Ha valaki virtuális térképen keresi, nosztalgiázhat. Egy novemberi fakó napon járt a Madách téren a Google Street View autója: a hotel bejárata előtt az üres betonárkád látható. Ahogy átforgatjuk a nézetet, zsúfolt a placc. Tömött sorokban állnak az autók, a Kiskörúton felismerhetőek a geometrikus keretbe gyömöszölt falombok. 2011-ben még természetes volt, hogy ez a rész az autósoké. Az Örkénybe sietők, ha szerencsések voltak, pontban hétkor találtak még egy szegletet, ahova beparkolhatnak, épp az utolsó csengetésre, a színház feletti erkélyről lesték őket a társulat fekete-fehér kartonba vágott alakjai, Mácsai felügyelete mellett.

Ha a Madách utca irányába mozgatjuk az egeret, megváltoznak a fényviszonyok, a későtavaszi napsütésben a Keksz (korsó sör 430 forint) és a legendás, rock- és underground zenészek törzshelyeként számon tartott Castro (korsó sör 490 forint) vendégei sütkéreznek a retroszékeken, ha visszanézünk a térre, már az építkezési terület csücske látható.

2014 májusában készültek ezek a felvételek, azóta eltelt 5 hónap, és a júliusban átadott térről főleg város(sz)építészeti szempontból készültek cikkek, az eklektikus kövezés és a szögletes fűemelvények nem mindenkinek nyerték el a tetszését. De az okozta a legnagyobb felháborodást, hogy bár a tervezés során megkérdezték a városhasználók véleményét, és nyílt pályázatot írtak ki a leendő tér outfitjére, de a nyertes tervből végül csak néhány ötletet emeltek át.

Erre azonban senki nem fog sokáig emlékezni – a három nyertes fiatal tervezőn, Hertel Annán, Magyar Sára Borbálán és Nguyen Duc Minh-en kívül –, a meleg októberi délutánon a fűemelvények tövébe csavarozott fapadokon békésen üldögélnek a turisták, a környéken megfordulók, az itt dolgozók, az aszfalton színes krétarajz díszeleg – "Szia Nyuszi!" –, de nem gyerekkéztől származik. A mozgásérzékelő szökőkút és a kőkockákból kibuggyanó lusta vízsugarak nyarat imitálnak, de hiába, senki sem tapicskol bennük mezítlábasan.

Az árkádok alatt mostanra kevés olyan porta maradt, amit ne telítettek volna meg fogyasztásra csalogató székekkel. A Mlinar horvát pékség (krumplis pite 295 forint), az Örkény sötétített üvegű bejárata és a közönségszervezés előtt még szabad az átjárás, utána sorjában egymás után a Pointer, a Taittinger pezsgőbár és egy Irish pub áraszt helló turiszt-hangulatot bal oldalon.

A pezsgőbár márciusban nyitott, a felújítás kellős közepén, mostanra kezdik érezni a demotorizált tér kellemét. A fehérabroszos könyöklőknél koradélután egy külföldi pár üldögél, előttük hosszúkás pohárban pezseg az alkohol. „Az átlagmagyar még mindig a Charmant Doux-ra esküszik” – meséli a felszolgáló, de az sem divat, hogy karácsonyon és szilveszteren kívül – például sör vagy fröccs helyett – pezsgő mellett gengeljenek a magyarok.

A másik oldalon a Regency hotel és az Absolut hostel közé ékelődött Svelto viszont nem bízza a véletlenre: egy étlapon kínál Fröccs menüt, Quesadillát és Goulash soupot. Az itteni bártulajdonosok bizakodóak a Madách teret illetően, ami szerintük tölcsérként is funkcionál Budapest jelenleg legfrekventáltabb része felé, a Gozsdu udvarhoz, ahol nincsen olyan nap és napszak, amikor ne lennének tele az egymás hegyére-hátára halmozott éttermek, kávézók, klubok, bisztrók és bárok.

A Gozsdu felé vezető közlekedő folyosón, a Madách Imre út jobb oldalán a kis üzlethelyiségek szinte mindegyikébe már valamilyen vendéglátóegység költözött. A Széchenyi Takarékszövetkezet bírja csak szusszal, a 2002 óta eddig rendületlenül kitartó Novák fotó most költözik el a környékről. A kérdésre, hogy miért nem marad a régi családi vállalkozás, kurta, de sokatmondó a válasz: „Mert nem kávézó vagyunk”.

A fotónagyítással foglalkozó kisvállalkozásnak betett a tér átalakítása, az ügyfeleik kocsival járnak, magyarázta Novák Gábor, az autós közlekedés pedig ezen a részen szinte lehetetlen, de ha még be is tudnak hajtani a Király utcáról balra kanyarodva a BKK Központ mellett, a parkolóhely-vadászat idegőrlő.

Mellettük, a My Little Melbourne 2012-es alapítási évével büszkélkedik, de a Pista bá levesezője, a Dafke zsidó ízvilágban barangoló, valójában bagel és kuszkusz-lelőhely, és az Andalgo Deli sem panaszkodhat a forgalomra.

A 2014 óta Konyha, előtte Csináltam neked egy éttermet, de az sem elég, előtte Godot fölötti panorámaablakos fodrászatban is a közlekedésre panaszkodnak. „Minimum húsz perc késéssel kell számolni az autós vendégeknél július óta” – meséli Foxy melírozás közben. Átellenben a Központ programszervezője viszont arra számított, hogy egészen a Rumbach Sebestyén utcáig kihúzzák a sétálóutcát, nekik az lett volna jó. 2012-ben nyitott a hely, a médiamunkások és a filmesek törzshelye.

Togay Jónás is részt vett a felfuttatásában, miatta itt fordulnak meg azok, akik Berlin és Budapest között ingáznak: előtte a berlini Collegium Hungaricum bárjában dolgozott. De mivel az első időkben még a legendás jazzdobos, Pándi Balázs is besegített a bárpultban, idevonzódott az az urbánus, intellektuális szcéna, amelynek mellesleg a hátán feláll a szőr, ha a három közül bármelyiknek is nevezik. Togay szerint a közeli Gozsdu nekik semmit sem jelent, annak, aki a Rumbach-Madách sarkon előszerettel ácsorog, vagy szerencséje van, és le tud ülni a kirakat aljára rögzített padokra, szinte elképzelhetetlen, hogy a Spílerben vagy uram bocsá' a Gozsdu Vianban is megforduljon. Cáfolja, hogy a megújult Madách tér le tudja fölözni a Gozsdut. De ellentétben a Madách-téri helyekkel, nem is igazán akarja. Más világ.

A  Központ és a többi éjszakáig zsibongó közegét az itt élő lakóközösség nehezen viseli: „akkor is feljelentenek minket, ha be vagyunk zárva” – meséli Togay, aki reménykedik, hogy az ablakcsere-program megoldást jelenthet az örök ellentétre. Egy lakó szerint nem: "mind teli torokból részegen üvölt, aztán meg a mi kapualjunkban hánynak, végzik a dolgukat. Szigetelt nyílászárók ide, szigetelt nyílászárók oda, minden egyes este megérdemlik a feljelentést". Az tehát nehezen elképzelhető, hogy egyébként a teraszon sörözők önszántukból csendkirályt játsszanak.

A kereszteződésen túl kicsit szerencsésebbek a vendéglátósok. A Madách Imre út Gozsduba torkolló sétáló szakaszán irodaházak tornyosulnak, a Telep és a Hivatal pedig meghosszabbítása a Castro-Központ vonalnak, a kirakat egyben vendégtér, itt bármikor belecsöppenhetünk egy filmvetítésbe a foci vébé-ebé-championsleague helyett és után is.

A fiatalabb momés, kreatív és dizájner réteg lelte meg itt a fészkét, de ez a Rumbach Sebestyén kis zsinagógai részén teljesedik ki csak igazán. Itt nyitott 2012-ben a Ludovika shop vintage jellegű – használt, de nem Háda –  válogatott retro ruháival, de vannak régi motorosok: a Panton művészkellékes (színes akvarellceruza 250 forint) nem tágít a Rumbachból, szemben pedig töretlen sikernek örvend a Printa kávéja (flat white 750 forint), pedig a hely első látásra dizájnbutik (Buda-Pest fülbevaló 2800 forint), de amúgy meg galéria, szitanyomó műhely, ahol limitált szériás ökoruhákra is specializálódtak. Az esti kiállítás-megnyitók alkalmával a fiatal kreatívok füstölgő, borozó csapata újabb akadályt képez a legbelebb belvárosi úton, amely egyébként is csak egy háromnegyed személygépkocsira lett szabva.