Több mint 200 év után sikerült megoldani a Hamupipőke-rejtélyt: kinyomozták, ki volt az, aki elsőként elmesélte történetét a Grimm-testvéreknek.

Pénteken Holger Ehrhardt Grimm-kutató, a Kasseli Egyetem munkatársa jelentette be, hogy Elisabeth Schellenberg, egy Marburgban élő asszony volt a szóbeli forrás, ő találta ki Hamupipőke történetét, amit aztán a mesegyűjtő Grimm-testvérek jegyeztek le.

A szakértő Wilhelm Grimmnek a testvéréhez, Jakobhoz írt leveleiben bukkant utalásokra, ezeket vetette össze a marburgi templomok születési és halálozási jegyzékeivel és a szegénykórházak adataival.

Schellenberg elszegényedve és gyermektelenül halt meg 1814-ben. Élete utolsó éveit a gyógyíthatatlan betegeket ellátó St. Jost menhelyen töltötte – mondta el a kutató, aki eredményeit összefoglalva könyvet adott ki Die Marburger Märchenfrau címmel.

Wilhelm Grimm 1810-ben kérte az akkoriban 64 éves asszonyt, hogy meséljen neki, de a nő visszautasította. Ezt követően a mesegyűjtő trükkhöz folyamodott: feleségét és gyermekeit küldte Elisabeth Schellenberghez, aki ekkor nemcsak a Hamupipőkét, hanem a kevésbé ismert Az aranymadár című történetet is elmesélte. Az asszonyról nem maradt fenn kép, egykori lakóháza azonban a mai napig áll. Más Grimm-történetek eredeti elmesélőinek kiléte már régről ismert.

A mesegyűjtő és nyelvkutató Jacob (1785-1863) és Wilhelm (1786-1859) Grimm 1798 és 1841 között – megszakításokkal – Kasselben élt és dolgozott. Már életükben sok nyelvre átültették történeteiket, magyarul 1861-ben látott napvilágot az első Grimm-mesetár.