Elvis egészen elképesztő hatást gyakorolt a kor tömegkultúrájára, sőt, a társadalom egészére. Népmesehős volt. A legkisebb fiú. Ő volt az All American Boy, aki teherautósofőrből lett mindent vivő popsztár – akit ráadásul szinte népmesei módon fedezett fel Sam Phillips, a Sun Records, azzal, hogy Elvis édesanyjának akart felvételt készíteni az azóta legendássá vált memphisi stúdióban. És a halálához vezető út is legalábbis egy görög drámába, vagy egy shakespeare-i bukástörténetbe illő. Szinte minden, amit csinált nagyszabású és végzetes volt.
Addig át nem törhető falakat szakított át, össze nem kapcsolható társadalmi csoportokat kötött össze; fehér fiú volt fekete hanggal, a country-t keverte a rhythm and blues-zal, aztán később az egészet a soullal. Csípőmozgása – amit az első Ed Sullivan Show-fellépésekor, 1956. szeptember 9-én (60 millió néző láttára) a tévéből kicenzúráztak – az egész háború utáni Amerikát kibillentette, szexuális tabukat ingatott meg.
Ő volt az első igazi globális popsztár. És ugye a fazon. Meg a frizura. Az első pophős igazi popmenedzserrel, Parker ezredessel, aki természetesen se Parker, se ezredes nem volt, s aki mindent bedobott, hogy még feljebb srófolja védence ázsióját. Ő hozta az iparba a popsztár-mütyürkéket, a bögréktől a jelvényekig, úgy is, mint merchandise, sőt, még arra is gondolt, hogy nem rossz, ha a sztárt elviszik katonának, mert utána jófiúként térhet haza, a haza és a kiéheztetett rajongók nagyobb dicsőségére.
Ahogy a Rolling Stone magazin legendás újságírója, David Fricke írta, onnantól, hogy Elvis megjelent a színen, a könnyűzene átváltott fekete-fehérből színesbe.
És akkor a mondások.
Elvis előtt nem volt semmi. – John Lennon
Ő testesítette meg a rock and rollt, övé volt 100 százalékig – ő maga volt az. – David Lynch
Amikor először hallottam a hangját, tudtam, hogy soha nem fogok dolgozni senkinek, és senki nem lesz a főnököm. Olyan volt először hallani őt, mintha kitörtél volna a börtönből. – Bob Dylan
Volt egy csomó kemény pasi. És voltak, aki próbáltak úgy csinálni, mintha. De király, csak egy volt. – Bruce Springsteen
Elvis a huszadik század legnagyobb kulturális ereje. Hatással volt az öltözködésre, a nyelvre, a zenére, mindenre. Egy teljes kulturális forradalmat indított el – innen indult a hatvanas évek. – Leonard Bernstein
