A hvg.hu nem reprezentatív felméréséből kiderült, olvasóinak több mint 60 százaléka érzi úgy, hogy köteles munkaideje lejárta után is készenlétben állni. Az adatok azt mutatják, hogy ezt a munkaadók is így gondolják, így az alkalmazottak közel 20 százalékát állandóan, 38 százalékát pedig gyakran keresik felettesei e-mailben vagy telefonon munkaidő után.

A megkérdezettek döntő többsége (63 százalék) ilyen esetekben azonnal felveszi a telefont, közel 23 százalék finom utalásféleképpen csak öt csöngés után reagál, 9 százalék ignorálja a hívást, és csak egy elenyésző kisebbség, 0,36 százalék merész annyira, hogy egyenest kinyomja felettese hívását.

A legtöbb dolgozót közvetlen felettese zargatja, ám a kollégák sem restek a munkaidő után telefonálni: a válaszadók több mint 29 százalékát közvetlen munkatársai keresik meg különféle kérésekkel. A vezetőségtől érkező utasítások elsőbbséget élveznek, ezen feladatokért a munkavállalók 40 százaléka hajlandó mindent azonnal félredobni, 30 százalék haladékot kér, a többiek pedig csak akkor hajlandóak dolgozni, mikor újra a munkahelyükre érnek.

Bár szinte mindenki csendben tűr, a megkérdezettek 66 százaléka vallja azt, hogy a munkaidőn kívüli hívások rendkívüli vagy jelentős plusz stresszt jelentenek a számára. Az adatokból szintén kiderült, a munkaidőn kívüli stresszt károsabbnak, nehezebbnek kezelhetőnek tartják, mint a munkahelyi nyomást.

Ez a jelenség a válaszadók 43 százalékánál kifejezetten negatívan hat a magánéletre. Habár Németországban egyenest garantálják az elérhetetlenséghez való jogot, a hazai tapasztalok szerint sem kellene ennyire tartani az elérhetetlenség miatti retorzióktól: a munkavállalóknak csupán alig 19 százaléka vallja, hogy hátránya származott a pluszmunka megtagadásából, 81 százalék semmiféle negatívumot nem tapasztalt e téren.