Magács hosszú bejegyzésben írja le, hogy szervezték be, és milyen jelentéseket írt. Emlékeztet, hogy korábban, amikor egy ismerőse levélben ügynöközte le, utánanézetett, milyen aktái lelhetők fel, de akkor semmit nem találtak. Pár hete megint előkerült az ügynökkártya, megint felhívta egy ismerősét, hogy nézzen utána, van-e róla anyag a levéltárban. Ezúttal volt.

„Ő talált. Hiszen valóban ügynök voltam.” Magács hosszan írja le, ahogy a katonaság alatt megfenyegették, megzsarolták, és végül beszervezték.

Mint írja, azért nem állt ki a nyilvánosság elé mindezzel, mert nem volt a kezébe semmiféle írásos anyag, és nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy valamire rosszul emlékszik, és nem is tartotta valójában érdekesnek a történetet.

MTI / Kollányi Péter

És azért írja le most, mert nonszensznek tartja, hogy 2016-ban még mindig elő lehet venni ezt az ügynökkártyát, és kijátszani emberek ellen. Elkeserítőnek tartja, hogy ez a dolog még mindig nincs a helyére rakva.

„Bármennyire is azt gondolom, „kényszer alatt cselekedtem”, igyekeztem nem ártani senkinek, és az első adandó alkalommal, amikor már nem éreztem a közvetlen életveszélyt, ki is ugrottam, mégis az életemnek egy olyan titkától akartam megszabadulni, ami terhelt.
Szörnyű volt. A halálfélelem, a kiszolgáltatottság, az elveszettség, a manipuláltság. Elkeserítő volt 21-22 évesen egyedül maradni ezzel a teherrel. Viseljék ezt a terhet azok, akik megteremtették ezt a rendszert.”

A Facebook-poszt alatt Magács belinkelte a 6-os kartonját is, és hozzáteszi, „minden fellelt anyag nálam van, és amennyiben bármilyen történeti kutatáshoz szükség lenne rá, természetesen megtekinthető”.