szerző:
Kovács Gellért

Maradt elég „feldolgozatlan” sláger a folytatásra? Nem maradt. Érdekel ez valakit? Dehogy érdekel! Az ABBA-dalokkal és gyermeki odaadással éneklő-táncikáló-bohóckodó világsztárokkal hódító megasiker második része ugyanolyan ellenállhatatlan, mint az első volt. Kritika.

Stábbuli – én is ezt szoktam mondani a 10 évvel ezelőtti, a musicalszínpadokról vászonra adaptált, Meryl Streep mindent elbíró hitelére apelláló Mamma Mia!-ra. Hát, mi más is lehetne? Olyan stábbuli, amelyen minden résztevő szemérmetlenül csodásan érzi magát: dalol, vigyorog, fürdőzik a napfényben – háttérben a görög sziklás tengerpart, fetasajt és friss paradicsom illata száll a levegőben, a fiatalkori szerelmi négyszög kiegyenesítése pedig maga a bonyolult emberi boldogság. A Mamma Mia!-ban mindenki egyenlő: az énekléshez tökéletesen tehetségtelen Pierce Brosnan éppúgy, mint a minden körülmények között tökéletes Streep, vagy Colin Firth, Stellan Skarsgård, az őzikeszemű Amanda Seyfried, vagy az a néni, aki fejkendőben rohan a többiekkel kiemelt statisztaként a stég felé.

©

A Mamma Mia! nem más, mint annak felvállalása, hogy ha szerethető művészek jó hangosan jól érzik magukat, s közben ABBA-dalokat énekelnek, azzal csakis jószolgálatot tehetnek az emberiségnek.

S igaz ez még úgyis, hogy ennek a filmmusicalnek a gátlástalansága bizonyára irritáló is lehet – hát hogyne lehetne, tán még átlátszónak is nevezhetnénk. De a fene bánja, hogy átlátszó, ha ennyire átsüt rajta, és minket is elér általa a legszívmelengetőbb napsugár.

©

Az igencsak fenyegető magyar alcímmel ellátott második rész (Sose hagyjuk abba) tán kicsit érzelmesebb, és szerkezetileg „bonyolultabb” elődjénél: egyfelől megismerhetjük a fiatal Donna történetének részleteit – pontosabban semmi olyat nem tudunk meg róla és a fiúk kapcsolatáról, amit eddig nem tudtunk volna, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Lily James bűbájosan hozza a fiatal Meryl Streepet, pontosabban: dehogy őt hozza, hanem önmagát, s mivel itt gyönyörűnek kell lenni és lelkesen kell énekelni, nagyon lehet szeretni őt is ebben a filmben.

Őt is! Mert mindenki, de mindenki pontosan tudja, mit vár tőle a nép: egy 114 perces visszatapsot, amelyben Donna lánya – a másik, úgynevezett történet úgynevezett főszálán – megint megnyitja a panziót, és ez bizony remek alkalmat szolgáltat arra, hogy megint legyen tűzijáték, dalolás, s még több dalolás. És tánci-tánci!

©

Az új filmet Horvátországban forgatták, ám ezt nem kell tudni hozzá, hisz az illúzió tökéletes – már ha egyáltalán kétségeink voltak afelől, hogy a stáb képes megoldani egy ilyen, tulajdonképpen bagatell földrajzi problémát. Az már sokkal nagyobb kérdés volt, hogy mi lesz a slágerekkel, mármint hányszor kell visszahozni azokat az ABBA-számokat, amelyek a legfontosabbak voltak a Mamma Mia!-ban. Igen, sokszor kellett ezeket visszahozni, viszont a flashbackes szerkezettel ügyesen előre (akarom mondani hátra, de na, hát biztos értik, mire gondolok) menekült a stáb, és azért, ha nem is bőven, de akadnak olyan szerzemények is, amelyek megmaradtak, és remekül használják őket a repetában. Például az Andante, Andante címűt 1981-ből, amelyhez a Mamma Mia! 2 tán legszebb jelenetsora fűződik, vagy a Fernandót, amely a finálé közvetlen közelében kapott helyet, s azért sem árulom el, melyik két szereplő énekli, mert

ha elárulnám, akkor önök (azok, akiknek tetszett az előző film, s várták ezt is), bizonyára nem vigyorognának olyan önfeledten rajtuk, mint ahogy én tettem, például.

A Mamma Mia! – Sose hagyjuk abba egészen szélsőségesen kockázatmentes produkció, amitől lehetne nagyon béna és ellenszenves is, lehetne belőle a Szerencseszombat revüműsorának sok dollárból készült különkiadása is, viszont azt javaslom, tegyék meg megtekintés közben, hogy nézzenek majd bele a friss belépők közül, mondjuk, az éneklő Andy Garcia szemébe, s ott meglátják majd azt, amitől mégiscsak benne van az igézet ebben a filmben. Az volt a feladat, hogy olyan sztereotip mediterrán középkorú amorózót kell játszani, amilyen még a mesében sincs? Hát akkor jön Andy, kihúzza magát, s megcsinálja! Mégpedig úgy megcsinálja, úgy beleáll ebbe a bolondozásba, ahogy csak azok a színészek képesek, akikben megvan az a képesség, hogy elhitessék velünk: nem arccal a kassza felé kornyikálják azokat az ABBA-számokat, hanem nekünk. Mert el tudják játszani, azon a szinten is – illetve azon a szinten főként –, hogy jól érzik magukat tőle.

©

Sokféleképpen tudnak a színészek (a gázsi kedvéért is) hülyét csinálni magukból, ám jelen pillanatban nem tudok sok olyan filmet mondani, amelynek ennyire jól állna a féktelen ripacskodás. A Mamma Mia! – Sose hagyjuk abba igazi őszinte gigagiccs, dramatizált szuperkoncert, s ebből a szempontból is méltó folytatás. Aki utálta az előző filmet, most is szilánkosra szeretne majd fejelni egy diszkógömböt, aki viszont vevő a Dancing Queen-hangulatra, Lily James éteri szépségére, s Pierce Brosnan kikandikáló mellszőrére (ki, mire, ugye), biztosan feldobja majd a ráadás is. Meg aztán, ha igaz az alcím, lehet, hogy ezek tényleg nem hagyják abba sose!

©

És az a helyzet, hogy én például kicsit sem bánnám. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ukrán külügyminiszter: A kárpátaljai magyaroknak Ukrajnában kell otthon lenniük

Ukrán külügyminiszter: A kárpátaljai magyaroknak Ukrajnában kell otthon lenniük

Rekordalacsony a Duna vízszintje

Rekordalacsony a Duna vízszintje

Kijavítanák a fideszesek a lakástakarék-törvényt, mert helyesírási hibákat találtak benne

Kijavítanák a fideszesek a lakástakarék-törvényt, mert helyesírási hibákat találtak benne

Év végére 60 milliárd forint tartozásuk lesz a kórházaknak

Év végére 60 milliárd forint tartozásuk lesz a kórházaknak

Lelepleződött Handóék ármánykodása?

Lelepleződött Handóék ármánykodása?

Az állami támogatás megszüntetésével a legfőbb vonzerejüket vesztenék el a lakástakarékok

Az állami támogatás megszüntetésével a legfőbb vonzerejüket vesztenék el a lakástakarékok