Amint azt a csütörtök délutáni hírek alapján mi is közöltük: Széll Tamás ( Bocuse d'Or Europe győztes) sous chef és Szulló Szabina konyhafőnők megválik a Gerbeaud-ház ékkövétől, a Michelin-csillagos Onyxtól.

Meglehetős képzavarral élve, az már csak hab a tortán, hogy azt a Hamvas Zoltánt - a magyar Bocuse d'Or Akadémia elnökét - követik a távozásban, aki anno 2000-ben oda vitte az ígéretes fiatalokat - az ász páros mellett még másik hatot -  a Kempinskiből. S aki néhány hete, egészen pontosan, július 7-én még  egyáltalán nem a mostanra várható történésekre utalt egy interjúban, hanem nagyon is többes szám első személyben beszélt az étterem, az Onyxos csapat idei, őszi terveiről. Hamvas 2004-ben saját céget alapítva vállalta a Gerbaud üzemeltetését, - maga is elismert séfként - kissé távolabb kerülve a mindennapokban a konyhától, inkább az irányitásra, a szervezésre, a fejlesztésre, a szakmai nevelésre-továbblépésekre  fókuszálva.

" A Gerbeaud átszervezésével kezdett foglalkoztatni bennünket a gondolat, hogy kellene egy nemzetközi színvonalú éttermet csinálni. Ennek lett az eredménye a  2007 márciusában megnyílt Onyx" - idézte fel a kezdeteket a HVG Gasztro&Utazás kiadványának adott májusi interjújában, pár héttel a budapesti kontinentális Bocuse döntő előtt. Így folytatva: " Folyamatosan kergettük az álmokat. Magyarországon a '90-es években még elképzelhetetlen volt, hogy egyszer legyen olyan teljesítmény, amiért Michelin- csillagot adnak, aztán 2010-ben a Costes, 2011-ben pedig magyar séffel (!) az Onyx is Michelin -csillagot kapott (amit azóta is megtartott - a szerk.)

Nos, ebből a teljesítményből  adódott, hogy az Onyx káprázatos - a konyhában és a magánéletben is -  párosának meg kell mutatnia magát a világban, a legrangosabb szakmai megmérettetéseken. Ahova lehetett, elküldték őket sztázsolni, több száz kötetes szakmai könyvtár állt a rendelkezésükre, s egyáltalán, a Pintér Katalin ügyvezetésével müködő Gerbeaud birodalom minden kondicíót megadott nekik - cserében persze "gályáztak" is rendesen és idővel, híresen. Szabina Párizsban, Tamás Dél-Afrikában előgyakorlatozott a junior Chaine des Rhotisseurs versenyeken, majd Széll a hazai Hagyomány és Evolúción. Hamvas hamar felismerte, hogy az igazi versenyzési hajlam a páros férfi tagjában van. Így leginkább Szulló vitte a vállain- fogta keményen a kezében a konyhát (közben nagyon is támogatva persze párját a felkészülésekben), Széll pedig szárnyalni kezdett a Bocuse d'Or felé. A 2013-as lyoni döntőn a világ 24 indulója között a 10. helyen végzett, ami fantasztikus teljesítmény volt "első bálozóként" - ahogy Hamvas az akkori, nagy nemzetközi elismerést és figyelmet kiváltott  szereplést emlegeti.

A folytatás jól ismert, hiszen onnantól kezdve, hogy kiderült, 2016-ban Magyarország rendezheti a világ legtekintélyesebb szakmai versenyének európai döntőjét, illetve, hogy ezen újra ringbe száll Széll Tamás, a gasztrós és nem-gasztrós sajtófigyelem meglehetősen éberen kísérte figyelemmel a történéseket. Igaz, az az elsöprő fölény, jelzőkkel aligha fokozható siker, amit az idei tavasz hozott a bennfenteseket is meglepte. S nagyon-nagyon ránk fért ez a meglepetés. Amikor Széll Tamás és csapata a dobogó legmagasabb fokára állt, szem nem maradt szárazon. Senkinek nem kellett szemérmeskedni a könnyek miatt, hiszen "sírni csak a győztesnek szabad". És mindannyian, akik ott voltunk, akiknek az elmúlt másfél évtizedben így-úgy, a legkisebb köze is volt a magyar gasztronómia, a magyar vendéglátás "forradalmához", győztesnek éreztük magunkat.

Fülöp Máté

S a nyár hosszúnak, forrónak, nyugalmasnak ígérkezett. Szeles lett. Igaz, Pintér Katalin, a Gerbeaud-ház nagyasszonya a tőle elvárható-megszokott méltósággal, nyugalommal, hígadtsággal interpretálta - a szerinte egyáltalán nem meglepő - mostani hírt. A történet többi szereplője még nem szólalt meg. Persze azonnal égni kezdtek a telefonvonalak, a "melybencsaknemszószerint" kíváncsi sajtó nem fogja annyiban hagyni... Ki kell deríteni, hogy ki, miért, mikor, mennyiért stb. Pedig szerintem - ezúttal hadd engedjem meg az egyes szám első személyt, amit pedig nagyon utálok, ha egyszer egy médiumot képviselek - kiderült: hogy mire képes együtt egy osztályonfelüli csapat, amelynek a tagjai megalapozták a jövőt egy nagy, náluk nagyobb, hasonló értékrendet képviselő-valló közösségnek. Van, kell hogy legyen egy közös asztal, ahova mindenki a maga választotta úton-módon teszi le azt, amiben a legjobb, amit a legjobban tud adni.

Igen, a commenteket, majd "naivitás" jeligére tessenek...