Politikusok vitrin mögött – Prőhle Gergely a PIM főigazgatója
Prőhle Gergely egykori diplomata lesz január elsejétől a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója – mint ahogyan azt a HVG korábban megjósolta. Bemutatjuk, hogy került ide, illetve kis körképet rajzolunk fel múzeumba került politikusokról.
Már szeptember elsejével lemond helyettes államtitkári posztjáról, hogy legyen ideje beletanulni a január elsejével kezdődő múzeumigazgatói feladataiba – mondta lapunknak Prőhle Gergely, aki pályázaton elnyerte a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vezetői tisztségét öt éves időtartamra.
Elődjéről, E. Csorba Csilláról azt mondta, „nagy érdemei vannak abban, hogy a PIM ma egy remek múzeum, így nekem könnyű dolgom van: tovább kell vinni az általa elért eredményeket.” Számít elődjére az elkövetkezendő Arany János Emlékév megszervezésében.
Prőhle két elemet említett programjából, egyrészt, még nagyobb hangsúlyt fektetne a magyar irodalom külföldi megismertetésére, másrészt a digitalizáció meggyorsítására. Pályázatát ígérete szerint nyilvánossá teszi.
A leendő igazgató magyar-német szakon végzett a jénai egyetemen, így rendelkezik a szükséges képzettséggel, vezetői gyakorlatát pedig a kilencvenes években a Friedrich Naumann Alapítvány igazgatójaként már megszerezte, ahol sokat tett a Fidesz elfogadtatásáért a nemzetközi liberális világban.
Az első Orbán-kormány alatt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) közigazgatási államtitkára volt, majd berlini nagykövet lett. A kormány bukása után a szocialisták nem váltották le, sőt 2003-ban berni nagykövetnek nevezték ki. Talán ezért nem várt rá nagy karrier a második Orbán-kormányban, ahol a Külügyminisztériumban helyettes államtitkárként felelt Magyarország és az EU kétoldalú kapcsolataiért.
Nem igazán exponálta magát Brüsszel és Orbán párharcában az européer, Martonyi köréhez tartozó, mérsékelt politikus. Így nem volt meglepetés, hogy a Szijjártó-féle külügyi tárca nem tartott igényt sem rá, sem államtitkárságára.
Régi barátja, Balog Zoltán erőforrás miniszter fogadta be 2014 után a kegyvesztett politikust. Az Emmi-ben a Nemzetközi és Európai Uniós Ügyekért felelős helyettes államtitkárságot kapta meg, ám feladata és hatásköre alig volt. Ezért gondolhatta a politikus, hogy jó menekülő útvonal lehet a PIM.
A Petőfi Irodalmi Múzeum interaktív, látványos, populáris, ugyanakkor szakszerű kiállításaival az egyik legsikeresebb múzeummá vált az országban, amit a látogatottsági adatok és a szakmai elismerések egyaránt visszaigazolnak. Ráadásul sikerült az élő magyar irodalomnak is meghatározó helyszínévé válnia. Az eredmény nagy részben a múzeumot 2005-ig főigazgató-helyettesként, majd két cikluson át főigazgatóként irányító E. Csorba Csillának köszönhető.
A 2015 novemberében kiírt vezetői pályázat idején a kulturális tárca mégis azt kommunikálta, hogy - mivel hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt - az igazgató nem indul a pályázaton. Valójában ő és munkatársai is azt szerették volna, ha marad, végül pályázott is.
Információink szerint a továbbszolgálatot engedélyező Lázár Jánosnak sem volt kifogása, hogy E. Csorba még egy ciklust kapjon. Hoppál Péter azonban politikai tanácsadójának, beszédírójának, Arday Géza írónak szánta a posztot. Ám az informális szakmai tiltakozás miatt a kulturális államtitkár mégsem merte bevállalni, hogy a különböző posztokon majd’ féltucat minisztériumot megjárt író pályázatát támogassa, akinek közigazgatási pályájának csúcsa az volt, amikor a „miniszterelnöki levelezési és iratkezelési részleget” vezethette. Így a pályázatot eredménytelennek nyilvánították, és E. Csorba Csilla még egy évet maradt a poszton, a mostani pályázatot pedig júliusban írta ki a minisztérium. A minisztérium lapunk kérdésre elárulta, két érvényes pályázat érketett az augusztus 4-én lejárt beadási határidőig.
Nem ez az első eset, amikor politikus nézett ki magának tekintélyes közgyűjteményt. Vitézy Dávidot, Orbán Viktor távoli rokonát 2014 decemberében rúgta ki Tarlós István főpolgármester a BKK éléről. Bár a sajtó akkor azt jósolta, hogy Vitézy a kormányba készül, ez végül nem jött össze, hanem év elején a Közlekedési Múzeum főigazgatói székével kárpótolták. A döntés ad-hoc születhetett, ugyanis 2015 novemberében még pályázatot írtak ki, ám hiába érkezett be négy munka, érvénytelenítették azt.
Cselovszki Zoltán az Iparművészeti Múzeum vezetésével vigasztalódhatott – szintén pályázat nélkül -, miután 2014-ben, L. Simon László csúnyán kirúgta a Forster Központ éléről. Az építész tíz évig volt fideszes színekben önkormányzati képviselő a fővárosi közgyűlésben, majd 2000-ban ő hozta létre a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, melynek első és utolsó elnöke is lett.
Máig Baán László – akinek Cselovszki és Vizézy elhelyezésben is van része - a legsikeresebb és egyben legmegosztóbb múzeumigazgató, aki a politikából jött. A NKÖM közigazgatási államtitkári székében 2000-ben épp Prőhlét váltó Baán azon kevesek közé tartott, akik a Fidesz 2002-es bukása után is a közigazgatásban maradtak, igaz lefokozva, gazdasági helyettes államtitkárként. Amikor a szocialisták berendezkedtek a minisztériumban, és Baán körül fogyni kezdett a levegő, meggyőzte miniszterét, Hiller Istvánt, hogy az unalmas és korszerűtlen Szépművészeti Múzeumot a nemzetközi élmezőnybe emeli, a siker pedig a tárca tekintélyét is növeli majd. Amikor Hiller 2004-ben – egyébként szabályos pályázattal - kinevezte a közgazdász végzetségű fideszes politikust a Szépművészeti élére, hatalmas botrány tört ki, ami csak fokozódott azzal, hogy Baán alaposan felforgatta a múzeum állóvizét.
A szakma egy része ugyan máig nem heverte ki a Baán okozta sokkot, ám a sikeres múzeumok ma már inkább utánozzák, a magyar muzeológiára gyakorolt hatása pedig elvitathatatlan. Egymást érték a látogató csúcsokat döntő időszaki kiállítások itthon, a magyar művészet pedig nagyszabású kiállításokkal mutatkozott be a bécsi Kunstforumtól, a párizsi Musée d'Orsay-ig külföldön. A sikerekhez tartozik, hogy a rendszervátás óta nem kapott múzeumigazgató olyan mértékű és szélességű politikai és anyagi támogatást, mint ő.
Ezt a receptet akarta másolni Hiller, amikor utódjának szánta Csák Ferencet, a Körmendy Galéria tulajdonosának, a soproni ingatlanbárónak – ez volt Hiller választási körzete – Csák Máténak a fiát. Az ő karrierjét az sem állította meg, hogy hatalmasat bukott 2005 áprilisában a soproni időközi választásokon. Végül a kínosra sikeredett Pécs 2010 Európa Kulturális Főváros kormányzati koordinátora lett, 2008-ban pedig Hiller államtitkára. Közvetlenül a választások előtt ejtőernyőzött az Magyar Nemzeti Galéria élére. Kinevezését sokan bírálták, Németországban szerzett diplomájának érvényességét is kétségbe vonták, amit Csák soha nem tisztázott. A csökkenő állami támogatás idején úgy próbált túlélni, hogy összebarátkozott az akkor még kormánykedvenc Pákh Imrével, és az ő Munkácsy Alapítványával, amelynek L. Simon László is volt elnöke.
A támogatás azonban nem volt ingyen, az alapítvány köré épült cégháló hamarosan átvette a hatalmat a Galériában, ők szervezték a kiállításokat, szerezték meg a pénzt hozó bérleti jogokat. A megbízásokból jutott barátnője édesanyjának, Demján Sándor közeli munkatársa, Takács Ildikó cégének is. Az ügyeket egy Kehi-vizsgálat tárta fel, miután a Munkácsy Alapítvány ügyvezetőjét egy alkalmazottja egy elszámolási vita során meggyilkolta. 2011-es távozásával mintegy 150 milliós hiány hagyott maga után a Galériában. A botrány megkönnyítette Baán László dolgát, hogy a Szépművészeti Múzeum mellé megszerezze a Nemzeti Galériát is.
A Pest megyei közgyűlés 2007 januárjában a múzeumi területen outsider35 éves régészt, az 1998-ben a XVII. kerületben fideszes színekben önkormányzati képviselővé választott Kálnoki-Gyöngyössy Mártont tette a szentendrei Ferenczy Múzeum élére. Ő múzeumigazgatóként, illetve a Megyei Múzeumok Szövetségének elnökeként igyekezett politikai karrierjét egyengetni. Állhatatosan harcolt a megyék ásatási jogainak elvétele ellen, igaz, a saját múzeumában ezt kiszervezte baráti cégeknek.
Ügybuzgalmának meg is lett az eredménye, 2010-ben, Szőcs Géza kulturális államtitkár-helyettese lett. Ám nem sikerült megtalálni a közös hangot főnökével, kilenc hónap után – formálisan önként – távozott, és visszatért a Ferenczy Múzeumba. Ám tavaly ott is kitelt az ideje.
Helyére L. Simon embere, Gulyás Gábor került Szentendrére, aki nagy vehemenciával látott neki a város művészeti életének fellendítéshez. A filozófus Gulyás először Kósa Lajos tanácsadója volt, majd a kulturális fővárosi projekt irodájának vezetője lett. Miután a címet Pécs kapta, Gulyás pályázat nélkül a helyi képtár, a Modem igazgatója lett, majd 2011-ben, szintén pályázat nélkül a Műcsarnokot kapta meg, ahol pedig Fekete Györggyel való küzdelemben esett el.
A kulturális kormányzat és a múzeumok közötti káder-mozgás azonban nemcsak egyirányú. Bodó Sándor például a Heves megyei múzeumigazgatójaként ment be 1989-ben a minisztériumba főosztályvezetőnek, majd 1996-ban a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki, amit minisztériumi bürokratához hasonlóan vezetett nyugdíjazásáig, 2013-ig. A Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója, Kovács Tibor is hasonló pályát futott be.