Az izraeli klub egyik tagja „a terror két órájának” nevezte az ankarai arénában történteket. „Allah Akbar” – üvöltötte háromezer török szurkoló kórusban, ami időnként átcsapott a „halál a zsidókra!” skandálásába. A reakció egyértelműen reagálás volt a gázai övezetben zajló eseményekre. Ezután cipőikkel és üvegekkel kezdték dobálni az izraeli csapat játékosait, akik a kitörő vihar elől az öltözőbe menekültek. Ott két órát voltak kénytelenek bezárva eltölteni. A csapat csak a megerősített rendőri védelemnek köszönhette, hogy el tudta hagyni ankarai szállodáját.

„Erős védelemmel érkeztünk az arénába – nyilatkozta az incidens után Eldad Akunis, a Bnei Hasharon elnöke. – Ezerötszáz rendőr volt a helyszínen, ezen kívül ötszáz civilben. A török drukkerek palesztin zászlókat lengettek és folyamatosan Izraelt sértegették. Szinte még el sem kezdődött a mérkőzés, már betörtek a pályára, mi pedig az öltözőbe menekültünk. A játékosokat sokkolták a történtek és ezek után csak haza akartunk végre érni."

„A szurkolók befutottak a pályára és úgy rontottak nekünk, mint az őrültek – mondta Meir Tapiro csapatkapitány. – Csak a rendőröknek köszönhetjük, hogy ennyivel megúsztuk. Félelmetes volt.” Miután a rendőrök nagy nehezen kiürítették a lelátókat, a mérkőzés játékvezetője visszahívta az izraelieket, hogy játsszák le a mérkőzést, de a vendégcsapat erre már nem volt hajlandó. A hivatalos jelentésben is ez áll: „A Turk Telekom-Bnei Hasharon mérkőzést azután sem játszották le, hogy a kitört botrány után a rendőrség megtisztította a stadiont, mivel a Bnei megtagadta ezt.”