A 152 méter hosszú monstrum megépítéséről még 1910-ben határozott az Országgyűlés. A csatahajó megépítéséhez szükséges költségek megszavazását csak azzal a feltétellel fogadta el a magyar országgyűlés, hogy a hajót teljes egészében a Ganz-Danubius fiumei hajógyárában építik meg magyar mérnökök és munkaerő közreműködésével.
A név is előfeltétel volt, ugyanis Ferenc Ferdinánd a 18. század híres osztrák hadvezéréről, Báró Laudonról akarta elneveztetni a hajót. Végül Ferenc József császár döntésére lett a csatahajó neve Szent István.
Két év alatt készült el a 22 ezer tonna vízkiszorítású Tegethoff osztályú csatahajó, amelyen torpedók ugyan nem kaptak helyet, 12 darab ágyú viszont igen, amely igen veszélyes fegyverré tette a csatahajót.
A Szent István éveken át lehorgonyozva állt a pólai kikötőben és a térség légvédelmét támogatta. Június 9-én kapott először parancsot az indulásra, azonban küldetése nem maradt titokban. Luigi Rizzo olasz kapitány kiszúrta a konvojt, motorcsónakokat küldött az ellenséges hajókra, amelyek két torpedót is kilőttek a csatahajóra.
Hajnali fél négykor érték a lövések a Szent Istvánt, amely 6 óra 5 perckor felborult és menthetetlenül süllyedni kezdett. Az 1100 fős legénységből 89 fő nem élte túl a tragédiát. A Szent István azóta is 70 méter mélyen alussza örök álmát.
Július 20-án a magyar közönségnek is lehetősége nyílik betekinteni a hajózás történetének e korszakába: Budapestre érkezik a világhírű Titanic kiállítás, ahol 2300 négyzetméteren eredeti bútorokat, ékszereket, ruhákat tekinthetnek meg a hajóroncsból. A magyar "szobában" pedig a hajózás hazai történetébe, valamint a Titanic magyar vonatkozásaiba is betekinthetünk.
