A Megdönteni Hajnal Tímeát című filmnek két igazán nagy erénye biztosan van: nem kényszerít gondolkodásra, ergo pihentet, és nem szerepel benne Csányi Sándor.

Az egyes kritikusok által az újjászülető magyar vígjáték szimbólumaként is aposztrofált film, ami egy diszkrét maszturbációval indul egy férfivécében, üdítő szereposztásával azonnal szerez egy jó pontot. A rendező, Herczeg Attila ugyanis volt olyan kifinomult és jóízlésű, hogy nem az elmúlt tíz évet kitöltő, csontig lerágott magyarmozis szereplőgárdához nyúlt. Korszakváltást jelez, hogy Kamarás Iván már nem fiatal csábítót, hanem kissé kiégett, középkorú, sötét démonokkal küzdő, spiritualitásban tocsogó, antipatikus, hűtlen férfit játszik.

Miért nem omlik össze a sztori?

A főszerepben Magyarország büszkeségét, a külföldi karriert befutott Osvárt Andreát látjuk, aki többé-kevésbé saját magát játssza a filmben. Szép, híres, és mindenki meg akarja dönteni. Utálja, hogy mindenki csak üres sztereotípiának tartja, ezért le is rombolja ezt a képet egy zsíros hamburger behabzsolásával, és egy szenvedélyes ruhatári numerával a tizenöt éves érettségi találkozóján.

Intercom

Osvárt valóban dekoratív nő, de színészi jelenléte ebben a filmben harmatos és üres. Ember nem rág olyan rúzskímélő és természetellenes módon, mint ő, de affektálásban is nagyon erős. A körülötte duzzadó hype nehezen értelmezhető: valószínűleg a Színművészeti első két évfolyamán is akármikor találnánk nála nagyobb tehetséget.

Hogy miért nem omlik össze a film a főszereplő hiányosságai ellenére sem, és miért marad minden kártékonyságtól mentes, fogyasztható vígjáték? Mert a többi szereplő a tenyerén hordozza a sztorit.

Merész húzásnak is tűnhet egy gigantikus tirpákra bízni a narrálást (Bögöcs karakterét Szabó Simon alakítja), de a kezdeti feszengés ellenére végül rá kell jönnünk: a természetesen a szíve mélyén romantikus mackót rejtő vadparaszt pornóproducer Bögöcsnek köszönhetjük a film nagyjából két-három igazán jó poénját. Megszokjuk és megbocsájtjuk, hogy a lakása tele van az önkielégítés ragacsos kellékeivel, hogy kihugyozik az ablakon, fröcsög a szájából a pizza, beleiszik a piánkba, akármikor megzsarol, a "szarmageddon" az egyik szóvicce, és Paulo Coelho "buzis nyavalygásnak" titulált könyveiből készült pornófilmekre rejszol (Alkimista fasza, 11 perc anál, Veronika meg akar nyalni).

Stadion, család

Kellemes élmény Jordán Adél és Lengyel Tamás kettőse. Természetesek, lazák, szerethetőek – simán belógnánk velük a régi gimijük osztálytermébe romantikázni. Jordán Adél végre nem ledér, alulöltözött nőt alakít (a combját azért így is megmutatja), hanem érzékeny pszichológust, Lengyel Tamás pedig teljesen önazonos a bőrdzsekis, gyakorlatias, "kicsit rosszfiú" szerepében.

Hajnal Tímea mellett a másik főszereplő a rendezett életű, korrekt, kicsit töketlen Horváth Dani (a Társas játékból ismert Simon Kornél), aki tüchtig, cukormentes narancslébe és magassarkús jólétbe mártogatott mennyasszonya, Réka (Réti Adrienn) mellett és cégvezető apósa (Hirtling István) árnyékában simul bele a steril, kiszámítható szürkeségbe.

Intercom

A köréjük épülő konzervatív, jómódú család, amelynek körében csak feszengeni lehet, és összezárt lábbal kortyolgatva a teát elemezni a legutóbb beszerzett kortárs festményt a falon, szintén szépen fel van építve. Ahogy pedig "Danikám" és apósa munkavédelmi sisakban állnak egy stadionépítés kellős közepén, egy finom közéleti kiszólás is elhangzik: nincs annál csodálatosabb, mint felépíteni valamit, legyen az egy stadion, vagy éppen egy család. A lényeg, hogy az elsőszülött fiú legyen, ezért pedig fizetni is hajlandóak vagyunk.

Nikki, a film prostituáltját alakító Szandtner Anna is hozzátold egy történetet a közélet backstage-éhez, amikor elkezd mesélni egyik országgyűlési képviselő kuncsaftjáról, aki egyébként az agráriumról szokott magyarázni a tévében. A családos férfi minden látogatása alkalmával azt kéri: csatoljon fel egy hatalmas műbránert, és hatoljon belé hátulról. A politikus számára természetesen már a feltételezés is felháborító, hogy esetleg homoszexuális lehet.

Intercom

Budapesti kalandozás

Amikor néha elkalandozunk a dialógusok között, remekül lekötjük magunkat azzal, hogy megpróbáljuk kitalálni, melyik utcáján vagy terén járunk éppen Budapestnek. A Károly-kertben, az Egyetem téren, vagy éppen a Feneketlen-tónál. Élvezetes a kirakós, és többségében kifejezetten igényesek a képek.

A film nem merít ki érzelmileg (vígjátékként természetesen nem is dolga), nem okoz bennünk maradandó sérüléseket rosszul tálalt sztereotípiákkal és az azokra épülő pusztító, erőltetett poénokkal, de könnyesre sem röhögjük magunkat rajta. Kellemes, korrekt délutáni kikapcsolódás, mérsékelten sikeres poéndömpinggel.

Külön köszönettel tartozunk az előttünk helyet foglaló gömbkacajú úriembernek, aki gyakorlatilag minden viccnek szánt viccen gurgulázva nevetett. Talán még azon is, amit nem is annak szántak.

A filmet február 13-tól vetítik a mozikban.

Az Osvárt Andreával készült interjúnkat itt olvashatják el.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!