Jéghideg fröccsök – állt egy vendéglátóhelyiség tábláján a Fishing on Orfű Fröccsudvarában, és bár a törekvés abszolút pártolandó volt, péntek és szombat hajnalban valószínűleg rengeteg fesztiválozó  cserélte volna a jéghideg fröccsöket forró teákra. A 2014-es volt valószínűleg minden idők leghidegebb Fishingje, de idén legalább az ég ismételt leszakadását megúszták a sokat látott fesztiválozók.

A leghidegebb mellé a legnépszerűbb jelzőt is oda lehet tenni, hiszen minden hely már jó idővel a kapunyitás előtt elkelt az orfűi kempingben. A családias jelzőt így már csak megszorításokkal lehetett alkalmazni az idei Fishingre, elvégre mindenhol óriási sorok kígyóztak, legyen szó az italos, ételes standokról, avagy mindenki kedvenc mobil pottyantósairól – utóbbiak számát mintha némileg alultervezték volna.

 

Ezzel együtt a Fishing még mindig az a fesztivál, ahol az egyik boros stand előtt Lovasi Andrásnak bérelt helye van, és ahol a Szigetről kiszorultak és kiábrándultak minden évben találkozni tudnak – idén többek között az ős Kispál és a Borz megtekintésére Orfűre érkező Gerendai Károllyal is. A családiasságot fokozta, hogy a fesztivál idén egy napilappal is bővült. Az Orfűi Másnap minden kétséget kizáróan az újságírás jövőjét jelenti: a kézműves módszerekkel készült lapot a helyszínen írták meg, nyomtatták ki, majd terjesztették az újság munkatársai. A reklámadótól és masszív veszteségektől sújtott magyar médiapiacon csak ez az út járható, vagy az alkoholizmus.

A némileg keményre sikeredett nulladik nap után a hivatalos első napot a rápihenésnek szenteltük, így nem csak a garantált tömeghisztériát kiváltó aktuális pécsi szál Punnany Massifot hagytuk ki, hanem a többek szerint is a fesztivál legdurvább koncertjét adó amerikai HC legendát, a letlive.-t. Pénteken az újra aktivizálódó Isten Háta Mögött megtekintésével pótoltuk be a durvulást. Az Ü című album egyébként számomra szimpatikus elektronikus-popos kitérője immár a múlté, az IHM visszatért a gyökerekhez, ami a koncertélménynek mindenképpen jót tett.

Miközben a nagyszínpadon a magyar könnyűzene talán legfényesebben ragyogó állócsillaga, a Quimby adott vérprofi, ám nem túl sok izgalmat tartogató koncertet, a szintén nagyszínpadnak becézett Made in Pécsen egy újabb visszatérő, a 30Y készülődött. Beck Zoliék 2013-at a Szentimentálénak és személyes problémáik megoldásának szentelték, így egy év kihagyás után tértek vissza a fesztivál körforgásba.

Zoli saját bevallása szerint a délutáni fröccstúrán hagyta hangja egy részét, de az újra fesztiválszínpadra szabadult zenekar lendülete és lelkesedése óriási volt. A bő egyórás koncert a klasszikusokra koncentrált, amelyeket Gradvolt gitáros hiánya miatt némileg áthangszereltek; feltűnő a billentyűk megerősödött szerepe, ami több dalnak igen jót tett. A vége felé előkerült egy újabb szerzemény is a tavasszal megjelent EP-ről a közönség nagy örömére; úgy tűnik, a 30Y újra jó úton van.

A szombat a Heaven Street Sevenbe való belehallgatással kezdődött Orfűn, de talán a zenekar is megbocsátja nekünk, hogy a Fröcsudvar jobban vonzott minket. Ahogy arról már korábban megemlékeztünk, a literes kiszerelésű fröccsök igazi forradalmat hoztak el a fesztiválitalozás terén, a Villány és Szekszárd között fekvő Orfűn pedig nem volt nehéz jó áron jó borhoz jutni.

A megfelelő mennyiségű alpolgármesterrel (4 deci bor, 6 deci szóda) való felszerelkezés után már kellően felkészültnek éreztük magunkat a Vad Fruttikhoz, és örömmel tapasztaltuk, hogy az annó a Sárga Zsigulival berobbant zenekar évről-évre jobb. Likó Marciék az ekkor már többezrese duzzadt tömegtől sem illetődtek meg, a produkció hibátlan volt.

A Fruttik végét nem vártuk ki, hiszen a Made in Pécsen érkezett az évtized legfontosabb magyar zenekara, a Soerii&Poolek, amely korunk legégetőbb problémáit énekli meg, legyen szó a kíméletlen módon bevágó tangáról, avagy az ámokfutó Elton John megállításáról. Törpék és kurvák, kiabálta egy lényeglátó rajongó a koncert előtt; törpét a magunk részéről nem láttunk, a kurváról nem tudunk nyilatkozni. Az ujját mindig a közélet aktuális ügyeinek ütőerén tartó zenekar ezúttal is reflektált az elmúlt hetek legfontosabb ügyeire, azaz a Trónok harca évadzárójára és a focivébére – mi legalábbis így értelmeztük a közönség közé bedobált gumibunkókat és gumikardokat, illetve focilabdákat.

Prosztóságból is megárt a sok, így egy újabb alpolgármesteri kör után az utolsó nagykoncert felé vettük az irányt, ami papírforma szerint a Kiscsillagot jelentette szombat éjfélkor. Lovasi András már némileg megfáradtnak tűnt így a fesztivál negyedik napjának éjszakáján. Ez a kissé fáradt rock persze illett a befutott zenészek hobbizenekarából a Kispál és a Borz feloszlása után altersztárrá vált  Kiscsillaghoz, de a nulladik nap ősKispálja után még egyértelműbbé vált, hogy azért az anyazenekar a fontosabb Lovasi András munkásságában.

Fél kettőkor aztán Pécs felé vettük az irányt megfáradt fesztiválozó módjára. Az idei évből kiindulva ideje beszerezni a 2015-ös Fishing-bérleteket, és nem csak a Kispál és a Borz életmű koncertsorozatának újabb állomása miatt.

 

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!