95 éves korában meghalt Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus és karikaturista, a Nemzet Művésze. Sajdik halálhírét megerősítette lapunknak Halász Géza, a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke. Úgy tudjuk, a karikaturistát egy ideje kórházban kezelték, és múlt pénteken hunyt el.
Sajdik Ferenc alig volt 20 éves, amikor első karikatúráját leközölték. Két évvel ezelőtt a HVG-nek adott interjúban azt mondta: „Az emberiség azon kis csoportjához tartozom, akik boldognak vallják magukat, és ezt a családomnak köszönhetem”.
A Berlin melletti Neuenhagenben született, örökmozgó zsoké apja éppen ott versenyzett.
Balerina anyukámnak a válláig ért, de ezzel egyáltalán nem lógott ki a sorból, mert minden zsokénak magasabb volt a felesége.
Elemi iskoláit Görögországban kezdte, aztán a polgárit már Dunakeszi-Alagon folytatta, miután a családfenntartó apa dániai szerződését követően itthon újraegyesült a család. A Török Pál utcai Iparrajziskolában, majd a Grafikai Ipariskolában kezdett intézményesen rajzolni. 1955-ben tördelőként került a Rádió- és Televízióújsághoz, tíz év múlva a fénykorában 650-680 ezer példányban megjelenő Ludas Matyi munkatársa lett, és maradt egészen a lap megszűnéséig.
200-250 könyvet illusztrált, közkedvelt animációs filmek fűződnek a nevéhez a tévétorna főcímétől a bontott csirke reklámfilmjén keresztül Pom Pom meséiig.
Csukás István meseíróval olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő vagy az esendő, csokizabáló madár, Gombóc Artúr. Nevéhez fűződik a tévétorna főcíme, az 1977-es reklámfilmszemlén különdíjat kapott bontottcsirke-reklámfilm és az ő grafikai tervével készült 1981-ben Vajda Béla Moto perpetuo című Arany Pálma-díjas animációs kisfilmje.
Gombóc Artúr
Wikipedia
Stílusa azonnal felismerhető könnyedségéről, humoráról. Néhány vonalból álló, számtalan alakot ölteni képes figuráit tarka színfoltok kísérik. A karakterek és a kapcsolódó szövegek szellemesek, időnként abszurdak.
Élete végéig alkotott, az utóbbi évtizedekben a táblaképek festése lett a fő területe. Magyarországon és számos európai városban volt csoportos és önálló kiállítása. A tervei alapján készült Pom Pom játszóteret adtak át 2014-ben az I. kerületi Naphegy téren a Csukás István-féle Pom Pom-mesék figuráiból, díszleteiből.
Munkásságát 1977-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1984-ben Szép magyar könyv grafikai díjjal, 1988-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért. 2014-ben Hazám-díjban, 2017-ben Magyar Örökség Díjban részesült. 2018-ban Dunakeszi díszpolgára lett, 2023-ban a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. 2025-ben Libri szerzői életműdíjjal ismerték el munkásságát gyermekirodalom kategóriában. Rajongói a Facebookon gyűjtik és terjesztik a fáradhatatlan művész rajzait.
