Történelmet írhat a néhány hónapja elhunyt amerikai milliárdos, David Rockefeller műgyűjteménye: ilyen értékű kollekció még sosem került kalapács alá, a bevételt meg csupa olyasmire fordítják, amire Donald Trump nem ad pénzt.
Az üzleti élettől régen visszavonult, és társadalmi-közéleti funkcióinak többségét is feladta már David Rockefeller, a dinasztiaalapító John D. Rockefeller legkisebb unokája, amikor tavaly júniusban, túl a 100. születésnapján még megjelent a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) szokásos évi jótékonysági partiján. Az amerikai közélet talán legbefolyásosabb nem hivatásos politikus szereplője azt kívánta jelezni a jelenlétével, hogy a műgyűjtéshez és a művészetek támogatásához az utolsó leheletéig hű marad. Az idén tavasszal elhunyt üzletember, akinek vagyonát a Forbes 3,3 milliárd dollárra becsülte, a műgyűjtésbe is ugyanazzal a hatalmas lendülettel fogott bele, ami munkájában, így a Chase Manhattan Corporation első számú vezetőjeként is jellemezte.
A gyűjtőszenvedélyt volt kitől örökölnie. Anyja az ázsiai művészettől kezdve saját kortársaiig minden iránt érdeklődött, míg apja inkább az antik és a reneszánsz műtárgyakat kedvelte. De ő maga sem volt kispályás, hosszú élete során 15 ezer műtárgyat gyűjtött össze, a fő csapásirányt jelentő impresszionista, posztimpresszionista és modern festmények mellett európai bútorok és kerámiák éppúgy voltak közöttük, mint az amerikai festészet és iparművészet remekei, ezüstök vagy kínai porcelánok és más ázsiai műtárgyak. Szenvedélyét cége számára is kötelezővé tette: a Chase Manhattan időközben ugyancsak tekintélyes méretűre duzzadt gyűjteménye az egyik első, számos más világcég számára példát mutató vállalati kollekció volt az Egyesült Államokban.
Ambícióit, magabiztosságát és páratlan anyagi lehetőségeit gyűjteményének első darabjai jelezték: a MoMA alapító igazgatója, Alfred Barr tanácsaira is hallgatva Pierre Bonnard és Henri Matisse csendéleteivel, Pierre-Auguste Renoir aktjával és Claude Monet emblematikus tavirózsáival adta meg az alaphangot. Később nyitott a modern művészet, többek között az amerikai absztrakt expresszionizmus felé is, a kortársakig azonban már nem jutott el. „A szinte néhány havonta felbukkanó új trendek furcsa irányai és provokatív tartalma bosszúsággal, néha haraggal tölt el. A furcsa videók, az eltorzult, groteszk festmények, graffitik, perverz fotók számos kiállításon zavarba ejtenek. Megkönnyebbülök, amikor hazatérek komfortos otthonomba, és újra békésen körülvesznek Cézanne, Signac és Derain szeretett munkái” – vallotta be egyszer a The Art Newspapernek.
Anyja, Abby Aldrich Rockefeller volt a MoMA egyik társalapítója. A ma már a világ egyik, ha nem a legjelentősebb modern és kortárs múzeuma David Rockefeller életében is fontos szerepet töltött be, de legalább ilyen fontos szerepet játszott ő is a múzeum történetében. Évtizedekig vezető funkciókat viselt a MoMA irányító testületeiben, és haláláig tiszteletbeli elnöke maradt az intézménynek. A múzeum Manet-tól Picassóig címmel külön kiállításon mutatta be 1994-ben azt a 21 remekművet, amit Rockefellertől kapott. Az üzletember 2005-ben 100 millió dollárt adományozott a múzeumnak, ami akkor világviszonylatban is a legmagasabb összegű egyéni támogatás volt. (Ma már csak holtversenyben az: a MoMA bővítéséhez tavaly egy másik amerikai milliárdos műgyűjtő, David Geffen lemez- és filmproducer is hasonló összeggel járult hozzá.) Rockefeller mindezt még azzal is megfejelte, hogy hét éve csatlakozott a vagyonuk nagyobb részét közhasznú célokra felajánló milliárdosok kezdeményezéséhez, a The Giving Pledge-hez.
Öt gyermekétől nem várta el gyűjteményének egyben tartását, mert azt olyan tőkének tekintette, amelynek értékesítéséből hosszú távon is támogathatóak maradnak az általa preferált intézmények és projektek. „Egyszer ezek a tárgyak, amik feleségemnek, Peggynek és nekem annyi élvezetet okoztak, szétszóródnak majd a világban, hogy mások vegyék gondjaikba őket” – válaszolta néhány éve a kollekció sorsát firtató kérdésre.
Óriási izgalmat keltett a művészeti színtéren, amikor a minap a Christie's bejelentette, hogy jövő tavasszal, egy aukciósorozat keretében kétezer tétel kalapács alá kerül a Rockefeller-gyűjteményből. A kollekció számos darabjának kiemelkedő egyedi értéke éppúgy indokolja a várakozásokat, mint a szakértők által legalább 700 millió dollárra becsült összértéke. Ezzel a Rockefeller-gyűjtemény minden idők legnagyobb, árverésre került kollekciója lehet. A jelenlegi rekordot a néhai divattervező, Yves Saint Laurent és élettársa, Pierre Bergé 2009-ben egy párizsi aukción értékesített kollekciója tartja 484 millió dollárral. Életében Rockefeller ritkán fordult meg eladóként az aukciósházakban, de 2007-ben csinált egy hatalmas üzletet: Mark Rothko 1960-ban 10 ezer dollárért megvásárolt egyik fő művét 72,84 millióért értékesítette a Sotheby'snél.
Óriási presztízs a Christie's számára, hogy megkapta a Rockefeller-gyűjtemény aukcionálási jogát. Igaz, nyerő pozícióból indult a versenyfutásban, hiszen szoros szálak fűzik a családhoz, New York-i székhelye például a Rockefeller Centerben található. Ám önmagában ez aligha lett volna elég a megbízás elnyeréséhez. A hírek szerint az is szerepet játszhatott benne, hogy a Christie's a teljes gyűjteményre garanciát vállalt, azaz bizonyos szintű bevételt mindenképpen biztosít a beadónak, függetlenül attól, hogyan alakul a tételek sorsa az aukción. Egyes kiemelt tételek esetében ez bevett gyakorlat a nagy árverőházaknál, ám egy gyűjtemény egészére vonatkozóan rendkívülinek számít. Az aukciósház számára van ebben kockázat, hiszen bizonytalan, hogyan alakul az árverésig hátralévő egy évben a műtárgypiac helyzete, de a tapasztalatok szerint az ilyen előkelő „származás” jócskán megdobhatja az árakat.
A Christie's programsorozatot épít az árverés köré, a fontosabb munkákat több földrészre is elviszi. A bevételt tucatnyi szervezet között osztják szét: a család jótékony célú alapítványai mellett a kedvezményezettek között van többek között a MoMA, a Harvard és a Rockefeller Egyetem, továbbá az USA külpolitikájának alakulására hagyományosan komoly befolyással bíró Külkapcsolatok Tanácsa is, ami Rockefeller közéleti szerepvállalásának egyik legfontosabb színtere volt. Jut a pénzből környezet- és természetvédelmi projektekre is – azaz szinte kivétel nélkül olyan területekre, amelyek a Trump-érában aligha élveznek prioritást.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
