Május 30-án, szerdán kilencvenéves Agnes Varda francia filmrendező, a francia új hullám nagyasszonya.

Görög apától és francia anyától született a Brüsszelhez tartozó Ixelles-ben. Eredeti neve Arlette volt, ám amikor tizennyolc éves lett, keresztnevét hivatalosan is Agnesre változtatta. Irodalmat és pszichológiát hallgatott a Sorbonne-on, muzeológusnak készülve művészettörténetet tanult az École du Louvre-ban. Közben elvégzett egy esti fotóiskolát is, és annyira beleszeretett a pillanat dokumentálásába, hogy feladta korábbi terveit. 1951-től egy évtizeden át a legendás színész-rendező, Jean Vilar vezette párizsi Népszínházban dolgozott színházi fotográfusként.

MTI / EPA / Sebastien Nogier

1954-ben - Alain Resnais biztatására - megtakarított pénzéből elkészítette első dokumentum-játékfilmjét, a Párbeszédet. A film gyermekkorának kedvelt helyszínén, a dél-franciaországi Sete közelében lévő kis halászfaluban játszódik, s miközben előttünk két ember párbeszéde zajlik, a háttérben megismerhetjük a falu mindennapi életét is.

A világhírt az 1961-ben készült Cléo 5-től 7-ig című alkotása hozta meg számára, amely egy, a rákszűrés eredményére várakozó fiatal énekesnő délutánjának aprólékos ábrázolásával vet fel létkérdéseket. Az egzisztencialista filozófiára jellemző kérdésfeltevés később sem idegen tőle, legtöbb munkájában a női szerepekkel, a nő társadalmi helyzetével, sorskérdéseivel, a köznapi emberi léttel és a mögötte kibontakozó örök drámákkal foglalkozik. Legfőbb célja, hogy tárgyilagosan láttassa, felmérje a körülötte zajló életet, s ebből a szempontból pályájának fontos állomásai rövidfilmjei is (Opera Mouffe, A part mentén, Távol Vietnamtól, A nő válaszol).

1965-ben készítette el első színes és teljes mértékben fikciós játékfilmjét, a kritikusai szerint is talányos Boldogságot, majd egy év múlva szürrealista filmet rendezett Teremtmények címmel. A hatvanas évek végén férjével, a szintén rendező Jacques Demyvel Amerikába látogatott, s dokumentumfilmet készített a radikális polgárjogi szervezet, a Fekete Párducok egyik vezetőjéről.

A hetvenes években nagy sikert aratott a feminista filmjei sorába illeszkedő Az egyik énekel, a másik nem, amelyben két barátnő párhuzamos sorsát követte. 1977-ben férjével létrehozták a Ciné-Tamarist, amely nagyobb szabadságot biztosított művészi elképzeléseik megvalósítására. 1985-ös Sem fedél, sem törvény című filmje, amelyben a társadalmon kívül élő csavargólány, Mona életét és halálának körülményeit mutatta be, a Velencei Filmfesztiválon fődíjat kapott.

1990-ben meghalt a férje, Varda trilógiába kezdett a férfi életéről, melynek legszebb darabja a férje gyermekkorát felidéző A nantes-i Jacquot című film lett. 1995-ben a mozi századik születésnapjára készítette a sztárok egész sorát felvonultató Százegy éjszakát, amely azonban nem aratott sikert. Több díjat is elnyert viszont a társadalom legalján élőkről szóló, Kukázók című dokumentumfilmje, amelynek 2002-ben elkészítette a folytatását is. 2008-ban mutatták be a Les plages d'Agnes (Agnes strandjai) című életrajzi dokumentumfilmjét, amelyért 2009-ben a legjobb dokumentumfilmnek járó César-díjat (az Oscar-díj francia megfelelője) vehette át.

Az örökifjú Varda napjainkban is fáradhatatlanul dolgozik, idén került a mozikba az Arcélek, útszélek című dokumentumfilmje, amelyet a nála fél évszázaddal fiatalabb fotós és street artist JR társaságában készített, és amelyet ebben az évben a legjobb dokumentumfilm kategóriában Oscarra is jelöltek, és Cannes-ban megkapta a kategória fődíját. A varázslatos és szívmelengető hangulatú road movie-ban a férfi fotózás céljára átalakított lakókocsijával Franciaország eldugott falvaiba látogatnak, beszélgetnek a helyiekkel és hatalmas méretű portrékat készítenek róluk, amelyek aztán házak, pajták, gyárépületek faláról, vonatok oldaláról köszönnek vissza.

Varda filmjei számos rangos fesztiváldíjat nyertek el, 2001-ben César életműdíjat kapott, 2014-ben a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Tiszteletbeli Leopárd-díját, 2015-ben Cannes-ban az életműnek szóló tiszteletbeli Aranypálmát vehette át, 2017-ben pedig tiszteletbeli Oscar-díjat kapott.