Egy európai nagyváros egyébként rendezett utcáin vagyunk, és amerre csak a szem ellát, színes bőrű, láthatóan boldog fiatalok vonulnak, óriási tömegben. A levegő sűrű a sufni-tuning grilleken sülő kecske-, hal- és csirkehús illatától, valamint a vastag felhőkben felszálló marihuánafüsttől. És remeg. Ez utóbbi jelenség a több tízezer wattot felvonultató hangfal-hegyeknek, a sound-systemek földöntúli hangerejének köszönhető. Remeg az élő hús is rendesen, úgy tűnik, a karib közösség fiatal tagjai közül nem sokan szenvednek testkép-zavarban. Tündöklő jelmezek, csillámpor és gyöngyök, testet alig takaró, szuggesztív öltözékek. A standardnak kikiáltott beach body nem előfeltétel, sőt. Súlyos basszusok vezetik a mozgást, szól a soca, a reaggeton, a dancehall és a jungle, vérbő, illetlen táncban az egész utca, rázzák a twerket, úton útfélen megy a daggering. Szóval a kontinens legnagyobb utcai fesztiválja még mindig egyetlen óriási, fergeteges, féktelen B.U.L.I., csupa nagybetűvel.
Korán érkezünk, hétfő délelőtt 10 körül még csak a készülődés zajlik. A vasárnapi, úgynevezett családi napon végig zuhogott az eső, talán ez is belejátszik a szokásosnál lassabb ébredésbe.
Máté Péter
Évről évre emelkedik a bűncselekmények száma, olvassuk mi is a statisztikákat, az idei év sem kivétel. Mégis, a helyszínen ebből nem sokat érzékelünk, erős a rendőri jelenlét, de nem fenyegető, nincs feszkó, természetesen veszi mindenki, a dolog velejárójaként, egyébként pedig általános jófejség, barátságosság van.
Máté Péter
Bár egész nap együtt iszik, szív és táncol több mint egymillió ember, egy-két kivételt leszámítva nem találkozunk kikészült, hullarészeg, túl-bulizott alakokkal, mint egyik-másik zenei fesztiválon. Lazaság van, buli van, tömeg van, de mégis működik és vállalható az egész.
Máté Péter
Délután 2-re tetőzik a népsűrűség, szinte mozdulni sem lehet a felvonulási útvonalon. A mellékutcákban is rengetegen vannak, mindenki táncol, vagy a házi kifőzdék valamelyikéből falatozik. Kötelező kiegészítő a kézbe a jamaikai sör, a dobozos Red Stripe.
Máté Péter
A Carnival legbelül még ma is az, aminek az 50-es években indult, a helyi közösség, az összetartozás, az elfogadás és a szolidaritás ünnepe. Érdemes szem előtt tartani, hogy a 8 milliós Londonban vagyunk, és ez egy minden tekintetben nyitott tömegrendezvény, az utcák csak a forgalom elől vannak lezárva, egyébként bárki bármikor be- és kisétálhat.
Máté Péter
A karneválon a részvétel ingyenes, az embertömeg ennek megfelelően elképzelhetetlenül hatalmas. Ha ebben a kontextusban nézzük, kis túlzással akár csodának is nevezhetnénk az egész jelenséget: ebben a világban, ahol a politika láthatólag csak a minél szélesebb és mélyebb árkok ásásával van elfoglalva a nap minden percében, ahol a médiát figyelve állandó rettegésben illene élni, össze tud mégis jönni ennyi eltérő identitású, hátterű, életmódú ember, és félre tudja rakni a különbözőségeit pár napra.
Máté Péter
Peace, love unity, az energiák áramlása – nagy szavak, nem is ragozzuk tovább. A lényeg, hogy a Notting Hill Carnival tehát minden negatív hírrel ellentétben köszöni, nagyon is jól van, és vár mindenkit, aki szereti jól érezni magát, de közben másokra is oda tud figyelni. One Love!
Máté Péter
