Kálomista Gábor producernek néhány kudarca ellenére is egyre nagyobb befolyása van a hazai filmszakmában, olyannyira, hogy sokan a filmügyi kormánybiztos, Andy Vajna egyik lehetséges utódját látják benne.
A borospince kulcsa nyitotta meg számára a filmes karriert – többen is ebben vélik megtalálni a magyar filmgyártásban egyre inkább megkerülhetetlen szereplővé vált Kálomista Gábor kezdeti sikereinek titkát. A mátrai szénbányaüzemet igazgató apa gyermekeként eleinte az agráriumban kereste a boldogulását. Első munkahelye a nagyrédei termelőszövetkezet pincészete volt, majd a Gyöngyösön megszerzett üzemszervezői oklevél birtokában, a rendszerváltás éveiben tsz-ágazatvezetői sarzsival „szerelt le”. Filmes pályájának elindulását – ismerői szerint – a Káli-medence borospincéinek hűvösében kötött kapcsolatainak köszönheti.
Eleinte a művészekhez csapódva, a pincekulcs birtokosaként vétette magát észre, s kötött ismeretséget-barátságot olyan filmesekkel, mint Sára Sándor filmrendező vagy Cserhalmi György színművész. De a saját elmondása szerint egy révfülöpi rozézás alkalmával találta ki Bereményi Gézával azt is, hogy megpályázzák a Thália Színház direktori pozícióját.
Ismerői közül sokan kétségbe vonják, hogy az akkor még a húszas éveiben járó Kálomista teljes értékű tagsággal bírt volna ezekben a művészkörökben. Annyi azonban bizonyos, hogy a szőlőtőkék értékei mellett korán felismerhette az efféle kötetlen találkozókban rejlő kapcsolati tőke lehetőségét. Sára fia, Sára Balázs juttatta be a kilencvenes évek elején formálódó Duna Tv-be. Innentől, kisebb kitérőket leszámítva, beindult a filmes karrierje. Ma pedig már az egyik legtöbb állami támogatást bezsebelő producer. Amiben a politikai kapcsolatai is segíthették. Simicska Lajos Hír TV-jében például a Páholy című műsor állandó szereplőjeként egy időben a Fideszhez közeli kulturális megmondóember szerepében tetszeleghetett, azzal a Gajdics Ottóval az oldalán, aki időközben a Magyar Idők főszerkesztője lett. A Marian Cozma meggyilkolását feldolgozó Szíven szúrt országgal pedig azt az olvasatot igyekezett erősíteni, hogy a magyar sportolóra támadó cigány esete általános jelentéssel bír.
A filmes szakmán belüli viszonyok – elsősorban a pénzosztás – kérlelhetetlen kritikusaként, afféle messziről jött emberként, eleinte azzal vétette észre magát, hogy kíméletlenül támadta a Magyar Mozgókép Közalapítvány filmtámogatási gyakorlatát. Amivel persze nem volt egyedül – a „háromkirályok” (Jancsó Miklós, Szabó István, Makk Károly) is ezt tették –, ám a finanszírozási reformnak végül is ő lett az egyik nagy nyertese. Nem véletlen, hogy a Megafilm tulajdonosaként lelkesen üdvözölte az Andy Vajna vezette Filmalap ténykedését. „Valószínűleg nem nehéz lojálisnak lennie az új filmfinanszírozási rendszerhez, hiszen tevékeny része volt a most őt bőkezűen támogató Filmalap elődjének megreformálásában” – mondja Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező, aki önkéntes szilenciumot vállalt, tiltakozásul a filmes szakma „Vajna-rendszere” ellen.
Az „öntörvényű” filmkészítéssel szemben a közönségfilmek támogatása mellett kardoskodó Kálomista nyíltan hirdette, hogy Magyarországon nemcsak egy Andrew Vajna – az Evita, A miniszter félrelép producere – találhat üzletet a „moziban”, hanem a nála jóval szerényebb anyagi háttérrel rendelkező, de nem kevésbé elszánt hazai vállalkozók is. Producerként ő maga is a közönségfilmekben látott fantáziát, amit olykor sikerrel (például Zimmer Feri, 6:3 avagy, Játszd újra Tutti!, Valami Amerika, Csak szex és más semmi), máskor, legalábbis felemás eredménnyel (Zimmer Feri 2, Vakvagányok, Zsaruvér és Csigavér) meg is valósított. A 2015-ös Veszettek című, gárdistákat bemutató filmje – amit a Filmalap egyik legnagyobb bukásaként emlegetnek – 790 millió forint támogatást kapott, ebből 21 milliót marketingre. A nézőszámokra egyébként kényes producer filmje mégis mindössze pár ezer nézőt vonzott a mozikba az első hétvégén, és később sem mutatkozott iránta kimagasló érdeklődés. Az okok alapos kivizsgálásáról annak ellenére nem tudni, hogy Kálomista volt az, aki a Filmalap elődjét azzal is támadta, hogy a sikertelen nézőszámok produkálását nem követi retorzió. Hasonló történt Kálomista Kojot című filmjével is. Itt 320 millió forint ment az elkészítésre, és 9 millió forint vissza nem térítendő marketingtámogatást is kapott. Ehhez képest három hét alatt körülbelül négyezer néző váltott rá jegyet.
A Filmalap a bukások ellenére folyamatosan bizalmat szavaz Kálomista cégeinek, amelyek rendre akár több száz milliós támogatásokat szereznek. Az MTVA-tól csak az idén majdnem 300 millió forintot kap olyan sorozatokra, mint a Tóth János, az Egynyári kaland vagy a Csak színház és más semmi.
A színházak világát Kálomista egy ideje már belülről is ismeri: Bereményi Gézával tandemben – menedzser-igazgatóként – áll a Thália Színház élén. Posztján az eredetileg öt évre szóló kikötés ellenére tavaly ismét bizalmat kapott úgy, hogy esetében eltekintettek a törvényben előírt kötelező színházi vezetői tapasztalattól. Amit több riválisa is sérelmezett.
Nem ez az első megmozdulás, ami közvetve ellene irányul. Gigor Attila Kút című filmjéből kivetette azt a jelenetet, amelyben – a Páholy című Hír TV-s műsorból átvett részletben – ő is látható volt. Még az sem érdekelte, hogy a film már kiment a mozikba. Vágvölgyi András újságíró, filmrendező szerint ilyen jellegű, őt a szocializmus időszakára emlékeztető cenzúrára az utóbbi évtizedekben egyszer sem volt példa. Ahogy olyan szakmai összefogásra sem, amit az ominózus eset generált: 692, zömében filmes szakember írta alá ugyanis azt a nyílt levelet, amelyikben kijelentik, hogy nem dolgoznak a Kálomista által vezetett Megafilm produkció filmjein.
A megkérdezett filmesek között szép számmal akadtak olyanok, akik érezhetően tartanak ma is Kálomistától. A sikeres, ambiciózus, jól helyezkedő és kormánybarát producer képe mögött szerintük hirtelen haragú, sértődékeny, a bosszútól sem visszariadó karakter bújik meg. Többen is úgy fogalmaztak, hogy „ezzel az emberrel vigyázni kell”.
Azt a pletykát, hogy a producer Andy Vajna utódja lehet, többen is hallották, de megerősíteni vagy cáfolni nem tudták. Mellette szól – mondják –, hogy a Fidesz a hasonló vezetői kinevezéseknél szereti a neki elkötelezett embereket helyzetbe hozni. Márpedig Kálomista ilyen. Forrásaink és az ő nyilatkozatai alapján egyértelműen egyetért Orbán Viktor politikájával, és – ahogy jelenlétével a kormányfő évértékelőjén többször is bizonyította – jól érzi magát „a nagyfőnök közelében”. Ennél a pontnál visszaköszön azonban az a vélemény is, hogy „nem a Fidesz nevezi ki őt és állítja be a NER egyik emblematikus figurájának, hanem ő jár addig a prominens személyiségek nyakára, amíg el nem éri a céljait”. Például azzal, hogy olyan, a kormányzati kampányokhoz tökéletesen igazodó, a népbutítást szolgáló filmeket készít, mint a nemrég bemutatott Pappa Pia. Az 1 milliárd adófizetői forinttal megtámogatott darabnak ráadásul már a folytatását tervezi.
A cikk a HVG 2017/40. számában jelent meg.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
