Az Éhezők viadala sikerkönyvből sikerfilm lett, második része pedig még az elsőt is túlszárnyalja. A Futótűz egyszerre valószerű jövőkép és hihetetlen népmese, ahol az elnyomott kisemberek fellázadnak a dúsgazdag elit ellen. Szólhat egy film egyszerre nyálcsorgató tinilányoknak, mély gondolatokat kereső értelmiségieknek és látványos akcióra vágyó popcorn-habzsolóknak? Szólhat.
Egyszerű és igazságtalan lenne úgy jellemezni az Éhezők viadala franchise-t, mint a Battle Royale, a Truman Show és az Alkonyat jól sikerült egybegyúrását, de a nagy elődök egyes elemeinek fejlesztő célzatú újrahasznosítása ma már bevett szokás – Quentin Tarantino például egy egész karriert épített erre. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nem az eredetiségének köszönhetően lett bestseller Suzanne Collins ifjúságiregény-trilógiája, majd az abból készült film, amelynek most már második részét láthatják a moziba látogatók.
Miután Hollywood egyre kevésbé hajlandó kivárni, amíg lecseng egy-egy sikerkönyv popkult-hatása, a 2008-as első kötet megjelenése után mindössze egy évvel már bejelentkezett a Lionsgate stúdió a megfilmesítési jogokért, majd 2012-re el is készült az Éhezők viadala moziváltozata. A Gary Ross (egy szintén társadalmi kérdéseket feszegető fantasy, a Pleasantville direktora) által rendezett első felvonás pedig a célközönséghez képest meglepően felnőttes hangvételt ütött meg – felesleges volt a könyveket nem ismerőknek rettegniük a holdfényben csillogó vámpíroktól és a többi, ma már elengedhetetlen ifjúságiregény-adaptáció kellékétől.
Az első epizódban megismerhettük az alternatív jövőkép alaphelyzetét: a Panem nevezetű országot a Kapitóliumban élő, fényűző életmódot folytató szűk réteg irányítja, tizenkét távoli körzetében pedig többnyire nyomor uralkodik. Évente egyszer minden körzetből kiválasztanak egy-egy, 12 és 18 év közötti fiút és lányt, hogy részt vegyenek a tévé által is közvetített – és ezáltal közösségi eseménnyé váló – viadalon, ahonnan csak egy fiatal kerülhet ki győztesen – aki utoljára életben marad. A szponzorok ráadásul kívülről segíthetnek a „játékosoknak”, ezért a túlélésért még jópofizni is kell a műsorvezetők és a közönség felé.
Csakhogy a 74. viadal nem úgy sült el, ahogy azt a rendezők tervezték, és a 12. körzetből érkező Katniss (Jennifer Lawrence) és Peeta (Josh Hutcherson) személyében két győztest is avattak. Mint azt a Futótűz alcímű második részből megtudjuk, a „győzteseknek” sem kedvez az élet, egy PR-turné keretében kell a viadal erényeiről beszámolniuk a körzetek lakosai előtt, de a lázadás jelképévé vált Katniss jelenléte egyre több rebellis cselekedetet vált ki az öntudatra ébredő polgárokból. Ezt az attitűdöt kezdi megelégelni a nagyfőnök Snow (Donald Sutherland), aki az új játékmesterrel (Philip Seymour Hoffman) együtt új szabályokkal rukkolnak elő: a 75. jubileumi viadalon a korábbi győztesek csapjanak össze egymással.
Ez a döntés az, ami dob egy nagyot a viadal érzelmi vonalán, hiszen már az se volt semmi, hogy 12 éves kislányok és 18 éves kamasz tesztoszteronbombák gyilkolgatták egymást, de itt a megnémult idős nénitől a negyvenes fizikuson keresztül a naplójától megfosztott lázadó tinilányig keresztül mindenki megfordul a véres játszmában.
A Futótűz az első részhez hasonlóan épül fel (a film első felében kapjuk az elméletet, az érzelmeket és az üzenetet, hogy aztán a második felében jöjjön az akció és az izgalom), jó folytatáshoz méltóan viszont masszívabb, hatalmasabb, hangosabb lett, mint elődje. Ennek ellenére mindez nem megy a film rovására, a néhol kicsit túlgondolt akciójelenetek a viadal során lenyűgözőek, a Hawaiin forgatott erdős jelenetek pedig a Lost legizgalmasabb pillanatait idézik. A rendezői széket megöröklő Francis Lawrence pedig szerencsére megtanulta kordában tartani a kamerákat, és nem szédülünk bele a rángatózó képekbe.
A színészi munka is sokkal kifinomultabb az előző epizódhoz képest, ami valószínűleg az igen nagy pályát bejáró karakterfejlődés vonzata. Míg a friss Oscar-díjas Jennifer Lawrence érdekében lassan már felesleges ódákat zengeni, a főhősnőt körülvevő mellékszereplők nagy fejlődésen mentek keresztül. A sebfertőtlenítésre kikészített alkoholt is magába döntő, de aranyszívű Haymitch (Woody Harrelson), a futurisztikus díva Effie (Elizabeth Banks) és a viadal Stohl Bucija, Caesar (Stanley Tucci) is új oldaláról mutatkozik meg, amit színészeink ki is használnak. Ezt ellensúlyozva a Josh Hutcherson és Liam Hemsworth által játszott hősszerelmes duó mellé bedobtak még egy szépfiút (Sam Claflin), hogy az első rész komolysága után a tinilányok is visszatérjenek a moziba.
Párhuzamos történetek
Suzanne Collins írónő valószínűleg kevesebb dollárt kapott műveiért, mint ahányszor megvádolták azzal, hogy egy az egyben lemásolta Takami Kósun monstrumát, a Battle Royalt, még ha ez nyilván erős túlzás is. A szerző esküszik, hogy az első kritikákig nem is hallott az egyébként szintén világszerte népszerű könyvről – amelyből ráadásul Fukaszaku Kindzsi észrevehetően kis költségvetésű kultfilmet is forgatott –, a párhuzam mégis adja magát. Itt 21-21 fiút és lányt kényszerítenek élet-halál harcra, és bár a cél hasonló (megfélemlíteni a lakosságot egy esetleges lázadás kitörését megakadályozva), a média nem jelenik meg a japán könyvben.
Talán azért lett szélesebb körben is elismert történet az Éhezők viadala, mert az egyértelműen a tizenéves lányok olvasótáborának ízlésére komponált – és ennek megfelelően a sztori leggyengébb szálaként operáló – szerelmi háromszögön kívül olyan problémákkal foglalkozik, amelyekre számtalan párhuzamot lehet találni a való életben.
A kormány és a média kenyeret és cirkuszt elve (a fiktív Panem ország neve is a latinul panem et circenses-nek hangzó közmondásból jön), a fiatal életek értelmetlen feláldozása különféle háborúkban, az ingerküszöb megsemmisülése, az emberi sorsokkal játszadozó valóságshow-k – mind olyan jelenségek, amelyek minket is körülvesznek, ezért könnyen azonosulni tudunk a sztorival. Amerikában természetesen a politika nyelvére is igyekeznek lefordítani a cselekményt: a baloldali publicisták az Occupy-, míg a jobbosok a Tea Party-mozgalomnak feleltetik meg az Éhezők viadala lázadóit. Persze hazai fronton sem lenne meglepő, ha hirtelen jobbról vagy balról feltűnne egy-egy politikailag aktualizált párhuzam.
A viadalnak azonban még nincs vége, arcátlanul váratlan ponton fejeződött be a második rész cselekménye, és egészen egy évet kell várni, hogy megjelenjen a mozikban A kiválasztott alcímű harmadik epizód első fele – a trendeknek megfelelően a finálét kettébontották –, hogy aztán 2015 novemberében kerüljön fel a pont az i-re.
Az éhezők viadala: Futótűz november 21-től látható a mozikban.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
