szerző:
Kovács Gellért

Nagyon jó lenne a Karlovy Varyban díjat nyerő Virágvölgy zilált sorsú karaktereihez közel kerülni, az elsőfilmes Csuja László mégsem képes a nézőjét melléjük rántani. Pedig szinte csak erre lenne szükség ahhoz, hogy ez a film emlékezetes lehessen, és ne csak egy respektálható szociotúra. Kritika.

Berényi Bianka Insta-híresség kétségtelenül a kamera elé való, mármint a mozgóképfelvevő elé is – provokatív flegmasága (szépsége is) vonzza a szemet, nem is feltétlenül lehet róla levenni, és épp ezért kicsit zavaró, hogy mennyire nem kezd vele semmit a történet. Pedig ez lenne a dolga. Karakterének hátteréről sokat nem tudunk meg, ami nyilván szándékos, csak most visszaüt. A filmbeli Bianka cselleng, sodródik, idegenek kerti medencéjében fürdik, kocsmában videójátékozik és táncol. Majd egy lakótelepi parkban ellop egy csecsemőt. És imitálni kezd – a maga módján – egy másik életet.

©

Belebotlik Laciba (Réti László speciális olimpiai bajnok alakítása), aki vélhetően értelmi fogyatékos, és a nem kicsit manipulatív Bianka egy pillanata alatt behálózza a kedves, szorgalmas srácot, beköltözik a csecsemővel a munkásszállóra, s nagyobb és kisebb hazugságokkal ráveszi Lacit, hogy segítsen neki. Innentől a furcsa pár hol elbújik a világ elől, hol konfrontálódik azzal, Csuja pedig igyekszik elhitetni velünk, hogy ismeri ezt a két embert. Holott sokszor az lehet az érzésünk, hogy ugyanolyan felszínesen látja őket, mint a külvilág.

Van egy jelenet a filmben, amikor Bianka és Laci karaokézik egy csehóban, s ott és akkor, ahogy éneklik az Ocho Macho Jó nekem című dalát, na, ebben a pár percben többet megtudunk erről a két fiatalról, mint a többi nyolcvanvalahányban összesen. Hirtelen kinyílnak, mi pedig meglátjuk, mi az, ami miatt érdemes lenne nekik szurkolni: hogy sikerüljön nekik megtalálni azt, amiről ők sem tudják, micsoda.

©

Mintha egy saját gyerek lenne a kezükben, mintha ez egy szerelem lenne, ami köztük van – Bianka és Laci „végigmintházzák” az egész filmet, kergetnek valami ábrándot, egyikőjük vadul és szemtelenül, a másik naivan és törékenyen. Ennyinek bőven elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy izgalmas legyen a Virágvölgy, de sajnos igazából nem az. Mert nem teljesíti az ilyesfajta coming of age filmek egyik alapkövetelményét. Nincs elég nagy szíve.

S igaz ez a többi szereplőre is. Csuja nagyon figyel arra, hogy a párbeszédek életszagúak legyenek, és sokszor éppen az a baj, hogy csak szaguk van, kívülről érezhető szaguk. Legyen szó egyszerű munkásemberről a szálláson, rokonról vagy bűnözőről, aki lakókocsit segít ellopni, típusokat látunk, amelyekben ott sejlik az igazi ember, és ez arra ugyan elég, hogy ne legyen hiteltelen a film, de ahhoz kevés, hogy valódi maradhasson minden percében. Mintha maga a film se lenne képes szabadulni külső nézőpontjától, pedig nagyon szeretne bent lenni abban, amit ábrázol.

©

A Virágvölgy, bár nem tud igazán mit kezdeni hőseivel, de mivel azok valamennyire mégiscsak élnek, még ha szurkolni nehéz is nekik, mert a film inkább vélt és valós realizmusával van elfoglalva, azt nem lehet mondani, hogy ne teremtődne meg az a hangulat, amely végigvezetheti a nézőt a cselekményen. Érdeklődünk, hát csak érdeklődünk, mi lesz a fiúval, mi lesz a lánnyal, mi lesz a babával – azonban félő, hogy a végén nem lesz igazi megrendülés, csak némi vállvonogatás, hogy igen, hát így megy ez, már az elején lehetett tudni, hogy így lesz ez, hogy pont így.

Csak legalább addig történhetett volna valami, ami igazán komoly nyomot hagy bennünk. S ne hagyjon békén a film után sem.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!