Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház távozó rendezője volt hétfőn este az ATV Egyenes Beszéd vendége, ahol ismételten reagált az őt ért vádakra, miszerint a kilencvenes évek elején egy vállfával elfenekelte Maros Ákos színészt, illetve egy 13 éves fiút is megütött egy fafogasal.

Kerényi az ATV-ben közölte, a 13 éves fiú esete egyszerűen "nem történt meg". "Nem tudom, hogy hazudik vagy álmodik" - mondta Kerényi, és hozzátette, ha valaki ezt állítja, az bizonyítsa be, hogy ez történt.

A rendező azt elismerte, hogy a vállfa nadrágakasztójával megütötte Maros Ákost, de erről azt mondta, előtte szólt neki, hogy ha még egyszer elkésik, el  fogja fenekelni. Maros még egyszer késett, akkor behívta egy szobába, mondván, hogy most elfenekeli, mire Kerényi verziója szerint Maros "azt mondta, hogy jó".

Kerényi Miklós Gábor azt is elmesélte, hogy akár azt is zaklatásnak lehetne venni, hogy két éve behívott a szobájába egy fiút, bezárta az ajtót, a fiút az ölébe fektette, a szájába tett egy ceruzát, a fiúnak pedig így kellett megpróbálnia r hangot kiadni. Kerényi szerint így kell megtanítani a színészeket r hangzót képezni, és ő azon kevesek egyike, akik ezt még tudják. Hozzátette, ha előre elmondta volna, hogy ez fog történni, akkor nem sikerült volna az r, mert a meglepetés ereje is kellett hozzá, és azért kellett bezárni az ajtót, mert különben ha valaki meglátta volna őket, rosszra gondolhatott volna. Elmondása szerint az érintett azóta is hálás neki, mert már tud r hangzót mondani.

Kerényi azt is közölte, hogy ő a színházban olyan volt, mint egy apa, bár sokszor zsarnok volt, sokszor kemény, máskor kedves és gondoskodó. Hozzátette, lehet, hogy ami szerinte közvetlen, az közvetlenkedő, vagy ami kedves, az csak kedveskedő, ezért valószínáleg sok hibát elkövetett, de szerinte nincs bűn abban, amit csinált:

Ha valaki úgy érzi, hogy megbántottam, vagy rosszat tettem neki, attól bocsánatot kérek. Borzasztóan sajnálom, ha ilyen dolgok történtek, ha valakit megbántottam, sajnálom.

Arra a kérdésre, hogy volt-e szexuális töltete az elfenekelésnek, Kerényi azt mondta, nem, bár a színházban mindennek lehetne szexuális töltete. "Egyetlen embert nem fogtok találni, aki azt mondja, hogy én nemi szervet fogdostam! Sem mellet, sem mást. Ilyen nem volt" - jelentette ki.

A rendező beszélt arról is, hogy a kedvenc játéka a piros pacsi, ami nem az ütésekről szól, hanem "egy szellemi játék", és ha abban valaki jó, akkor annak "más a sugara". Elmondása szerint ezt mindenki szerette a színházban, a legjobb piros pacsis partnere pedig Juronics Tamás táncművész, koreográfus.

A fizikai fenyítésről mint nevelő eszközről azt mondta, őt is ütötték meg tanárai, és bár nem gondolja, hogy ez helyes, "de egy ilyen esettől, vagy kettőtől akkor a 90-es években nem dőlt össze a világ".

Arról, hogy az Operettszínház egyes művészei név nélkül arról nyilatkoztak, hogy megalázta őket, Kerényi azt mondta, egy színház nem tud sikeres lenni, ha lelkileg szét van esve, ezért szerinte aki azt mondta, hogy meg volt alázva, az nem részesült kellően a sikerekből.

"Most visszavonulok, nyugalomra, békére van szükségem" - jelentette ki. Hozzátette, nem perelt, bár azt a tanácsot kapta, hogy pereljen, de ő nem akar senkivel pereskedni.

Kerényi közölte, reméli, fog még rendezni a későbbiekben, de a vállfát nem fogja elővenni, és sok mindent máshogy fog csinálni, azt viszont nem tudja megígérni, hogy rendezőként nem fog ordítani, mert ő "ordítós rendező", ilyenkor minden idegszálával a produkcióra koncentrál. "Azzal, hogy én ezt csinálom, hogy ilyen vagyok, azzal segítek a színészeken. Nem magamért kiabálok, hanem hogy összejöjjön" - fejtegette, és a beszélgetés során be is mutatta, hogy milyen az, amikor "ösztönösen" ordít.