gojko Mitić mellett nyugodtan lehetett indiánszögdelni, sohasem kötötte az orrunkra, hogy atléta és kaszkadőrmúltja miatt a béketábor legrátermettebb rézbőrűje, egyenrangúak voltunk.

Nézzen Gojko Mitić filmeket, elönti majd a nosztalgia, végülis mi más lehet méltóbb egy történelmi évfordulóhoz, minthogy az elmúlt évtizedeket másfél órára a sajátunknak érezzük.

Készítsen forrdalmi pörköltet

Nem tudunk úgy ünnepelni, hogy az étkezést ne kapcsolnánk az eseményhez. Megintcsak gondoljunk a karácsonyra, a húsvétra, vagy akár a születésnapokra, az Újévre, a Valentin-napra...

Flickr / Creative Commons

Hozzávalók:

1 adag pörkölt

1 adag nokedli

1 római saláta

Recept:

Egy nagy kerek tálon kelyezze el a római saláta leveleit úgy, hogy lelógnak, és eltakarják a tál peremét. Figyeljen arra, hogy a levelek egy nagyjából szabályos korongot képezzenek.

Helyezze el a nokedlit a római salátán, ezúttal a nokedli-kör sugara legyen kisebb, mint a salátáé.

Végül tegye középre a pörköltet.

Megjegyzés:

Örök vita, hogy a nemzeti trikolór színei miként jelenjenek meg a kokárdán. Az egyik iskola szerint – és ezt követtük most, végülis ez egy lázadó nap – a színeket belülről-kifelé kell olvasnunk.

Rendezzen vetélkedőt, nézegessen történelmi képeket

Amikor azt kérik a tanárok és a politikusok, hogy emlékezzünk meg egy régi, történelmi eseményről, sőt, érezzük át és fedezzük fel benne a mai kihívásokat meg enmagunkat, hát, legyünk őszinték, nem tudjuk pontosan, mi tévők legyünk. Nehéz olyan élményeket találni 2013-ban, ami hidat ver közénk és a márciusi ifjak közé, hogy érezzük a sorsközösséget.

Pedig biztos izgalmas lenne, ezt megelőlegezhetjük. Amolyan időutazás, térgörbítés. Ha 165 évvel ezelőtt valakiben felszaladt az adrenalin, mert mondjuk nem mehetett egyetemre, és ma a szellemi örökös tajtékzó dührohamot kap, mert jobbágysorba kényszerítik, akkor a lázongás direkt kapcsolatot teremt, 165 év ide vagy oda.

Kálvin tér, 1900

fortepan.hu

Itt egy remek gyakorlat, amivel hasonló élményben lehet része. Keresgéljen a világhálón régi Budapest fotókat, erre a Fortepan zseniális oldal tökéletesen alkalmas. Nézegesse a 40-60-80 éves képeket, és próbálja meg kitalálni, hogy melyik, hol készült. Talál majd olyat, amiről rögtön meg tudja mondani, hogy az Orczy téren fotózták.

Lesz olyan, ami lassan leplezi le enmagát, hogy a Nagykörút egy darabja, csak még villamos nélkül.

És szembejönnek azok a képek, amelyek egy mára a felismerhetetlenségig megváltozott közterületről készültek.

Ezt a gyakorlatot családi fotókkal is elvégezheti. A felismerés élménye az, amit időutazásként él meg.