Szívesen hangoztatott félinformáció, hogy Hollywoodot magyarok alapították - az Abaújszántóról Amerikába vándorló, később a Paramount stúdiót megalapító Zukor Adolf valóban Thomas Edison legfőbb vetélytársa volt a filmgyártás hajnalán. Aztán Kertész Mihálytól kezdve, Cukor Györgyön át Rózsa Miklósig rengeteg ikont kölcsönöztünk a tengerentúlra, a mai telített filmpiacon viszont már jóval kisebb arányban találjuk meg hazánk fiait. De azért a következő három ember példája azt mutatja, hogy az álomgyár még mindig kedvez a filmes ambíciókkal rendelkező magyarok számára.

Az emigráns

Alex Hajdu mindössze két éves volt 1956-ban, családja pedig követte sokak példáját: ahogy az oroszok jöttek, ők mentek: „A szüleim azt akarták, hogy egy szabad országban nőjön fel a fiuk, ezért döntöttek Amerika mellett”. A mai napig beszél magyarul, bár szülei halála óta kevés lehetősége van gyakorolni a nyelvet. Hat éves volt, amikor Hollywoodba költöztek, későbbi sorsát pedig meghatározta, hogy a Gower Streetre esett szülei választása, ahol a Desilu stúdióval szemben volt a lakásuk, amely például az eredeti Star Trek-sorozatot is gyártotta.

A világ filmes fővárosában felnőni hatalmas előny volt számára, már középiskolában voltak tévés-filmes órái, ezek pedig sokkal nagyobb hatással voltak rá, mint a kémia vagy a tesi. „Fiatalkoromban sokszor szöktem be stúdióudvarokba, sztárok otthonaihoz vezető térképeket árultam és csomó autogramot gyűjtöttem. Minden egyes lehetőséget próbáltam megragadni, hogy közel kerüljek a businesshez”. A főiskola második évében egy reklámprodukciós irodához került, ahol asszisztensként egy kellékes mellett. Ő volt az, aki szárnyai alá vette, és arra bíztatta Hajdut, hogy szabadúszóként dolgozzon tovább, amit meg is fogadott – először maga is kellékesként, majd díszlettervezőként csinált karriert magának.

Sci-fi rajongóként egy nagy álma vált valóra, amikor az 1980-as Csata a csillagokon túl című filmen dolgozhatott, ahol a szintén pályakezdő James Cameronnal együtt a díszleteken munkálkodtak. Egy évvel később ismét közös projekten dolgoztak, ígéretes munkakapcsolat volt kialakulóban, de aztán ’84-ben Cameron megrendezte a Terminátort, és külön utakon folytatták.

A hollywoodi szakzsargon magyar megfelelőinek zavarossága miatt Hajdu munkájának pontos megnevezésével bajban vagyunk: production designerként és art directorként is dolgozik. Előbbi a legfontosabb pozíció egy film gyártásának művészeti részlegében, míg utóbbi eggyel lejjebb van a hierarchiában. Előbbit díszlettervezőnek és látványtervezőnek szokták fordítani, ők felelnek a forgatókönyvben leírt helyszínek, kellékek, díszletek vizualizálásáért és megvalósításáért, a rendezővel és az operatőrrel együttműködve, utóbbi pedig a tőle kapott instrukciók alapján keresi meg a megfelelő munkaerőt, adja ki a munkát és felügyeli a gyártási folyamatokat.

Bár olyan nagyszabású mozikon dolgozott már, mint a Törvénytisztelő polgár, A köd vagy a George W. Bush életéről szóló W., Hajdu a tévés ténykedéseire a legbüszkébb: „A három kedvencem, amin mostanában dolgoztam, a Walking Dead, A S.H.I.E.L.D. ügynökei és a ’40-es évek Los Angelesében játszódó Mob City, mert ezek lefedik azt a három témát, amik egy filmtervezésben dolgozó ember számára a legizgalmasabbak: a fantasyt, a sci-fit és a korszakos műveket. A jövőt is az egyre nagyobb költségvetésből dogozó, egyre nagyobb figyelmet kapó tévézésben képzeli el, következő projektje a Breaking Bad készítőjének új sorozata, a Battle Creek lesz.

Rapkliptől Supermanig

Sebő László vizuális effekteken dolgozik, csak az elmúlt évben olyan filmek látványa fűződik a nevéhez, mint a Vasember 3, Az acélember vagy A Wall Street farkasa. Mindig is filmrajongónak tartotta magát, de sosem hozott olyan tudatos döntést, hogy ő akkor most filmekkel fog foglalkozni. Állítása szerint még ma is elgondolkodik néha: „Most akkor ez lett a szakmám?”. Gyerekkorában bátyjával együtt akkora Star Wars-rajongók voltak, hogy az így készült-dokumentumfilmek trükkmestereit látva elcsodálkoztak, egyesek bizony ebből élnek.

„A programozás öröme, a semmiből teremtés már gyerekként is nagy élmény. Az elején az ember még a ’Hello Világ’ típusú programokat írogatja, de pár évre rá haverokkal már vektorgrafikus vagy procedurális animációkat és magunk által forrasztott hangkártya által generált hangeffekteket próbáltunk programozni. Ekkoriban Magyarországon nagyon aktív volt a "demo scene" ahol fiatal programozók próbáltak minél látványosabb dolgokat írni és másoknak bemutatni, ezekre én is eljártam. Bár a teljesítményünk visszagondolva megmosolyogtató, annyi haszna volt, hogy láttam, lehet ezt sokkal komolyabban is csinálni” – meséli a 35 éves Sebő.

Már 12 éves kora óta csinált 3D-animációkat hobbiból, az érdeklődés fennmaradásával pedig elvégezte a BME informatikai szakát. Még a főiskolai évek alatt ismerkedett össze bátyja révén az Animal Cannibals tagjaival, akiknek videoklipet is készítettek a Csak karácsony című dalukhoz, ennek köszönhetően figyelt fel rá a hazai reklámszakma, ahol egy évig tevékenykedett. 2002-ben keresték meg egy kanadai filmtechnikai cégtől, azóta pedig a ScanlineVFX nevű effekt-vállalatnál dolgozik, mint pipeline supervisor – az ő feladatuk, hogy minden a legoptimálisabban működjön az utómunka során, főleg szoftverfejlesztésekkel.

Technikai munkája révén viszonylag ritkán találkozik a filmek készítőivel: „Mára az effektipar levált a filmforgatásról, nemcsak időben, de térben is. Én Vancouverben élek, de a filmek, amiken most dolgozunk, mind a világ más részein forognak, Detroitban, Sydneyben, Londonban és Los Angelesben”. Maguk a rendezők az utolsó forgatási nappal lezártnak tekintik a melót, az effektekért egy úgynevezett VFX supervisor a felelős. Persze vannak kivételek: Clint Eastwood rendszeresen figyelemmel követte az Azután utómunkáit, John Woo pedig külön személyes reggelin adta elő vizuális kívánságait a szakembereknek.

Ahogy a rendezők se gyakran ugranak be az effekt-bázisra, úgy ők se nagyon járnak ki a forgatásokra. „Erre vannak külön emberek, akik heteket töltenek a családtól távol egy meglehetősen unalmas közegben, egy általában távoli országban. Ezt nem mindig kompenzálja az az élmény, hogy összefutsz egy híresebb színésszel, aki mondjuk késett épp 3 órát és mindenki rá vár, vagy el se jön, és emiatt nektek kell majd arcot cserélni a dublőrökön”. Saját munkái közül a 2011-es Az élet fája a kedvence, mert kevés olyan filmen van szerencséje dolgozni, aminek tényleg van művészi értéke, ezt a Terrence Malick-flmet viszont ezek közé sorolja. Az Avatar és a Trónok harca effektjeire azért büszke, mert mindkét alkotáson végzett munkájuk óriási szakmai elismeréssel járt. De a jelenlegi projektjei okán sem szégyenkezhet: a Batman vs. Superman, Az éhezők viadala: A kiválasztott és a Halálos iramban 7 vizuális megoldásai is rajta, illetve cégén állnak.

A robotszörny-specialista

Sebővel szemben Wagner Csaba már fiatalon elhatározta, hogy Hollywoodban fog lakni és a filmek hangeffektjeiért felelős sound designerként fog dolgozni. „8 éves lehettem, amikor elkezdtem töprengeni, hogy hogyan készíthetik az olyan filmek hangjait, mint a Star Wars, a Terminátor 2 vagy a Jurassic Park. Középiskola után néhány évig otthon képeztem magam, elkezdtem építeni a saját hangeffekt-táramat, majd kis idő elteltével néhányan felfigyeltek a demóimra itt Amerikában. Onnantól kezdve nem volt megállás” – számol be karrierje kezdetéről a még mindig csak 28 éves Wagner.

Mivel jól tudta, hogy Magyarországon nem lehet megélni hangeffektelésből, mindig is Hollywoodban gondolkodott, ez viszont sok szenvedéssel járt. Azon felül, hogy hátra kellett hagynia családját és barátait, az első három kinti hónapja igen kalandos volt: „Egy ismerősöm irodájában töltöttem 3 hónapot. Az iroda nagyon kicsi volt, egy ágy alig fért el benne. Zuhany nem volt, és éjszakánként bujkálnom kellett az őrök elöl. A szomszéd konditerembe jártam át edzeni és zuhanyozni. Nehéz időszak volt, de kibírtam, mert hajtottak a céljaim”. A döcögős lakhatás mellett a munka hamar rátalált, heteken belül felkérést kapott egy cégtől, hogy videojátékok kisfilmjein dolgozzon, amivel több díjat is elnyertek – majd sikeresen meggyőzte a főnökét, hogy vegye be a legközelebbi filmjébe.

Wagner Csaba

Wagner Csaba

A szerencse is közrejátszott első mozis munkájában, de aztán keményen be is dobták a mélyvízbe: az első nagyjátékfilm, amin dolgozott, a tavalyi Tűzgyűrű című robotos-szörnyes mozi volt, aminél a robotok hangjáért felelős kollégája kiesett a munkálatok kezdeténél, így Wagner vette át a helyét. Általában a hangtervezők közvetlenül a rendezővel dolgoznak együtt, közösen találják ki a hangzásvilágot, és a Tűzgyűrű esetében Csabának csak jó élményei vannak Guillermo del Toróval kapcsolatban: „Ő az egyik legbarátságosabb rendező, mindig tudja, mit akar, és jó hangulatot is teremt a stúdióban”. Saját projektjei közül a Transformers: A kihalás kora és a Need for Speed voltak a kedvencei, előbbi a korábbi Transformers­-filmek rá gyakorolt hatása miatt, utóbbi pedig szintén nosztalgikus okokból, hiszen már a videojáték hangjain is dolgozott.