A több mint kétezer négyzetméter alapterületű kiállítótérben az időrendben összeállított tárlat a szürrealizmus 1920-as évekbeli alapításától a harmincas évekbeli nemzetközi térhódításán át a II. világháború alatt New Yorkban aratott elismeréséig mutatja be a mozgalomnak a tárgyakhoz való viszonyát, amelyekkel a művészek az álom és a tudattalan világát akarták feltárni.
Láthatók többek között Alberto Giacometti, Salvador Dalí, André Masson, Joan Miró, Jean Arp, Marcel Duchamp, Max Ernst, Brassai és Man Ray, valamint kortárs művészek, Théo Mercier, Paul McCarthy és Cindy Sherman leghíresebb alkotásai.
A kiállítás a felépítésével megidézi a szürrealizmus ma már történelminek számító tárlatait is: a 12 részből (a természetes, a talált, a matematikai, a szürrealista, a vad, a szimbolikus, a gépi, az öntött, az emberi, a költői, a könyves és a valós tárgyakból) álló, színes falakkal és függönyökkel díszített, Didier Ottinger kurátor szavai szerint "vidámparkban" minikamerák filmezik minden oldalról az alkotásokat, amelyek képét kivetítik a falakra.
A kurátor szerint a szürrealisták 1927-től kezdtek érdeklődni a szobrászat iránt, amikor is a mozgalom atyja, André Breton belépett a Francia Kommunista Pártba. Ekkortól foglalkoztatta őket a szürrealizmus és a valóság viszonya, és a céljuk eleinte az volt, hogy a dialektikus materializmus tételét adaptálják a művészethez. Így született meg a szürrealista tárgy fogalma, amely egyszerre vitatta a klasszikus szobrászat szabályait és szembehelyezkedett a piaci spekulációval.
A kiállítás 2014. március 3-ig tekinthető meg Párizsban.
