Csak néhány éve létezik, de már a közép-kelet-európai régió legkarakteresebb audiovizuális fesztiváljai közé emelkedett INOTA, ami idén a gazdag elektronikus zenei felhozatal mellett látványos fényművészeti programot is ígér.
A monumentális inotai hőerőmű idén nyáron, augusztus 28–30. között ismét megtelik fénnyel, zenével és mozgással. A Budapesttől alig egy órányira található, már használaton kívüli szocialista erőmű történetéről – amely erre a pár napra posztindusztriális játszótérré változik – itt írtunk részletesen:
Az erőmű fénykorában 900-an voltak állományban, itt alkalmaztak először női transzformátorszerelőt, a három hűtőtornya pedig még csokipapírra is felkerült. Hiába fontos ipari örökség, már évtizedek óta nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Megmutatjuk, milyennek láttuk, amikor augusztus végén ott jártunk.
Az INOTA projekt 2023-ban indult, azóta a közép-kelet-európai régió egyik legkarakteresebb audiovizuális fesztiváljává vált úgy, hogy a terület hosszú távú kulturális hasznosítását is célul tűzték ki.
A fesztivál idén olyan előadókat hoz el, akik nem csupán reagálnak a kortárs klubzene alakulására, hanem aktívan formálják is azt. A zenei lineupban helyet kap többek közt Actress, a határbontogató hangalkímista, Zságer Balázs és Дeva különleges kollaborációja, Aka Hex, azaz a svájci-nepáli Aïsha Devi és a kenyai Slikback tudományos fantasztikum ihletésű közös projektje, illetve a Los Angeles-i hárfaművész, Mary Lattimore, akinek kecses, álomszerű hangképei is a Turbinacsarnokban ígérnek emlékezetes szinergiákat.
Érkezik Pablo Bozzi eufórikus house- és italo-infúziós szettjeivel, a sötét romantikus energiák szószólója, Curses, a Planetary Assault Systems (Luke Slater) személyében pedig a techno hígítatlan időtlensége is helyet kap az egykori turbinák helyén – az Ostgut Ton és a NovaMute ikonikus kiadványain edződött hangzás nem kér magyarázatot.
Újhullámos techno fronton Future.666 négy CDJ-vel importálja a groovy Berlin esszenciáját, de a német fővárosból utazik a rozsdaövezetbe, a trance líraiságát feszes ritmusokkal ötvöző DINA, valamint a maratoni nyolc órás szetteket is könnyűszerrel lehozó DJ Tool, a Mala Junta kollektíva társalapítója. Magyarországon itt lesz először hallható LDS, a legújabb kori tánczene Rubik-kockája, aki gyors tempójú, pszichedelikus sound design-ba oltott zenéivel szemvillanás alatt vált ismertté az underground színtéren, Yanamaste pedig a grúz szcéna forró, rebellis attitűdjét érkezteti egyenesen Tbilisziből.
INOTA filozófiájának megfelelően a feltörekvő, ígéretes, egy lépéssel előrébb járó dj-producerek sem maradhatnak ki: Dogheadsurigeri és Audrey Danza alakjaiban a trance neonvíziója és a techno gyors katarzisa fonódik össze, MadMatik tribal mental tekno-jával egy titokzatos, új helyszínt avat fel az erőmű mezsgyéjén, Cryptofauna pedig absztrakt és funkcionális hangzásokat old fel érzéki őrületben. A felhozatal egyik legkarakteresebb fellépője az amerikai Krista Bourgeois, aki saját tervezésű moduláris szintetizátorával fogalmazza meg a hardcore techno 21. századra szabott definícióját.
Hazai oldalról a széles és sokszínű dj-paletta mellett a komolyabb zenei formátumok is feltűnnek, így például a Jazzbois, az időtlen instrumentális posztrockot játszó Törzs és a nem európai kultúrák zenéiből, nem-standard hangolásokból, az amerikai minimalizmusból és a pszichedelikus, rituális zenékből inspirációt merítő Decolonize Your Mind Society.
Fényinstallációk frontján is merész alkotások emelkednek ki a rozsdaövezetből, az idei fényművészeti program nemzetközi és hazai alkotók munkáin keresztül értelmezi újra az ipari örökség tereit. Többen választották témául a természeti jelenségeket: Sztojánovits Andrea és Álmos Gergely Much Closer to the Sun című audiovizuális műve a napba nézés fiziológiai és érzelmi lenyomatát fordítja át meditációs térélménnyé, Karcis Gábor és Liliane Spielmann Fading Remanence projektje fényérzékeny virágklasztereivel egy érző ökoszisztéma illúzióját kelti életre, Dmitry Morozov (::vtol::) Adad című gépi installációja pedig valós idejű villámlásadatokból generál hang- és fényvillanásokat piezokristályokon keresztül.
Robin Beekman Parallels című fényterében a látogatók érzékelése fokozatosan elcsúszik a megszokott valóságból, Niko Tiainen Decoherence című munkája az élővilág sokféleségének drámai csökkenését vizualizálja ritmikusan szinkronizált, majd fokozatosan széthulló fény- és hangminták segítségével. A Spanyolországból érkező SpY hipnotikus installációja lebegő folyosók és oszlopok lenyűgöző térbeli konfigurációját hozza létre, míg a francia Collectif Scale lélegző szoborként működő kinetikus installációja és az Olaszországból az erőműbe látogató Alberto Novello foszforeszkáló fénykoreográfiája az érzékelés határait feszegeti.
A hazai művek között Vigh Violetta belső viharokat vizsgáló Észlelőkertje, Varga Zoltán (EPER) digitális kalligráfiája és Bordos László Zsolt transzcendens fénykompozíciója teremtenek költői kapcsolatot tér, technológia és ember között.
A fesztiválról további információ és a részletes program itt érhető el.
A világ legnagyobb iparági monstruma él, átalakul, és virul.
