szerző:
Balkányi Nóra

Közel hetvenlakásos panelház két emeletén, négy szobában mutatta be december közepén új darabját a Koma. A Blokkoló újpalotai fiatalokról szól, ők játsszák, velük készült. Zrinyi Gál Vince művészei vezetővel beszélgettünk arról, hogyan működik nem ködösnek tűnő leírásként, hanem gyakorlatban a társadalmi felelősséget vállaló közösségi színház.

Az anno a Plazmával nagyot szóló, tavaly a trafikok sztoriját feldolgozó (Nemzeti Vegyesbolt) Koma Társulat 2010 óta a dolgozik a XV. kerületben, egy éve működnek közösségi színházként. A budai vagy belvárosi elképzelésekkel szemben a Blaháról bármelyik hetessel húsz perc alatt ki lehet érni a Fő térre. A hídon túl már nincsenek messze a magas panelek, a buszmegállótól pedig csak pár perc sétára van a Blokkoló helyszíne, a Nyírpalota út 53.

„A másodikon és a kilencediken lesznek a szobák. A lift után csak fordulj balra. Mindkét emelet ugyanúgy néz ki”. A helyszínek között a Koma csapata vezet. Néha lifttel, néha lépcsőn. Relatíve halkan, hogy ne zavarjuk a lakókat. A komások walkie-talkien kommunikálnak, hogy a maximum tízfős csoportokban mozgó nézőket merre, mikor lehet beengedni. A sorrend ugyanaz, egy szoba húsz perces, ehhez képest kell logisztikázni. Az önkormányzattól bérelt szobák panelfalai vékonyak, áthallatszik az élet.

©

A próbán a szobában elhelyezett fekete székeken ülünk. Azok közül bármelyiken lehet. Miközben a srácok játszanak, Zrinyi Gál Vince telefonon jegyzeteli, min javítsanak még. Marci végtelenül laza, Kriszti magabiztosan izgul. „Őrülj meg, változz denevérré, pókká a falon, csatázz nem létező orkokkal” – kapja Réka instrukcióként. Karaktere szerelmes, beleesett a haverjába. A szobában látott sztoriban szerelmi sokszög alakul. A szálak mind kapcsolódnak majd a többi szoba történetéhez. A végén áll össze minden az újpalotai srácok hétköznapjairól – szerelemről, a barátokról, a testvérről, a melóról, a megélhetésről – szóló nagy képpé.

Oké, mindent ti mondotok

A Blokkolót szeptember óta készítették elő a komások. „Mikor kitaláltuk, hogy az újpalotai fiatalok életéről szeretnénk előadást, volt prekoncepciónk: itt nehéz élni. Mikor elkezdtünk beszélgetni a srácokkal, kiderült, mennyire nincs igazunk. Akkor azt mondtuk, oké, innentől kezdve mindent ti mondotok.” A kilencfős csapat helyi iskolai felhívásokra jelentkezőkből, a Koma egy korábban indult videóprojektjéből (a szintén a kerületben élőkkel és az ő problémáikkal foglalkozó közösségi XVID-projektből), és a bekerülők haverjaiból állt össze. „Nekem nagy fless volt, hogy az egymásról és másokról alkotott véleményük milyen gyorsan és őszintén jön ki” – mondja 16-26 éves csapatról Zrinyi Gál Vince.

A komások állandó helyükön, a pestújhelyi Bázison állítottak fel kamerás titokszobát, ez lett a Blokkoló alapja. „Heti legalább három percet kellett itt eltölteniük és azt csinálniuk, amit akarnak. Hihetetlen őszintén beszéltek. Arról, hogyan érezték magukat öt perccel ezelőtt a próbán, arról, milyen otthon vagy, hogy éppen ki kit kivel hogyan bántott meg. Rémisztően őszinte pillanatok születtek.” A Koma csapata a darab témáit, a történetszálakat és jellemeket így állította össze. „Hamar rájöttek, hogy ez én vagyok, ez meg ő, ez történt tegnap. És vállalták. Nyilván nem pont úgy történtek meg a dolgok, ahogyan az a darabban szerepel, de baromi egyes szám első személyű az egész.”

„A Tibi? A Tibi soha. A Tibi nem szokott összejönni.”

A Blokkolóban szereplő srácok nagy része gimibe jár, ketten dolgoznak. A rangidős Zsolax szakmája szerint szőnyegszövő és könyvkötő, a szakmájában nem helyezkedett el. Gergő 24 éves, egy japán multinál 12 órázik. A 21 éves hideg-meleg burkoló végzettségű Henrik most éjszakain érettségizik. Zrinyi Gál Vince a kerületi értelmi fogyatékos emberek napközi otthonában tartott foglalkozásokat, így ismerkedett meg vele. Henrik „mint a fociedzőjük, épp ott közmunkázott”. A gimis, csodásan éneklő Rékáról a művészeti vezető azt mondja, „a sírást azonnal nevetésbe tudja fordítani, rettenetesen jó humorérzékkel rendelkező leányzó”.

Kriszti most tizedikes, pár éve Erdélyből költözött Magyarországra a családjával, egy videóprojekt kapcsán került a Blokkolóba. A 17 éves Adri táncol, színjátszózik. Osztálytársával, a művészetekre szintén fogékony Virággal együtt jelentkeztek a darabba. „Olyanokat vágnak egymás fejéhez, amit az ellenségek se, aztán úgy szeretik egymást, hogy az ember kínosan érzi magát, ha látja” – mondja róluk Zrinyi Gál Vince. Tibi 21 éves, a lakótelepen született és él, érettségi előtt áll. A Koma hatására saját videóba is kezdett. Tibivel és Henrikkel a komások abban maradtak, hogy csak akkor dolgoznak együtt, ha a srácok a próbafolyamat alatt tanulnak a Bázison és leérettségiznek.

©

Az, hogy hol húzódnak a határok, Zrinyi Gál Vince szerint talán a legfontosabb kérdés. „Ez nehéz és baromi fontos dolog. Mi pont addig szólunk bele az ő életükbe, ameddig ők bele akarnak szólni a miénkbe. Mindenki számára vannak feltételeink a közös munkához – ha vállalják és igénylik a segítséget, megpróbálunk eleget tenni a kéréseiknek.” A szülőket a Koma folyamatosan tájékoztatja, a kiskorúaknál kérnek beleegyezést. „Azt tapasztalom, hogy nem tudják, vagy akarják tudni, mi történik itt, de általában hálásak. Nehéz életük van, ami csak azt jelenti, pont úgy élnek, mint ma bárki Magyarországon. Rettenetesen sokat dolgoznak, mégsem élnek olyan életszínvonalon, amilyenen szeretnének. Nem akarjuk őket szülői értekezlet időpontokkal szívatni. Többen félnek, hogy a srácaik túl sok időt töltenek nálunk. Tibi viszont akkor ment át a pótvizsgán, mikor nálunk töltötte a nyarat és folyton töriztünk. Szóval egy idő rájöttek, hogy ez nem rossz dolog.”

Ez nem a l’art pour l’art

A Koma olyan színházi modellben szeretne dolgozni, melyben a közösségi színház alapvető működési forma. A lényeg a helyi civil lakosság bevonása – szereplőként, íróként, háttéremberként, mindegy. Az alakulásukkor nem akartak sokadik Hamletet jól játszó színház lenni, ezért indítottak kortárs magyar darabokkal és témákkal. Játszottak sulikban, hétvégéket töltöttek szegény településeken, foglalkoztak a helyi cigánysággal. Zrinyi Gál Vince azt mondja, arra jöttek rá, ha nem tudnak folyamatosan jelen lenni és felelősen utókövetni a hatásukat, nem teszik jól a dolgokat. Így gondolkodnak most hosszú távon, egy helyszínen.

„Abból indultunk ki, hogy itt a telepen változtatni akarunk. De hamar rájöttünk, hogy ez totális zsákutca. Így eleve azt állítottuk, hogy jobbak vagyunk – és ezt sehogy nem lehet. Nem változtatni kell, hanem lehetőséget, eszközt adni. Az már egyéni döntés kérdése, hogy ki él is vele.” Ez a lehetőség és eszköz a közösségi színház. „Lebutítva a klasszikus színház úgy működik, hogy művészek egy csoportja gondol valamit a társadalom egy szeletéről. Tükröt állít, véleményt formál, majd azt bemutatja a közönségnek. A közösségi színházban művészek egy csoportja ráveszi a társadalmat – kis közösségek formájában –, hogy az mondjon véleményt magáról. Aztán segít ennek a reflexiónak olyan köntöst adni, amit élvezhet és megérthet sok másik ember. Így ténylegesen tudnak változni sorsok. Ez nagy felelősség.”

©

A Koma folyamatosan tanulja a színháznak ezt a formáját, terveznek külföldi szakembereket is hívni. Körülbelül havonta találkoznak tapasztalatot, irodalmat cserélni a MU Színházzal, a Kávával (Hiányzó Padtárs), a Krétakörrel, a Fügével (Jurányi), a Szputnyik egy részével, hamarosan beszállhat a Sín is. Zrinyi Gál Vince az mondja, minél több szakember dolgozik együtt, annál jobb. Ezért vonnak be a folyamatba szociológusokat is. Újpalotán is készült nem reprezentatív, a Blokkolóhoz viszont fontos alapot adó kutatás.

A Koma művészeti vezetője szerint a „társadalmi felelősségvállalás” kezd egyre menőbb lenni az elmúlt két-három évben. „Körülbelül nyolc éve a színházi nevelés is az lett, pedig a Káva vagy a Kerekasztal már húsz éve ezzel foglalkozik. Ha megnézed például a Katonát vagy akár Shakespeare színházát, a színház mindig társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Ugyanez a helyzet, ha Csehovhoz, ha kortárs íróhoz vagy impróhoz nyúlok. Az, hogy a téma mennyiben politikai, mindegy. A klasszikus színház a társadalmi felelősség körében viszont nem aknázza ki a  lehetőségeket, csúnyán mondva a színház szolgáltatásait.”

Az, hogy miért pont az elmúlt években kezdtek a színháznak ezzel az ágával többen foglalkozni, Zrinyi Gál Vice szerint „nem köszönhető egyértelműen a Fidesznek vagy a Gyurcsány-érának.” Példákat a fejlettebb demokráciával, magasabb életszínvonallal működő Németországból, Norvégiából hoz még. „Nem konkrét politikai helyzet generálta a folyamatot itthon. Egy színházat csináló generáció most jutott el odáig, hogy alternatív utakat keressen. 3D mappinget, helyspecifikus művészetet. Az, hogy az aktuálpolitikai helyzet miatt amúgy elképesztően fontos lenne komolyan csinálni a színháznak ezt a közösségi formáját, talán szerencsés összefüggés.”

Nem visz el a rendőr

A Koma négy éve, a független színházak vesszőfutásakor került a XV. kerületbe. „Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy idehívott az önkormányzat. Abszolút támogattak minket. Ha azt mondtunk, flashmobot szeretnénk, és nem lenne jó, ha elvinne a rendőr, figyeltek erre is. Szabadkezet kaptunk”. Kialakult a 600 négyzetméteres Bázis. Az októberi önkormányzati választások utáni helyzet éppen kétségesebb. A fideszes László Tamást a Demokratikus Koalícióból Hajdu László váltotta. „Nem is az a kérdés, hogy velünk, hanem hogy a kerülettel mi lesz. Rémisztőnek tűnő harc kezdődött a képviselő testületben. Az emberek kezdik megszokni, hogy ez a politika, de ez megengedhetetlen.”

©

A Koma számára a XV. kerületben működő uniós városrehabilitációs program és az önkormányzat fontos láb. A jegyekből minimális bevételük van. Ezen kívül kapnak állami független színházi működési támogatást, de erről Zrinyi Gál Vince azt mondja, az elmúlt négy évben kiszámíthatatlan volt. „Nem azt mondom, hogy előtte minden csodásan ment, de a maga hibáival együtt működött egy rendszer. Mint az összes életben maradni kívánó független színház, mi is külföldi pályázatokra kezdünk átállni. Csak ez nekünk, akik lokális problémákkal foglalkozunk, nehéz feladat.”

A Blokkoló folytatódik az ünnepek után. Legközelebb január 6-án, 13-án, 20-án és 30-án megy a darab, 18:00 órától. „Ha a srácok megtapasztalják, hogy amit gondolnak, azt artikulálni tudják, értéket tudnak vele létrehozni és figyelnek is rájuk, akkor nyertünk. Nem kellenek díjak. Ha nem jelenünk meg a színházmagazinban, hát uccu neki.”

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Megfejtették a Stonehenge egyik nagy titkát

Megfejtették a Stonehenge egyik nagy titkát

Az Iszlám Államhoz csatlakozott nő nem térhet vissza az USA-ba

Az Iszlám Államhoz csatlakozott nő nem térhet vissza az USA-ba

Feljelenti Palkovics Lászlót a Párbeszéd

Feljelenti Palkovics Lászlót a Párbeszéd

Ilyen 7 üléses családi autót vagy 7-es BMW-t vehetünk az új Samsung csodatelefon árából

Ilyen 7 üléses családi autót vagy 7-es BMW-t vehetünk az új Samsung csodatelefon árából

Gyöngyösi szerint a Jobbik csak rájátszott a rasszista, antiszemita érzelmekre

Gyöngyösi szerint a Jobbik csak rájátszott a rasszista, antiszemita érzelmekre

Lázár János hallgatott egy jót az agrárium nagyágyúival rendezett fórumon

Lázár János hallgatott egy jót az agrárium nagyágyúival rendezett fórumon