Londonig tovább dolgozik

"Az eredeti elképzelésem az volt, hogy Peking után tényleg abbahagyom, de a sors megint közbeszólt - nyilatkozott a szakember. - Akik azt akarták, hogy ne csináljam tovább, hogy eltűnjek a porondról, azok most elérték a maradásomat. Azt a bizonyos forgatókönyvet nem véletlenül írták meg igen precízen! Csak azzal nem számoltak, hogy a történtek ellenére - vagy talán éppen azokért!? - még mindig maradt mondanivalóm. A legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudtak kinyírni, s most megint itt vagyok. Hárman elhagytak, viszont háromszor annyian jönnek újak. Mindenki el akar oda jutni, ahova más már eljutott, hogy azután hátra se nézve elhagyjon."

A versenyzőként olimpiai ezüstérmes Fábiánné optimistán, magas fordulaton beszélt a jelenről és a terveiről egyaránt. Elmondta, kimondottan jó, immár tizenegy tagú csapat jött össze nála, amelyet nem ő hozott össze, s amelyben a többség tizenéves; 17-től 28 évesig találhatók kajakosok a lányok között. Állítja, a sors hozzájuk is meg hozzá is kegyes volt, hogy összehozta őket egymással.

"Voltunk tizenhatan is, márpedig ennyi emberrel nem lehet minőségi munkát végezni - állítja. - Elküldeni azonban senkit nem akarok és nem is fogok. Miként régen, most is komoly tempót diktálok, miközben újabb és újabb trükkökkel bővül a repertoárom. Majd aki nem bírja az iramot, az magától el fog menni. Úgy gondolom, nyolc ember lenne a maximum, amit még ideálisnak lehet nevezni." A csoport legismertebb tagja a világbajnok Benedek Dalma, mellette Fazekas Krisztina és Paksy Tímea rendelkezik a legkomolyabb eredménylistával. Az edzőnő ideálisnak tartja a csoport összetételét, amelyben mindenki a maximumot akarja adni.

"Én csak egy eszköz vagyok, ahova lehet jönni, az érdem, hogy itt dolgozhatunk, az MTK-Erzsébetváros klubvezetőié. Ők komoly áldozatokat hoznak azért, hogy ebben a klubban legyen az ország legeredményesebb kajak-kenu szakosztálya. S az is lesz, bárki bármit is mond. Állítom: itt van a londoni olimpia magyar női kajakválogatottjának a gerince! Már most állandóan mustrálgatom a lányokat, vajon kit kivel ültethetek majd össze a tavaszi vízreszálláskor? Elsakkozgatok velük, miközben néha olyan gondolataim támadnak, amelyekbe magam is beleborzongok." A mesteredző azt hangoztatja, hogy a lehető legkevesebbet akar tudni a külvilág dolgairól, van neki a csoportjával éppen elég dolga. Annyit azért elárul, a női szakágat a 2006-os szegedi világbajnokságon történtekhez hasonlítva mindenképpen szétziláltnak tartja.

"No nem miattam, hanem a versenyzők miatt - hangsúlyozza. - Ugyanis ők osztották a lapokat, én pedig a cselédjük voltam, ami persze nem mehetett a szövetségi kapitány tudta és támogatása nélkül. Tizenegy évet 'kibekkeltem' mellette, miközben folyamatosan hangoztattam, Angyal Zoltánt sem szakmailag, sem emberileg nem tartom alkalmasnak erre a feladatkörre. A kapitányok egyébként előbb-utóbb valamennyien amortizálódnak az évek során. Az egyetlen kivételt Vajda Vilmos jelentette, akit semmilyen eszközzel nem lehetett megingatni, aki mindig mindenben korrekten és egyértelműen döntött."

Az edzést követő vacsoránál a legújabb tanítványok pezsgővel és tortával köszöntötték a születésnapos "Kati nénit".