Abu al-Valid Mohamed ibn Ahmed ibn Rusd (nyugaton ismert nevén Averroës) az akkor mór uralom alatt álló, az Almohád kalifátus részét képező Ibériai-félszigeten, Córdobában született. Nagyapja Andalúzia főbírája volt, így természetesen gondos nevelésben részesült. Alapos jártasságot szerzett a Korán szövegmagyarázatában, de matematikai, bölcseleti, sőt orvostudományi ismeretekkel is rendelkezett.
1169-ben került Abu Jakub Juszef kalifa marrákesi udvarába, s idővel az uralkodó háziorvosa lett, de diplomáciai küldetéseket is bíztak rá. A kalifa előbb Sevilla, majd 1171-től Córdoba kádijának nevezte ki, a kulcsfontosságú tisztség kormányzati megbízás volt és nem csak az igazságszolgáltatásra korlátozódott.
Abu Jakub Juszef halála után sorsa rosszra fordult: 1195-ben, a keresztény Spanyolország ellen indított dzsihád idején kegyvesztett lett, mert a fundamentalisták azzal vádolták, hogy tudományos munkásságát az iszlám kárára műveli és írásaiban a kalifát és a fennálló rendet bírálja. Egy córdobai bíróság elítélte őt és tanait, könyveit nyilvánosan elégették, a kalifa elbocsátotta magas tisztségéből.
Averroes és Porfíriosz beszélget (14-15. századi rajz)
Bridgeman Images / Bridgeman Images via AFP
Az életét is féltő Averroës biztonsága érdekében elhagyta Hispániát, s Marokkóba utazott. Élete utolsó éveiben a kalifa ismét kegyeibe fogadta, és Marrákesben halt meg 1198. december 10-én, földi maradványait később szállították át a córdobai családi sírboltba.
A művelt kalifa az udvarába került Averroëst azzal a kérdéssel hozta zavarba, hogy vajon a mennyország örökké lézett-e vagy Isten teremtette. Averroës tudta, hogy ha helytelen választ ad, veszélybe kerülhet, de miután a kalifa Platónt, Arisztotelészt és muszlim bölcselők nézeteit idézte, ő is kifejtette érveit, s tudásával annyira lenyűgözte az uralkodót, hogy az kegyeibe fogadta. Mivel a kalifa nehezen érthetőnek találta Arisztotelész szövegét, tanácsadói javaslatára azzal bízta meg Averroëst, hogy készítse el a görög filozófus műveinek értelmező magyarázatát.
Averroës nem beszélt görögül, ezért arab nyelvű forrásokból kellett dolgoznia, de végül hosszú évek alatt a nagy gondolkodó majd minden művét feldolgozta, és minden egyes mondathoz magyarázatot is fűzött. Ugyanazon műhöz több összegzést, kivonatot és kommentárt is írt, ezek szinte kivétel nélkül bekerültek a későbbi latin nyelvű Arisztotelész-kiadásokba. Averroës kommentárjai rendkívüli hatással voltak a középkori Európa gondolkodóira, mert a klasszikus skolasztikus filozófusok ezek által ismerték meg Arisztotelész a Római Birodalom bukása után feledésbe merült eszméit, bizonyos értelemben még Aquinói Szent Tamás is averroistának nevezhető.
https://hvg.hu/elet/20160526_Hivatalos_megtalaltak_Arisztotelesz_sirjat
Averroës úgy érvelt, a Korán szövegét allegorikusan kell értelmezni, ha az ellentmond a a filozófián alapuló következtetéseknek. Neki tulajdonítják az úgynevezett duplex veritas, a kettős igazság elvét (bár vélhetőleg ő maga csak egy igazságban, mégpedig a vallási törvényben hitt, az elméletet a munkáinak latin nyelvű fordítását tanulmányozók fogalmazták meg). Ez lényegében azt jelenti, hogy a tudás és hit eltérő utakon juthat ugyanarra a következtetésre, de lehetnek filozófiai igazságok, amelyek ellenkeznek a teológiai tanítással, s lehetnek teológiai igazságok, amelyek viszont filozófiailag nem érvényesek - azaz az ész igazsága ellentmondhat a hit igazságának.
Bár Averroës számos munkája elveszett, de sok közülük fennmaradt, méghozzá héber fordításban, mivel üldöztetése miatt arab nyelvű kéziratait nem másolták. Első saját műve, az Általános orvostan hiánytalanul ránk maradt, miként később keletkezett vallási-filozófiai értekezései is. Nézetei a későbbi arab gondolkodásra alig voltak hatással, ott nevét elsősorban mint jeles orvosét és természettudósét őrizték meg, többek között ő írta le elsőként a Parkinson-kór tüneteit, legnagyobb orvosi munkájának latin fordítását évszázadokig tanították európai egyetemeken.
