Halotti frigy
Amíg a halál el nem választ – ez a mondat nem hangzik el, és az Igen, akarom helyett is múlt időt használnak Franciaroszágban a posztumusz házasságkötésnél. A szokás nem a mindennapok része, de él.
A halál után is boldogító igen még az első világháború után terjedt el rövid időre, amikor a hátrahagyott menyasszonyok az oltár elé akartak járulni az elesett vőlegényükkel. Azt azonban, hogy Franciaországban erre még ma is van lehetőség, egy 1950-es tragédiának köszönhetik az emberek, amikor Fréjus-nél 400 ember meghalt egy gátszakadás miatt. Köztük volt André Capra is, akinek jegyese, Iréne Jodart az akkori francia elnöknél, Charles De Gaulle-nál kérelmezte, hogy mégis hozzámehessen elhunyt szerelméhez. A szerelmes kérést a média is felkapta, így pár hónappal később engedélyezték a frigyet, majd a polgári törvénykönyv 171. cikkelyében törvényesen is lefektették a posztumusz házasság lehetőségét a francia polgárok számára.
Az erre irányuló kérelmeket minden esetben a francia államelnök bírálja el, és nyomós okot kell adni arra, hogy létrejöhessen a halál utáni házasság. Bizonyítani kell például, hogy valóban tervezték az egybekelést, illetve az elhunyt családjának is bele kell egyeznie a frigybe. Az esküvői ceremónián a halott házasulandó képét fogja a még élő fél, az anyakönyvezető pedig egy speciális szöveget olvas fel.
Temetés Mexikóban
AFP / Janet Schwartz
A halott iránt táplált romantikus érzelmeken túl sokszor az is indok lehet, hogy a születendő gyermek ne házasságon kívül szülessen, ám például vagyonjogi előnyökkel nem jár a visszadátumozott egybekelés. Az így azonnal özveggyé váló házastárs ugyanis rendszerint nem jogosult a férj vagy feleség vagyonára.
Halotti tánc
Sting híres They dance alone című száma azokról a chilei özvegyekről szól, akik a Pinochet-rezsim alatt elveszítették a férjüket vagy gyermeküket, és az utcára mentek, hogy az elhunytak képeivel táncoljanak.
A szokás egy formája Madagaszkáron is létezik. A szigeten a hagyomány szerint 5-7 évente felnyitják a családi kriptákat, hogy a lepelbe burkolt holttesteket felhozzák, és az akár 100-200 fős gyászoló család megtáncoltassa az ősöket. A rituálé során simogatják, ölelik és megkönnyezik a szeretteiket, majd a tánc után új lepelbe bugyolálják, még parfümmel is meglocsolják őket. A Famadihananak nevezett tradíció magyarul annyit jelent: "a csontok megforgatása". A BBC és a New York Times is készített már videót a hagyományról, amiben a résztvevők elárulják, miért fontos a szokást életben tartani. Az ősök tiszteletét és bölcsességét viszik ugyanis így tovább, ráadásul úgy tartják, ezzel a gyerekek is "megismerhetik" elhunyt családtagjaikat. Persze egy ilyen esemény a nagy családi összejövetelekre is jó apropó, a tánc közben pedig valódi bulizás folyik, a résztvevők esznek-isznak, így emlékeznek szeretteikre.
Haláli buli
A mexikóiakat azonban nem lehet lepipálni, ha hallottak-napi buliról van szó. Az ősi azték és katolikus hagyományok keverednek november 1-én és 2-án Közép-Amerikában, és ellentétben az európai csendes ünneppel, ott igazi fiesztahangulat kerekedik ilyenkor. Mexikóban ugyanis egészen természetes módon kezelik a halál témáját, viccet csinálnak belőle, csontváz-maszkokba öltöznek (ehhez hasonlóan az október 31-i Halloweent is a nemrég elhunytak lelkének -, és a szentek üdvéért ünnepelték eredetileg az angolszász országokban).
A halál Mexikóban nem hiányt jelent, hanem "másállapotot", amelytől nem félni kell, hanem megbecsülni. A Días de los Muertos és a Día de los Fieles Difuntos harsányan vidám, ahol a halált barátságosan, de félelmetesen is ábrázolják. Catrina például vigyorgó, jól öltözött, kalapos csontvázfigura, míg Santa Muerte egy ijesztő csuklyás alak, aki kaszát tart a kezében.
A két napot a mexikóiak végigbulizzák, és úgy hiszik, hogy ilyenkor a halottaik is velük ünnepelnek. Tiszteletükre a házban ofendrast építenek, ami mint egy oltár, a nemrég elhunytnak állít emléket. Az emelvényekre ételt és italt is tesznek, és minden olyan dolgot elhelyeznek rajta, ami közel állt a családtag szívéhez (vannak például Coca-cola, vagy Bacardi Rum oltárok is). Sőt, ofendras kerülhet ilyenkor közterekre, kirakatokba, találni ilyeneket múzeumokban, ahol művészi alkotásként jelennek meg, és nem ritka, hogy politikai üzenetet is rejtenek.
Elektro-lélekláng
A zsidó hagyományban az elhalálozásnak szigorú rituáléja van, ami napról-napra meghatározza, mit kell tennie a hátramaradóknak. A temetés utáni megemlékezés egy hétnapos gyászperiódussal kezdődik (shiva), majd a temetés után harminc napig tart (shloshim), amíg visszatérnek a közeli hozzátartozók a hétköznapi kerékvágásba.
Egy évvel a halál napja után esedékes az úgy nevezett yahrzeit, amikor a család újra megemlékezik a halottjáról, méghozzá egy 24 órán át lángoló yahrzeit gyertyával. A zsidó kultúrában így évről-évre egyedi időpontra esik a család halottainak napja. És bár akámilyen gyertya felhasználható, ami kitart egy egész napon át, a modern időkben sok helyen már elektronikus gyertyákat használnak, hogy elkerüljék a baleseteket. A gyertyaláng a halott lelkét szimbolizálja, az Ószövetségből A Példabeszédek könyvét idézik magyarázatul, mely azt írja: "Az embernek a lelke, az Úr szövétneke", azaz fáklyája.
Wikipedia
Szellemetetés
A kínaiak augusztus 31-én emlékeznek meg hallottaikról. Ekkor, a kínai naptár hetedik hónapjának 15. napján a népi legendák szerint egy napra megnyílnak az alvilág kapui, és 24 órán át szabadon kóborolhatnak a lelkek. A buddhisták és taoisták ilyenkor imádkoznak a halottak elkalandozó lelkeiért, lótuszgyertyákat gyújtanak, majd úsztatják végig azokat a folyókon.
Ezen kívül ételáldozatot is bemutatnak a templomoknál, megetetik az éhező szellemeket, sőt, egy blogger leírása szerint régebben szokás volt az utcákon minden száz lépésnél füstölőket gyújtani, és különböző felajánlásokat tenni a szellemeknek: főképp friss gyümölcsöket, valamint az erre az alkalomra készített szellem baozit, ami egy kenyérszerű gőzölt tészta húsos vagy zöldséges töltelékkel.
