Révész Gáborné a középiskolát Budapesten és Szentendrén végezte. 1944-ben Dachauba, majd Bergen-Belsenbe deportálták, az itteni koncentrációs táborokban átélt borzalmak terhét egész életében hordozta – olvasható a Trefort gimnázium honlapján.
Erről a Nagyiprojekt című filmben is mesél, itt írtunk róla.
A háború végeztével egy évre egy svédországi kórházba került, hogy betegségeiből meggyógyítsák, és a végletekig legyengült szervezetét megerősítsék. Magyarországra történő hazatérése után néhány évvel, 1950-ben a dolgozók esti gimnáziumában tett érettségi vizsgát.
Ugyanebben az évben beiratkozott az ELTE pedagógia–filozófia szakára, 1954-ben tanári diplomát kapott. Három éven át tanársegéd volt az ELTE Filozófia Tanszékén, majd két évig a VI. kerületi, Hegedű utcai általános iskolában tanított.
1959-ben került a Trefortba, ahol 1960-tól 1987-es nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettes is volt, emellett pszichológiát, filozófiát, eseteként logikát tanított, és a világnézetünk alapjai című tárgyat is tanította.
1960-tól 1975-ig minden nyárra KISZ- és úttörőtábort szervezett. 1989-től mintegy tíz éven át vezette az Autizmus Kutatócsoport iskoláját. Ezekben az években telefonos lelkisegély-szolgálatban is dolgozott. Időskorában is sok egykori tanítványával tartotta a kapcsolatot, közülük több rendszeresen felkereste csillaghegyi otthonában.
Kilencvenöt éves koráig kitűnő szellemi állapotban élt.
