Gonoszat húzott Moszkva az Eurovízión

Zseniálisan gonoszat húzott Moszkva. Julija Szamojlova kerekesszékes énekesnőt nevezte be az Eurovíziós Dalfesztivál májusi kijevi döntőjére, aki büszkén vállalja, hogy 2015-ben szerepelt a hivatalosan Ukrajnához tartozó, de az előző évben orosz kézre került Krím félszigeten. Ez pedig azt jelenti, hogy az ukrán törvények értelmében nem utazhat be Ukrajna területére. Kijev némi habozás után megtette, amit Oroszország titkon remélt: három évre kitiltotta a fiatal mozgássérült lányt az országból, s ezt Moszkva azonnal úgy értékelte, hogy a „kijevi félfasiszta klikk” ismét tanúságot tett embertelenségéről.

Moszkvának ugyan felajánlották, hogy Szamojlova – elsőként a verseny története során – távolról vegyen részt a versenyen, ám az oroszok természetesen nemet mondtak a javaslatra, s most orosz induló nélkül kerül sor a fesztiválra.

Julija Szamojlova egy showműsorban. Kiszámított orosz döntés

AFP / Channel One / Maxim Lee

Szamojlova nevezése, még ha ezt nehéz is bizonyítani, meglehetősen cinikus döntés. Oroszországban – ahogy Ukrajnában is – a hétköznapokban igencsak keserű a fogyatékkal élők sorsa. A tömegközlekedésből gyakorlatilag változatlanul ki vannak zárva, a lakótelepi liftek jó részébe nem férnek be a kerekesszékek, s az átlagemberek többsége másodrendű polgároknak tartja őket. A mozgássérültek valós megítélését mutatja a népszerű veterán orosz táncdalénekes, Joszif Kobzon nyilatkozata is. Szerinte ugyanis nem lenne szabad nevezni Szamojlovát, mert a kerekesszékes nőt meglátó emberek gyengének hiszik majd Oroszországot. „Miért akarunk szánalmat kelteni azokban, akik gyűlölnek bennünket?” – értetlenkedett Kobzon.
 
Persze nem ez az első alkalom, hogy az országok közötti feszültség annak ellenére érezhetővé válik az Eurovíziós Dalfesztivál világában, hogy a szabályok szerint a politikának semmi keresnivalója nincs a versenyen. 2009-ben Grúzia – miután az előző évben Oroszország elfoglalta a  felét, s lehetővé tette Abházia és Dél-Oszétia elszakadását – a „We don't wanna put in” című számmal indult volna a moszkvai döntőn. A dalfesztivál szervezői viszont – arra hivatkozva, hogy már a dal címe is azt jelentheti, hogy „Nem akarjuk Putyint” – nem fogadták el a nevezést, amire Tbiliszi bojkottal válaszolt.
 
2014-ben ugyancsak Oroszország került reflektorfénybe, miután a női ruhában fellépő Conchita Wurst nyerte meg a Koppenhágában rendezett fesztivált. „Az eurovíziós verseny megmutatta az európai integrációt támogatóknak, hogy milyen jövő vár a földrészre: egy szakállas lány” – írta Twitter-üzenetében Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes. A szélsőségesen nacionalista Liberális Demokrata Párt élén álló Vlagyimir Zsirinovszkij szerint pedig Wurst győzelme egyenesen Európa végét jelenti. „Ötven évvel ezelőtt a szovjet hadsereg felszabadította Ausztriát, ám ez hiba volt, ott kellett volna maradnunk” – közölte.

Tavaly Stockholmban Moszkvának szánt üzenetként Ukrajna azzal az 1944 című dallal képviseltette magát, amely arról szólt, miképpen száműzte Sztálin a krími tatárokat a második világháború idején. Ha a fellépés ténye nem lett volna elég dühítő az oroszok számára, az egyértelműen politikai töltetű dallal még győzött is a Jamala művésznevű énekesnő, aki krími tatár apa és örmény anya gyermekeként született, s az apai ágú felmenőit is kitelepítették. Az esélyesnek számító orosz Szergej Lazarev pedig a dobogó harmadik fokára szorult. Mivel az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) szervezte fesztiválon a sorrendet az egyes országok szavazatai döntik el, a végeredményt sokan úgy is értelmezhették, mint Ukrajna melletti kiállást Oroszország ellenében.

Jamala, a tavalyi ukrán győztes. Nacionalista hangok

AFP / Jonathan Nackstrand

Míg a moszkvai és a koppenhágai döntő a politikai felhangok ellenére is fennakadások nélkül zajlott le, korántsem biztos, hogy ugyanez igaz lesz az idei fináléra. Februárban lemondott ugyanis a szervezőbizottság 21 tagja, miután kiderült, hogy Kijev az állami tévétársaság költségvetéséből próbálja meg kigazdálkodni az évről évre egyre színesebbé váló, méregdrága fesztiváldöntő megrendezését. Azerbajdzsán 76 millió dollárból, Dánia 53 millióból, Norvégia pedig 37 millióból rendezte meg a maga fináléját, Ukrajna eredetileg már csak 17 milliót szánt a Dnyeper folyó bal partjára, a belvárostól messze eső csarnokba száműzött rendezvényre. A költségvetés viszont már 32 milliónál tart, ami mindössze egymillióval kevesebb, mint az állami tévé teljes éves büdzséje.

A helyzetet bonyolítja, hogy éppen most szervezik át a köztévét, amelynek az lenne a feladata, hogy az oligarchák kezén lévő tévécsatornák tengerében valóban objektív hírekkel szolgáljon. Az elképzelések szerint törvény szavatolná, hogy az állami televízió minden évben megkapja a központi költségvetés bevételeinek legalább 0,2 százalékát. Ez azonban az idén még nem történik meg, így az Eurovíziós Dalfesztivál megrendezéséhez szükséges pénzeket különféle trükkökkel teremtik elő. A köztévé minap lemondott, neve mellőzését kérő egyik illetékese kijelentette: amikor az ukrán énekes, Jamala tavaly diadalmaskodott, az első gondolata az volt, a kijevi eurovíziós esemény vagy új életet lehel a köztévébe, vagy teljesen ellehetetleníti azt. „Még ma sem tudom, mi fog történni” – idézte az illetékest a The Economist című brit gazdasági hetilap.