A szigetországban ugyanis az építészeti és kulturális örökség része lett 19, a két világháború között épült söröző. Vagyis műemléki státuszt kaptak a legjellegzetesebb 1918-1939 között nyílt pubok, amelyeket neves sörfőzdék építtettek. A kiválasztásnál az építészeti stílus és a muzeális enteriőr mellett döntő tényező volt a közösségformáló (!) hatásuk is.

A jelölt periódusban csaknem 3000 sörözőt építettek a sörgyárak, közülük a legszebbek a most védetté nyilvánítottak. Ezeket történelmi pubokként említik, s valójában a Tudor- és György-korabeli építészet megújított stílusjegyeit viselik magukon, szemben a modernista törekvésekkel. Roger Bowdler, az English Heritage (Angol Örökség) igazgatója e 19 pub társadalomtörténeti szerepét hangsúlyozza a The Telegraphban közzétett minapi nyilatkozatában. Kiemelve, hogy abban a korszakban hozták őket létre, amikor a sörfőzdék a minőség és kulturáltság javítására elindították az „Improved Pub” mozgalmat. A férfiakon kívül szélesebb vendégkört megcélozva, szemben a viktoriánus kor pubjaival, amelyek nem tulajdonítottak jelentőséget a női vendégeknek. Ezekben a pubokban helyet kaptak olyan közösségi terek, mint a családi terem, játékterem, étterem és még a táncterem is.

Hogy miért fontos a puboknak a védett műemléki körbe való beemelése, és az épített örökség mellett hagyományaik megőrzése, arra Paul Moody és Robin Turner könyve adja meg a magyarázatot. A tökéletes pub keresése (The Search for the Perfect Pub – a könyvnek magyar fordítása még nincs – a szerk.) című, már 2011-ben megjelent kötetükben a szerzők figyelmeztettek arra, hogy részben az ingatlanpiac (átalakítás más célra, épületelbontások), részben pedig egyéb gazdasági, korlátozó tényezők hatására (dohányzás tiltása, italfogyasztási szokások befolyásolása a szupermarketek multipack akcióival) hetente 57 pubot zárnak be. Köztük olyanokat, amelyek valamiként a nemzeti értékmegőrzés kategóriájába sorolhatók. Eléggé beszédes, hogy míg 1980-ban 69 ezer volt Nagy-Britanniában a pubok száma, mára 48 ezerre csökkent. Bár a Brit Sör és Pub Szövetség legújabb adatai már reményt keltőbbek, mivel az utóbbi években csökkent a tendencia, mostanra országos átlagban már csak 13 pubot zárnak be hetente. Ez főként az újonnan felnőtt generáció érdeklődésének köszönhető a kézműves sörkultúra és az autentikus hangulatú sörözők iránt.

Mint tudjuk, az Egyesült Királyság nemcsak kedvelt turista úti célja, de jelentős bázisa honfitársainknak, úgyhogy íme a 19 pub teljes listája:

- The Black Horse, Birmingham (épült 1929-30)

- The Berkeley Hotel, Scunthorpe (1930)

- The Daylight Inn, Petts Wood (1935)

- The Royal Oak, London, Columbia Road, London (1923)

- The Rose and Crown, London, Stoke Newington (1930-32)

- The Golden Heart, London, Spitalfields (1936)

- The Stag’s Head, London, Hoxton (1935-36)

- The Duke of Edinburgh, London, Brixton (1936-37)

- The Station, Surrey (1934-35)

- The Duke William, Stoke on Trent (1929)

- The Wheatsheaf, Merseyside (1938)

- The Gatehouse, Norwich (1934)

- The Brookhill Tavern, Birmingham (1927-28)

- The White Hart, Grays, Essex (1938)

- Biggin Hall Hotel, Coventry (1923)

- The Angel Hayes, Middlesex (1926)

- Army and Navy, London, Stoke Newington (1936)

- Palm Tree, London, Mile End (1935)

- Bedford Hotel, London, Balham (1931)