Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
| Junghaus Tímea művészettörténész |
„Sokszor alábecsülnek. Tennem kell azért, hogy megmutassam: nagy a tapasztalatom, komolyan veszem a munkámat. Nem kötök kompromisszumokat” – avat be a titkába a berlini Európai Roma Művészeti Kulturális Intézet frissen kinevezett, 42 éves igazgatója. „Apám jóképű, karizmatikus férfi volt” – meséli a többszörös magyar bajnok Junghaus Gusztáv bokszolóról. Édesanyja bölcsődében dolgozott szakácsként, lányát egyedül nevelte fel. „Nagyon fontos volt neki, hogy a maximumon teljesítsek.” Tizennyolc évesen felvették az ELTE művészettörténet szakára, de csak 2003-ban szerzett diplomát. Az egyetemi évek alatt a Yellow Pages telefonkönyv-kiadónál dolgozott, ahol „a cég egyik legjobb üzletkötője lettem, háromszor is voltam a legjobb dolgozóknak járó karib-tengeri hajóúton”. Az anyai részről érkezett „be kell fejezni az egyetemet” intelem megfogadása után a Roma Parlament képtárában és a fővárosi önkormányzat Romano Kher gyűjteményében több mint kétezer műalkotást katalogizált. Később a Hungarofestnél lett programmenedzser, majd a budapesti Nyílt Társadalom Intézet munkatársaként a roma művészeti program vezetője. 2004-ben társkurátora volt a Műcsarnok Elhallgatott holokauszt című kiállításának. „Szeretek újító, avantgárd lenni” – kommentálja szakmai csúcsteljesítményét, a 2007-es velencei biennálé első roma pavilonjának kurátori munkáját. 2010 óta az MTA Művészettörténeti Intézetének kutatója. Húszévesen lett először anya. Két lánygyermeke után a második házasságából egy fia született. „Múzeumokat, galériákat, kortárs tánc- és színházi előadásokat látogatok, feministákat olvasok.” Csendes budai lakásának falait neves roma képzőművészek munkái díszítik. |
A Józsefváros mélyéről indult, apai ágon vándorcirkuszos, anyai ágon zenészcsaládból. Honnan jött az indíttatás a művészettörténet felé?
Idegesítően stréber, eminens gyerek voltam. A humán tudományok iránti érdeklődésem egészen korán jól körvonalazódott. Tízévesen már műalkotás-elemző versenyekre jártam. A gimnáziumig nem tudtam, hogy művész leszek vagy művészettörténész.
Megszállottan kutatja a tehetségeket, külön figyelmet fordítva a roma nők kortárs művészeti alkotásaira. Otthonról milyen nőképet hozott magával?
Hihetetlen munkabírású, elkötelezett, erős asszonyok vesznek körül, akik a hátukon viszik a családot, a munkát. Ez alapozta meg az érdeklődésemet a nők és a roma nők pozíciójából beszélő művészet iránt, ami korábban nem létező, megkérdőjelezett fogalom volt. Eleve kortárs roma művészet sem létezett hivatalosan, naiv, primitív művészetként tartották számon. Rizikós vállalás volt, amikor ebből a témából írtam a szakdolgozatomat. A roma művészek, akikkel dolgozom, érzékenyen, kreatívan nyúlnak a tabukhoz, az elhallgatott kérdésekhez, és a legnagyobb feszültségeket is kreatívan tudják megragadni.
A New York-i kortárs múzeum, a MoMA mintájára a RomaMoma csoporttal megalkotta egy kortárs művészeti múzeum koncepcióját. Mindig szeretett nagyot álmodni?
Általában úgy ismernek, mint azt a nőt, akinek nagyívű tervei vannak, sőt akinek hihetetlenül sok pénzbe kerülnek az ötletei. Nagyjából tízévente van valami gigantikus elképzelésem. 2005-ben fiatal művészekkel petíciót írtunk a magyar kormányhoz a RomaMoma munkacsoporttal. De már 1979 óta folytatott a roma értelmiség tárgyalásokat különböző kormányokkal a roma múzeumról. Kulturális alapjog, hogy a kisebbségek hozzáférjenek a saját kulturális örökségükhöz, és legyen önképviseletük.
A női tematikák és a gendertéma iránti érzékenysége vezette arra, hogy akadémikusnőkkel létrehozzák egy zöldségesboltban az első roma galériát, a Gallery8-at?
Hatfős, roma és nem roma akadémikusnőkből álló kuratóriummal vezetjük a galériát, lényegében önkéntesként. A Gallery8 mára közösségi hely lett. A környékbeli asszonyok bejönnek kávézni, kötögetni, a tanárok hozzák a diákokat. Időnként besétál egy-egy fontos külföldi kurátor vagy feminista elméletíró. Mi szerveztük A roma test politikája című kiállítássorozatot, a romákhoz fűződő sztereotip szerepekről. Mára több utazó kiállítás van mögöttünk, rákerültünk az európai kortárs művészet térképére. Mindezt a nyóckerben, a Mátyás téren!
Túry Gergely
Tudományos munkája során kutatja a rasszizmus intézményesülését a neoná
ci, rasszista, romagyűlölő propagandaplakátoktól a roma holokauszt emlékezetéig. Polgárjogi aktivistának is tartja magát?
Nagyon érdekelnek a roma ellenállás történelmi megnyilvánulásai, különösen a holokauszt idejéből. Szeretnék „csak” rendes tudós lenni, de kénytelen vagyok részt venni a politikai elnyomás lebontásában, kritikájában. Minden olyan helyzetbe bele kell állni, ami szakmailag vállalható, és valóban hatással lehet a roma kisebbség hétköznapjaira.
A kisebbségi pozíciót, a romákkal szembeni sztereotípiákat milyen szinten tapasztalta meg a saját bőrén?
Keveset foglalkozunk azzal, hogy milyen hatással van valakire az, ha gyerekként a rasszizmus célpontja, és „cigányozzák”. Ám ennél is veszélyesebb az a fajta árnyalt, cizellált rasszizmus, ami a közéletben, a tudományos világban vagy a politikai szférában tapasztalható. Ma már rengeteg, tudományos tevékenységet végző roma van, a romákról szóló tudományos diskurzus alakítói mégis 98 százalékban nem romák. Az intézményesült rasszizmust nem lehet pár év alatt, egyszerű beszélgetések mentén lebontani. Intézmények, pozitív példák, stratégiai szövetségek és bizony kvóták kellenek ahhoz, hogy egészséges és fair társadalmat hagyjunk a gyerekeinkre.
Politikai karrierben soha nem gondolkodott?
Kevesen vagyunk a kortárs művészeti közegben, akik ahhoz értenek, hogy a kultúra és a művészet területéről hogyan lehet sztereotípiákat lebontani. Ez ugyanolyan fontos terület, mint a politika.
Politikai üzenet értéke is lehet, hogy az első Európai Roma Művészeti Kulturális Intézet Soros György támogatásával jött létre. Budapest fel sem merült székhelyként?
A legfontosabb szempont az volt, hogy élő, dinamikus, kortárs kulturális szcénájú városban legyen a székhely, ahol igazán befogadó a közeg, és politikailag is támogatják a kortárs roma kultúrát. Miután az európai ügyekben illetékes német külügyi államminiszter, Michael Roth személyesen felkarolta az ügyet és a német belügyminisztérium is mellé állt, egyértelmű választás volt a multikulturális Berlin.
Van olyan területe az életnek, ahol képes elvonatkoztatni a roma identitásától?
A legváratlanabb pillanatokban rám tör és megmosolyogtat az, hogy néha mennyire „romás” a kozmopolita világ, amiben élek. Ahogy természetes nagyvárosok között úton lenni, reptereken és szállodákban „újratöltekezni”. Több nyelven beszélni, kulturális hibridként határok fölött gondolkodni, és szót érteni neves művészekkel és egyszerű emberekkel egyaránt. Ez mind az én roma identitásom.
