Matekpéldákkal mosták a diákok agyát

„Honvédelmi ismereteink alapján tudjuk, hogy a védő kézigránát (biztonságos dobása csak fedezék mögül vagy árokból hajtható végre) repeszkörzetének sugara 200 méter. A támadó kézigránáté ennek csak 1/8-ad része.” Ezzel a bevezetéssel igyekeztek mozgósítani a hatodikos diákok matematikatudását (is) egy 1970-ben kiadott számtan-mértan feladatgyűjteményben. Bár ugyanebben a tankönyvben a nebulóknak össze kellett vetniük az ikercsövű légvédelmi géppuska lőtulajdonságait az ikercsövű légvédelmi ágyúéival, valamint a páncéltörő ágyú űrméretét firtató feladattal is találkozhattak, sem ekkor, sem a korábbi évtizedekben nem tengtek túl a militarista töltetű szöveges példák az általános iskolai tananyagban. Szórványos előfordulásuk ugyanakkor beleillett abba a sulykoló szemléletformálásba, amellyel az 1920-as évektől a különböző politikai kurzusok igyekeztek a számtani alapműveletek gyakoroltatását ideológiai nevelésre is felhasználni.

Számtanóra Bogyiszlóban 1956-ban

MTI/ Bányász Fanni

 A dualizmus korának példatárai még szinte kizárólag a hétköznapi életben előforduló szituációkkal és az azokból fakadó matematikai problémákkal trenírozták a kisdiákokat. Amint a Gyakorlati számtan című, 1885-ös tankönyvének előszavában Gótsch József fogalmazott: „könyvem megírásánál céltudatosan kikerültem minden olyan feladványt, a melyhez a gyakorlati értéknélküliségnek még csak a gyanúja is férhetne”. Így a szöveges feladatokban gazdasszonyok, hentesek, fuvarosok, bor- és fűszerkereskedők, molnárok, utazó ügynökök, napszámosok vagy éppen cselédek történetecskéi váltogatták egymást. De az elemistáknak rendszeresen meg kellett birkózniuk zongorabérletidíj-számítással, a puskapor, a harang vagy a gyufafej összetevői helyes arányának kalkulálásával is. A makroszemlélet (no meg a százezres, milliós számkörben, illetve a százalékszámításban való jártasság) fejlesztéséről pedig olyan példák gondoskodtak, amelyek a Magyar Királyi Államvasutak bevételeit, az államháztartás főbb tételeit, a budapesti járványügyi intézkedések jótékony hatását, netán a Szent Korona egyes országainak a Monarchián belüli népességarányát számoltatták ki.

Fordulat az első világháború utáni évtizedben következett. „Az oktatási tárca felismerte a tankönyv tudatformáló erejét, azt, hogy a tankönyvön keresztül szándékait, céljait is hatékonyan közvetítheti” – jellemzi az időszakot Súlypontok és hangsúlyeltolódások című, 2006-os kötetében a Horthy-korszak tantárgytörténetét kutató Albert B. Gábor. Ez a számok nyelvére lefordítva elsősorban azt jelentette, hogy a példatárakban – az ország területi és egyéb veszteségeit újra és újra végigszámoltató feladatok formájában – markánsan megjelent a Trianon-tematika. Egy 1930-as könyvben például a „románmegszállás” és „csehmegszállás” alatt lévő városok (köztük Arad, Kolozsvár, illetve Kassa, Komárom) lakosságát kellett az ott élők anyanyelve szerint különböző feladatokba behelyettesíteni, a kivonást pedig úgy gyakoroltatták, hogy a „trianoni osztozkodás” után hány gyár, hány munkás, hány kilométernyi vasútvonal vagy hány mázsa szén maradt Magyarországnak.

Az országvesztésre utaló elemeket találékonyabb szerzők kevésbé kézenfekvő helyekre is becsempészték. Egy 1932-es másodikos kötetben a mértani feladatok egyikében a tanulóknak négyzetes oszlop alakú tárgyakat kellett keresniük a környezetükben. Ehhez Magyarország elszakított területeinek egyik – ilyen talapzaton álló –, néven nem nevezett, stílusában már-már a szocreált idéző budapesti szobra szolgált illusztrációként.

A háború közeledtével a matematikafeladatokban is tovább erősödtek a revízióra való utalások. 1939-ben az első gimnazistáknak szóló egyik új könyv A Magyarbirodalom és Csonka-Magyarország című fejezetében azt kellett számolgatni, hogy mennyi az „ideiglenes veszteségünk” területben és a lakosság számában. A polgári leányiskolák növendékeinek pedig még a műveletekkel sem kellett bíbelődniük. Matekkönyvük hátsó borítóján két Nagy-Magyarországot ábrázoló térkép között egy kisebb, az 1938. novemberi első bécsi döntéssel „kiegészített” trianoni ország körvonala volt látható, alatta pedig a sokat sejtető feliratok: Múlt, Jelen, Jövő.

Feladat az 1940-es Számország című kötetben

 A két világháború között terjedt el, és pár évig azt követően is szokásban maradt, hogy a tankönyvszerzők a témába vágó közmondásszerű szentenciákkal, morális útmutatásokkal formálták a serdületlen ifjúság szemléletét. A katolikus elemi népiskolák számára 1927-ben kiadott, Az élet számokban című kötetben a „Ha 5 kg szalonna ad 4 kg zsírt, mennyi zsír lesz egy fél métermázsa szalonnából?” jellegű feladatsort „A sok hús megárt, egészséges a pénteki böjt” tanáccsal zárták. A Hangya Szövetkezet boltjában való gomb-, cérna- és fogporvásárlás köré szőtt szöveges példákat pedig a „Keresztények, keresztényeknél vásároljatok!” figyelmeztetés követte.

Hasonló funkciójú, ám világnézetileg semlegesebb tartalmú útmutatások szerepeltek az 1946–1947-es tankönyvekben is. A vörheny, a szamárhurut, a roncsoló toroklob és a hastífusz 1926-os pusztítását számba vevő feladatot például „Az ember legnagyobb kincse az egészség”, valamint az „Ép testben ép lélek” bölcselkedések vezették be. Egy ötödikes könyvben pedig a házasságkötések, illetve a születések növekvő számának örvendező példák elé a „Szeressétek és tiszteljétek szüleiteket, akik gondoskodnak rólatok” buzdítás került. Ezek után talán már mondani is felesleges, hogy a férficipő-készítés rejtelmeibe beavató feladványt „A magyar iparos jellemvonása a becsületesség, megbízhatóság, szorgalom” kommentár fűszerezte.

Tankönyvfronton az 1950–1951-es tanévre vált teljessé a kommunista befolyás, akkor vadonatúj kötetek, sorozatok kerültek a diákok kezébe. A szerzők – tudható meg Kéri Katalin és Varga Attila 2004-es tanulmányából, amely a pártideológia tükröződését vizsgálja a korszak alsós tankönyveiben – az 1950. március 29-ei párthatározat szellemében igyekeztek „tartalmasabbá” tenni a tananyagot, amely „sugározza a marxizmus–leninizmus ideológiáját”. Ennek jegyében tűntek fel olyan, korábban nem tárgyalt témák, illetve ismeretlen fogalmak, mint a három- és ötéves tervek beruházásai, jelenetek az úttörők életéből, a szén- és nyersacéltermelés emelkedése, az állami gazdaságok vetésátlagai, a gépállomások traktorai, a sztahanovista munkások csúcsteljesítménye, a munkaversenygyőztesek. A régi és új módszereket sokszor össze is hasonlítva. „Amíg az egyéni gazdaságban nem értettek a tehénnel való bánásmódhoz, addig csak 16 liter tejet adott naponta. Most, hogy jól gondozzák a TSzCs-ben, naponta 26 liter tejet ad” – magyarázta az egyik. „A számtanpéldák megfogalmazásának a célja – mutat rá a Kéri–Varga-tanulmány – gyakran aligha lehetett más, mint beépíteni egyes kifejezéseket a gyerekek passzív szókincsébe.”

A mintának tekintett Szovjetunió felülmúlhatatlan gazdasági eredményei taglalásának természetesen kiemelt szerep jutott a könyvkiadástól a búzatermelésen át a mozdonygyártásig. Magától értetődően a „nagy testvér” minden említése pozitív kicsengésű volt, mint például „A felszabadító Szovjet Hadsereg 1945-ben egy faluban 494 kg lisztet osztott szét 13 szegény család között” kezdetű feladványban. De ennek szellemében elemezték A sztálingrádi csata című szovjet film magyar mozilátogatói számának alakulását is. Az a sok évtizedes példatípus pedig, amelyben híres emberek életének (uralkodásának) hosszát számíttatták ki a diákokkal, kiegészült a marxizmus klasszikusai, köztük kiemelten Lenin adataival.

Nemegyszer a történelmi hűség is áldozatul esett az ideológiai nevelésnek. Egy 1947-es tankönyvben még a „demokrácia” valósította meg az 1945-ös földreformot, az egy évtizeddel későbbi számtankönyvben viszont ugyanerről már azt írták, hogy „1945-ben a Magyar Kommunista Párt kiosztotta a földet a dolgozó parasztoknak”.

Félreértés ne essék, az ideológia még a leginkább átpolitizált korszakokban sem telepedett rá teljes mértékben a matekpéldákra. Kéri Katalinék számításai szerint a „szemléletformáló” feladatok aránya az 1950–1951-es (és 1956-ig változatlan szöveggel utánnyomott) alsós tankönyvsorozat negyedikeseknek szóló kötetében sem haladta meg a szöveges példák egyharmadát. Ennyi önmérsékletet azonban a HVG szúrópróbaszerű felmérése szerint a korábbi, illetve későbbi korok szerzői is tanúsítottak.

Az 1960-as évektől egyébként nemcsak a Rákosi-érát idéző fordulatok koptak ki, hanem a Szovjetunióval példálózó, illetve a rendszer által kijelölt politikai-gazdasági keretekre utaló szituációk is megritkultak. A Kádár-korszak állóvizében utóbbiakat már jobbára csak a termelőszövetkezetek halastavai vagy sertéshizlaldái, a május 1-jei felvonulások munkásőrei, a kiváló brigádok cementtermelési eredményei képviselték. Vagy például az olyanok, mint amelyikben arra voltak kíváncsiak a mozgalmárlelkületű tankönyvszerzők: mennyi ideig gyalogolt a Mókus őrs, ha a tíz perc híján 3 óráig tartó kirándulásán 50 perccel többet mentek gyalog, mint villamossal.

ILLÉNYI BALÁZS