szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

A Szabadság térre tervezett világháborús emlékmű a német megszállás utáni magyar áldozati szerepet emelné ki. Megnéztük azonban az 1944 tavaszán megjelent apróhirdetéseket, azaz, hogy mit is tett „Gábriel” a megszállás előtti napokban.

„Nagy vállalat keres személyzeti osztálya részére lehetőleg azonnali belépésre őskeresztény, fizetési jegyzékekben, MABI-, OTI- és adóügyekben jártas tisztviselőt vagy tisztviselőnőt. Írásbeli ajánlatokat fizetési igényekkel ’Német nyelvtudás előny’ jeligére Rudolf Mosse R. T. hirdetővállalathoz.” Ez a hirdetés a Pesti Hírlap 1944. február 12-i számában jelent meg, a negyedik oldalon. Vagyis a korabeli adó- és tb-ügyintézőknél fontos volt az „őskereszténység, ami 1944-es szóhasználat szerint a „nem zsidót” jelentette.

Egy másik cég február 13-án így hirdetett: „Őskeresztény magyar-német és magyar gyors- és gépírónő ajánlatát kéri rt. 'Törekvő 801' jeligére a főkiadóba.” Mások „perfekt keresztény” vagy „perfekt őskeresztény” tisztviselőket kerestek, de előfordult, hogy azt írták: „Törvénynek megfelelő gyors- és gépírónőt felveszünk.”

A munkáshiány miatt nem mindig számított az „őskereszténység”

A nem értelmiségi foglalkozásokba toborzó álláshirdetésekben sokszor elmaradt a vallási (valójában: faji) kitétel: így a német megszállás napján, 1944. március 19-én, vasárnap megjelent (tehát nyilvánvalóan korábban feladott) hirdetés így szólt: „16 éven felüli férfi és női munkásokat betanítunk lemezlakatos munkára. Állandóra alkalmazunk, jelentkezés hétfőn reggel.” A munkáshiány ekkor már olyan nagy volt, hogy nemcsak a származáson lépett túl a munkaadó, hanem az életkort is lejjebb szállította, s nőket is toboroztak nehéz ipari munkára.

Hirdetmények 1944-ben Budapesten
©

Kivétel itt is akadt. A női munkaerőre ugyan szüksége volt, de vallási szempontot tükröz a Magyar Philips Művek Rt. hirdetése. E cég „vacuumtechnikai gyára keres jól képzett keresztény műszerészeket, elektroncső-szerelőnőket, szivattyúsokat és szivattyúsnőket”. Ez azonban összefügghetett azzal is, hogy hadiipari megrendeléseket teljesített a cég: 1944 tavaszán érkezett a hír, hogy Horthy Miklós kormányzó kitüntetéseket osztogatott a Magyar Philips Műveknél. Ez a Pesti Hírlap 1944. március 24-ei számában olvasható, tehát már a német megszállás után, amikor Horthy kormányzói fellépése egyfajta folyamatosságot jelzett a közéletben, de a Philips szerepére is rávilágít: „A Kormányzó Úr Siegmeth Alfréd cégvezető főmérnököt, Zoltai Ágost tisztviselőt és Kiss Ferenc művezetőt – a honvédelem érdekében kiváló buzgalommal teljesített hasznos munkásságukért a polgári honvédelmi érdemkereszttel tüntette ki”.

A megszállás utáni napok hirdetései között találjuk a Ford Motor Rt.-ét. E cég „őskeresztény származású”, „magyar állampolgársággal” rendelkező tisztviselőt vagy tisztviselőnőt keresett, ami mutatja, hogy 1944-ben a multik alkalmazkodtak a kelet-közép-európai valósághoz.

A tulajdonjog korlátozása

Minthogy a törvények a zsidónak minősített személyek tulajdonjogát is korlátozták, nem véletlen az alábbi hirdetés: „Fatermelő, fűrészáru, furnírok és tüzelőanyaggal foglalkozó, telepekkel bíró bej. és kijelölt cég keresztény tőkés társat keres. Érd. d. u. 4-6 között.”

Magyarországon már a harmincas évek végétől, jóval az 1944. március 19-i német megszállás előtt több zsidótörvény és még több rendelet korlátozta a zsidónak minősített személyek „közéleti és gazdasági térfoglalását”, azaz munkavállalását. Az úgynevezett III. zsidótörvény 1941 augusztusában a németországiakhoz hasonló fajvédelmi rendelkezéseket vezetett be, 1942-ben pedig a zsidónak minősített személyek tulajdonszerzését korlátozták.

A negyvenes évek elején tovább szigorították a foglalkoztatási szabályokat. Számos értelmiségi foglalkozás gyakorlását jogilag tiltották (nem lehettek lapszerkesztők, lapkiadók, mozi- vagy színházigazgatók). Más területeken pedig tovább limitálták (20-ról 6 százalékra csökkentették) foglalkoztathatóságukat.

Városligeti életkép 1943-ból
©

A náci Németország közvetlen szomszédjaként Magyarország súlyos kényszerpályákon mozgott már 1944 előtt is. A német nyomásnak azonban nem mindig engedett Budapest: még 1942 decemberében is elutasította például a magyar kormány azt az október 17-ei német követelést, hogy sárga csillaggal jelöljék meg és deportálják a hazai zsidóságot. Ezt a „tízkötetes” Magyarország története sorozat írja, amelynek a korszakkal foglalkozó kötetét Ránki György főszerkesztésével adták ki 1976-ban.

A könyv szerint néhány környező országhoz – nemcsak a náci német területekhez, hanem a befolyásuk alá tartozó bábállamokhoz és országokhoz – képest is kedvezőbb volt a magyarországi zsidóság helyzete, mintegy százezer ember menekült ezért Magyarországra 1944-ig. (Az 1944-es német megszállás után azonban megkezdődött magyar részvétellel gettóba gyűjtésük és haláltáborokba deportálásuk.)

Zsidóüldözés és halálba küldés a német megszállás előtt

Ugyanakkor már 1941-ben súlyos atrocitások érték a magyarországi zsidóságot. Az ekkori, kamenyec-podolszkiji deportálás egyáltalán nem valamiféle „idegenrendészeti eljárás” volt, ahogy nemrégiben Szakály Sándor történész több tízezer ember halálba küldését minősítette. Timothy Snyder, a Yale Egyetem professzora szerint 1941 augusztusában 23 600 zsidót öltek meg Ukrajnában, Kamenyec-Podolszkij körzetében a németek. Friedrich Jeckeln, a körzet felsőbb SS- és rendőri vezetője rádión mindezt közölte is Himmlerrel, a birodalmi SS-főnökkel. Ez volt a németek addigi legnagyobb vérengzése. Az Ukrajnába elűzöttek egy része magyar állampolgár volt, de halálba küldésük megítélésén nem változtat, hogy rendelkeztek-e állampolgársággal.

A zsidónak minősített személyek közül arányosan sokkal többen estek el 1942-ben és 1943-ban a Szovjetunió területén is, mint a sorkatonák közül, akik a keleti fronton szintén szörnyű veszteségeket szenvedtek a 2. magyar hadseregben szolgálva. A fegyvertelen munkaszolgálatosként, hiányos ruházattal kiterelt, zsidónak minősített személyek ráadásul nemcsak a háború borzalmaitól (fegyveres harc, betegség, nélkülözés) szenvedtek, hanem a magyar keretlegények kegyetlenkedéseitől is.

A magyar hatóságok deportálják a "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat
©

Volt olyan cinikus katonai vezető, akinek embertelenségéről Ungváry Krisztián történész írt. A 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy újabb munkaszolgálatosok kivezénylését hagyta jóvá, amikor már áttört a Vörös Hadsereg a magyar védelmi vonalakon a Don-kanyarban. 1943. január 22-én megkérdezték Budapestről, hogy kellenek-e még a felmorzsolódó magyar hadseregnek zsidó munkásszázadok, Kovács azt mondta: „Igen, küldhetitek őket.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Nem adnak örökbe kutyákat Debrecenben, mert félnek, hogy csak a kijárási tilalom miatt viszik el őket

Nem adnak örökbe kutyákat Debrecenben, mert félnek, hogy csak a kijárási tilalom miatt viszik el őket

Megtelt a halottasház a szombathelyi kórházban, már külső telephelyre viszik az elhunytakat

Megtelt a halottasház a szombathelyi kórházban, már külső telephelyre viszik az elhunytakat

GKI: Drámai módon romlottak novemberben a cégek kilátásai

GKI: Drámai módon romlottak novemberben a cégek kilátásai