Nyerges András – mint maga fogalmaz a lapnak adott interjújában – a Bitorló a skatulyában című memoárját azért írta meg, hogy az ultrabalos ifjúsági költők sokat átkozott, 1958-as Tűz-tánc antológiájának kialakulását kutassa, a lírikusok történetét feltárja. Ehhez a napilapoktól a belügyi jelentésekig minden kapcsolódó anyagot elolvasott, könyvtárakba, levéltárakba járt.

A Tűz-tánc kínálta lehetőséggel élt, fiatal költőként publikálhatott a kötetben, de – magyarázza – csak utólag, már a kész könyvben vette észre, hogy cenzúrázták őt: "például a József Attiláról szóló négyrészes költeményem két középső szakaszát kihagyták". Hiába parodizálta már a megjelenése napján az antológiát, hiába nem volt KISZ-tag, és a pártba sem lépett be sosem, az, hogy 18 évesen tűz-táncos lett, megpecsételte a sorsát. Megfogalmazása szerint évekkel később "kiesett az irodalmi köztudatból", és homlokán viselte "annak bélyegét, hogy ott voltam a tűz-táncosok között".

Máig azokat az éveket nyögöm

– mondja.

A szerző beszél a HVG-nek az új regényéről is, a Kábépéről, amely a hatvanas évekről szól ugyan, de ez az első olyan könyve, amelyben nem a saját életét dolgozza fel. "Gondoltam, én, akit máig balosként könyvelnek el, megmutatom, hogy képes vagyok röhögni ennek az oldalnak a komikus ostobaságian is" – teszi hozzá.

A Nyerges Andrással készült teljes interjút a HVG e heti lapszámában olvashatja el: