"Engem nem lepett meg a kiváló produkció, bár négy éremre magam sem számítottam - kezdte Balzsay Károly szövetségi kapitány értékelését. - Tudtam, hogy a pekingi olimpiai (le)szereplés nem mérvadó, s bíztam benne, hogy előbb-utóbb megmutatkozik a rengeteg és célirányos munka hatása. Bár a pekingi ötök közül négyen az angol kikötővárosban is ott voltak - csupán a bélfertőzéssel bajlódó Szellő Imre hiányzott -, fizikai, s főleg idegállapotuk sokkal jobb volt az Eb-n. S még egy, számomra váratlan, nem túl örömteli esemény is felpaprikázta a fiúkat. Az október 4-én kiírt kapitányi pályázatra gondolok, amikor közismertté vált, hogy a szövetség megpályáztatja a helyemet, a srácok pedig Tatán egy emberként kiálltak mellettem. Láttam a szemükön, értem is fognak küzdeni az Eb-n. Úgy is történt."

Balzsay Károly a kérdésre, hogy ezek után mit lép, így válaszolt: "Természetesen pályázok. Megígértem, ha lesz legalább két érmünk, az előírt határidőig, december 15-ig beadom a pályamunkámat. A normát kétszáz százalékra teljesítettük." Ami a Liverpoolban járt válogatott kiváló összteljesítményét illeti, a szakvezető előrebocsátotta: a klubedzők színvonalas munkája is benne van a mostani sikerben: "Magát a 11 fős társaságot három csoportra bontanám. A négy érmes, Káté Gyula, Ungvári István, Varga Miklós és Darmos József előtt le a kalappal, ők remekeltek. Négy fiatal - Szalai Gergely, Mihály János, Amin Kadri és Bernáth István - az első körben kiesett, s legyőzőik sem vitték sokra, nekik még van mit tanulniuk. Végül ketten - Bacskai Balázs, Szili István - későbbi érmestől kaptak ki, nem is feltétlenül jogosan. Kalucza Norbert kilóg a sorból, ő minden tekintetben elmaradt a várakozástól."

A szombati döntőben sérülés miatt leléptetett, így aranyesélyét elveszítő Káté esetében a kapitány utólag úgy látja, hogy jól döntött a ringorvos. "Gyuszi szemhéja már az első menetben felrepedt, ha tovább engedik a meccset, súlyosabb sérülés is érhette volna csapatkapitányunkat" - mondta a szakvezető, aki arra is kitért még, hogy az angliai Eb-vel még nem zárult le a bokszév. "December második hétvégéjén rendezik a Nemzeti Sportcsarnokban az országos bajnokságot. Az időpont ugyan nem éppen ideális, négy héttel az Eb után, de remélem, minden válogatott versenyző szorítóba lép."

"Inkább úgy élem meg a történteket, hogy nyertem egy ezüstöt, semmint hogy elveszítettem egy aranyat - ezt már Káté Gyula nyilatkozta a balszerencsésen elveszített döntőjéről. - Abszolút pozitív élmény számomra ez az Eb, újjászületésem Európa-bajnoksága a pekingi kudarc után. Fejben és fizikumban is a topon voltam, nem úgy, mint három hónapja, Kínában. A jövőt illetően most még csak a jövő augusztusi milánói vb-ig tervezek, London, a 2012-es olimpia annyira távol van. Addig még kaphatok egy kecsegtető profi szerződést is, habár ebben nem nagyon bízom. A decemberi ob-n, ha meggyógyul a sérülésem, feltétlenül ott leszek. Bár - bevallom - jobban örülnék egy hosszú pihenőnek, január óta megszakítás nélkül edzek vagy versenyzek. Hosszú volt ez az év."

Csötönyi Sándor, a szövetség elnöke szerint az Eb-n a válogatott messze felülmúlta a várakozást. "Ráadásul mindenkiét: az enyémet, a nemzetközi szakmai közvéleményét, s talán még magukét a versenyzőkét is. Főleg, hogy lehetett volna öt vagy hat is az a négy érem, hiszen Bacskait és Szilit is ki lehetett volna hozni győztesnek a negyeddöntőben - így Csötönyi, aki Liverpoolban visszakerült a sportág legszűkebb irányító testületébe. - Én abban látom az Eb-sikerek magyarázatát, hogy nagyszerű munka folyik a klubokban, a válogatottba kiváló felkészültségi állapotban érkeztek a versenyzők, s Tatán a Balzsay Károly vezette stáb is szakértelemmel végezte munkáját. Az pedig, hogy a kapitány bizonyított, nem okoz fejtörést. Mi nem "fúrtuk meg" Karcsit, egyszerűen kiírtunk egy pályázatot, amelyen ő is indulhat, s ahogy hallom, indulni is fog. Győzzön a jobbik, s ha az Balzsay lesz, gratulálni fogok neki."