Portré Rátgéber Lászlóról

Az újvidéki születésű edzőt genetikailag is minden e pályára predesztinálta. A papa egykor a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya, míg a mama az ottani válogatott oszlopos tagja volt. Az általános és középiskoláit újvidéki, magyar nyelvű iskolákban abszolváló edző a belgrádi Testnevelési Egyetemet választotta, mert „a tesitanárnak sok a szabadideje, csak odadobja a labdát a gyerekeknek, addig meg lehet sakkozni a marxizmustanárral”. A diploma megszerzése után a Vojvodina kosaraslányait vezeti vissza a jugoszláv bajnokság élvonalába. A barcelonai olimpia előtt már az ottani válogatott másodedzője volt, de a délszláv háború közbeszólt. 1993-ban – a hiperinfláció menekültjeként – áttelepült Pécsre. Irányítása alatt a város női kosárlabdacsapata – előbb PVSK-ként, majd Mizóként – kilenc magyar bajnoki és kilenc Magyar Kupa címet, illetve két Euroliga-bronzot is begyűjtött. Közben – 2004 és 2008 közötti megszakítással – a magyar válogatottat is edzette. A csapattal sikerült elérnie, amit másnak nem, hogy háromszor is kijutott az Európa-bajnokságra. A pécsi városvezetéssel való összekülönbözése után 2008-ban a Szpartak Moszkva edzője lett. Vezetése alatt a csapat megvédte az orosz bajnoki, illetve a korábbi Euroliga-győztesi címét, amivel „együtt járt, hogy Európa legjobb nőikosárlabda-edzőjének választott a szakma”.

A nem éppen sportos alkatát és önmagát nagy adag öniróniával szemlélő tréner – akiről rajongói intézményként (Rátgéber Egyetem) beszélnek –, ha teheti, fellép a Kiscsillag együttessel, amelynek egyik szövegírója is. A sztáredző feleségével, Csák Magdolna korábbi válogatott játékossal és két gyermekükkel Pécsett, egy tettyei családi házban lakik. 

HVG: Nyilván megrázta főnökének, a Szpartak Moszkva tulajdonosának, Sabtaj von Kalmanovicsnak a minapi erőszakos halála. Bár nem hordott kintléte alatt golyóálló mellényt, elárulja, mennyire igényel másfajta tárgyalási technikát, ha az ember orosz klubvezetőkkel egyezkedik?

Rátgéber László: Még nagyon friss ez a tragikus esemény. Az biztos, hogy Kalmanovicsék nagy kaliberű emberek, de nagy szerencsém, hogy csak munkakapcsolat fűzött össze minket, és ők edzőként kifejezetten megbecsültek. Így utólag azt is gondolom, talán nem véletlenül távolított el engem még időben maga mellől – nagyon tisztelt. Arról persze fogalmam sincs, ki fogja ezek után átutalni azt a tekintélyes summát, amivel tartoznak.

– No de miért ment egyáltalán Moszkvába? Hiszen tavaly márciusban még úgy nyilatkozott, hogy ott „csak egy kreativitás nélküli katona lennék, mint a többi elkényeztetett és túlfizetett sztár”.

– Itthon már nem jutottam elég levegőhöz. De egy igazi indiánnak kell is egy igazi skalp. A hazai körülmények között aligha tudtam volna például Euroligát nyerni. Azt tanítom a játékosaimnak, hogy ha bedobod a labdát, jó játékos vagy, ha mellédobod, nem vagy jó játékos. Ám ha rá se dobod, akkor nem is vagy játékos. Én játékos vagyok.

– Na de mennyire csapatjátékos?! Az egyszeri szurkoló akár azt is gondolhatja, hogy nettó összeférhetetlen, hiszen a Szpartak előtt a magyar válogatott edzői székéből is felállították.

– A válogatottnál tíz éven át vagy azért cseszegettek, mert volt rajtam kalap, vagy azért, mert nem. Most kiderült, egyszerűen csak mást akartak a helyemre ültetni.

– Mégis sietett leszögezni, hogy ha megint szükség volna önre, boldogan visszatérne. Ennyire kell a munka?

– Nem, ezt hívják szakmai alázatnak. Ha a kosárról van szó, bárhová elmegyek ingyen tanítani, mert fontos nekem, hogy minél több, szakmailag jól képzett kosárlabdaedző legyen.

– És az öltözőszekrények szétverését is oktatja? Állítólag néha így önt lelket a csapatába.

– Ezek legendák – de persze nem minden alap nélkül valók. Rá kell érezni, melyik csapatot hogyan lehet a legjobban motiválni. Pécsett szinte semmiből értünk el fantasztikus dolgokat, ott ezért is kellett néha szétverni az öltözőt. A Szpartak játékosai nem véletlenül vannak tele lóvéval, hiszen a világ legjobbjai. És mivel vérprofik, nem is kell náluk őrjöngeni.

– Laikusként fel nem fogjuk, hogy tud hiteles lenni a játékosai előtt, amikor cigivel a szájában egészséges életmódra és az esetleges súlyfelesleg leadására biztatja őket.

– Ezt a kis túlsúlyt – nevezzük talán pocaknak – azért szedhettem föl, mert amikor befejeztem a TF-et, elhatároztam, hogy sok év szívatás után végre én leszek a főnök, és soha az életben nem fogok futkározni meg kötélre mászni. Tíz évig ennek semmi mellékhatása nem látszott.

– Edzői ars poeticája szerint „az élsportban csak a diktatúra működik, de csak akkor, ha elég intelligens a diktátor”. Utóbbin nyilván önmagát értette.

– A csapatsportokban tényleg nem működik a demokrácia. Heterogén társaságból kell homogént faragni. Ezt napi két óra együttléttel csakis diktátorként lehet elérni, nincs elég idő magyarázgatni. Ma az edzői munka nagy része amúgy is klasszikus önmenedzselés.

– Ennyiben akkor hasonlít a politikára. Tényleg, miért nem állt ki jobban barátja, Páva Zsolt pécsi polgármester mellett a tavaszi kampányban, mondjuk egy óriásplakáton?

– Mert teljesen apolitikus ember vagyok. Mostanában is csak azért hangsúlyozom a barátságunkat, mert a hétéves MSZP-uralom alatt is így tettem. Zsolttal ma is összejárunk. Azért merek erről ilyen nyíltan beszélni, mert a politikától soha nem kaptam semmit, és nem is akarok adni neki semmit.

– Pedig a politikaiszöveg-írásban is kipróbálhatná magát. Együttesének, a Kiscsillagnak írt – „Fishing on Orfű, dancing in the nightclub” – dalszövege egyes szubkultúrák életfilozófiája lett, a videoklipjében pedig egyenesen maradandót alakít. Lehet, ha erre teszi fel az életét, a stadionok közönsége ma nem is az edző, hanem az énekes-szövegíró Rátgébernek csápolna?

– Nem hinném, bár legismertebb garázsbandánk, a Dr. Zsivágó Dark Stars 1986-ban még a Pál Utcai Fiúkkal közös koncertet is adott Budapesten. Az igazsághoz tartozik, hogy a tehetség és a hallás hiánya miatt állandóan lefokozódtam: először basszusgitároztam, majd énekeltem, később meg menedzser lettem az együttesben. A Fishing on Orfűvel egyébként csak annyit akartam üzenni, hogy nem szégyen vidámnak lenni.

– A YouTube-on is látható, amint barátja, a Kispál és a Borz énekese, Lovasi András arra trenírozza önt, hogy átugorja az orfűi tavat. A videók szerint ez a kísérlet tavaly és az idén is nagy zakóval végződött. Mit hoz fel mentségére a kosaraslányai előtt?

– Tény, hogy nem sikerült, de csak azért, mert az orfűi szörny lehúzta a lábamat. Öregszem is, de nem adjuk fel. Most edzésmódot fogunk változtatni, így jövőre biztos át fogom ugrani.

– Szívből drukkolunk. De ha már önirónia, nyolc éve, 35 éves korában megjelent a Rátgéber, az isten című könyv – mi jöhet még ezután?

– A szerző erőltette ezt a címet. Pedig Rátgéber szerintem sem az Isten. Isten megbocsát, a Rátgéber Egyetem viszont soha.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS