szerző:
Vincze Szabolcs
Tetszett a cikk?

Ellentmondásos, hogy míg nap mint nap azt halljuk, hogyan spóroljunk, hogyan húzzuk meg magunkat és vészeljük át ezt a válságot, a labdarúgó játékospiacon soha nem látott, csillagászati összegeket költenek játékosokra. Örülnünk kellene annak, hogy míg a Real Madrid a középpályáját erősíti, mi itthon a villanyszámlán igyekszünk lefaragni?


"Cristiano Ronaldo átigazolása letaglózott. Képtelen vagyok megérteni, hogy lehet több mint 90 millió eurót elkölteni egyetlen játékosra" – mondta Michel Platini, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke. Az eddig is köztudott volt, hogy a kontinens labdarúgásának első embere meg szeretné reformálni a játékospiacot, és a jelek szerint erre 2009 nyara után mindennél nagyobb szükség lesz. A Real Madrid által egy hónapon belül elköltött 215 millió euró, ez a labdarúgásban eddig példátlan mértékű pénzügyi robbanás ugyanis óriási veszélyt rejt magában.

A királyi gárda történetében nem először fordul elő ilyen mértékű költekezés. Az ezredforduló után a friss Aranylabdás Luis Figót hozták Madridba a rivális Barcelonától 58,5 millió euróért. Ezzel kezdetét vette a galaktikus időszak, hiszen egy év múlva csatlakozott a csapathoz a rekordösszegért, 75 millió euróért vásárolt Zinedine Zidane, 2002-ben Ronaldo, 2003-ban David Beckham, a következő évben pedig Michael Owen. Florentino Pérez, a klub idén visszatért elnöke már bejelentette, hogy a szurkolók idén hasonló nagyságrendű játékosvásárlásra számíthatnak, hiszen ezúttal egy éven belül szeretné a keretet extraklasszisokkal feltölteni.

A szurkolóknak nem számít az ár
© MTI/AP
Az említett események az ezredforduló után teljesen felforgatták a labdarúgó játékospiacot, hiszen a klubok egyre inkább úgy gondolták: ha van, aki kifizeti, ők bizony megkérik játékosaik árát. Ebből gyakran irreális kérések és ajánlatok születtek. Ráadásul az az elmélet kezdte szárnyait bontogatni, miszerint a labdarúgásban pénzzel mindent el lehet intézni, maguk a játékosok pedig egyszerű árucikkek csupán. Nem számít, ki hol játszik, hiszen az együttes majd szerez egy olcsóbb tehetséget, akit pár évig játszat, aztán csillagászati összegért elad valamelyik mamutklubnak.

Szerencsére a 2008/2009-es szezonban ezt cáfolni látszott a Manchester City esete, amely Robinho 49 millió eurós (32,5 millió fontos) leigazolása után valóban azt hitte, ez az elv működik és boldog-boldogtalanért olyan összegeket ajánlott fel, amelyek már Platini szerint is a vicc kategóriájába tartoztak. A 107 millió eurós ajánlat Kakáért (AC Milan), 75 millió euró Gianluigi Buffonért (Juventus) vagy éppen 40 millió font John Terryért (Chelsea) figyelemfelkeltésre jók voltak, de a sorozatos visszautasítások jelezték azt is, hogy a presztízs még mindig hatalmas érték a futballban.

És itt jött képbe újra a Real Madrid, amely a világ elitklubjainak azon szűk csoportjába tartozik, amelynek a tengernyi pénz mellett megvan ez a presztízse is. Nemhiába tartják úgy: minden játékos álma, hogy egyszer a Realban játszhasson. Florentino Pérez újbóli megjelenésével ismét megnyílt a pénzcsap, de ezúttal nagyobbat forgatott rajta az elnök: a Cristiano Ronaldóért fizetett 93,6 millió euró, illetve a Kakáért adott 67,2 millió már önmagában is kétségbe ejtette a csapatukat erősíteni akaró trénereket, majd a Karim Benzemáért megadott 35 millió és a Raúl Albiolért kifizetett 15 millió euró végleg letaglózta őket. Joggal kérdezték többen is: hova vezet mindez?

A hatások már most is jól érzékelhetők, hiszen Kaká és Cristiano Ronaldo leigazolása óta olyan összegek kerültek a köztudatba, amelyekről az érintett egyesületek korábban nem is álmodhattak. Egyelőre ott tartunk, hogy Franck Ribéryért 80 milliót kér a Bayern München, az Internazionale még ennél is többet Zlatan Ibrahimovicért, a gazdasági csőd széléről épphogy visszatáncolt Valencia pedig majdnem 50 milliót David Villáért vagy David Silváért. A nagy klubok persze nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen szurkolótábor mellett ne játsszanak sztárok az együttesben, de mindenkinek megfordul már a fejében: valóban érnek ennyi pénzt ezek a focisták? Presztízsharcnak is tűnik mindez, hiszen semelyik patinás klub nem akarja alább adni: ha amazoknak is van ilyen drága játékosuk, akkor mi is csinálunk egyet magunknak. Ha máshol nem, hát az újságok hasábjain. Florentino Pérez és a Real Madrid ezért kezdett veszélyes játékba: a fejekben idéztek elő változásokat.

Ha szurkolni kell, nincs válság (Oldaltörés)

Ennek a pénzügyi robbantásnak a következménye még nem látszik kristálytisztán, de sejthető. Az első számú lehetőség, hogy a jövőben a klubok eurómilliók alatt szóba sem állnak majd a kérőkkel, a játékosok pedig megsértődnek, ha nem ajánlanak értük csillagászati árat. Ez azt eredményezheti, hogy a játékospiacon emberi léptékkel követhetetlen és érthetetlen pénzek cserélnek majd gazdát. Ugyanakkor az is lehet, hogy a klubok felismerik, a szponzorok nyújtotta hitelkeret sem végtelen, és ésszerű költekezésre váltanak. Ha X nem jön ennyiért a klubhoz, Y viszont a feléért is, akkor X talán nem is kell annyira a keretbe.

"Adódik a kérdés, hogy a Real Madrid elnöke által a gazdasági és pénzügyi válság közepette elköltött összeg nagysága tisztán gazdasági nézőpontból elfogadható-e, vagy már a piaci törvényeket figyelembe véve is megmagyarázhatatlan" – fogalmazott finoman már a Vatikán is, jelezve, hogy itt már régen nem a futballberkeken belüli kérdésről van szó. Amikor minden ország igyekszik valahogy kivergődni a gazdasági krízisből, minden intézkedést ehhez igazítani, közben állások szűnnek meg és szinte minden létező piac szűkül, akkor nem csoda, hogy mindenkinek szemet szúr 215 millió euró elköltése – négy játékosra.

Michel Platini szerint még évek kellenek a helyzet normalizálására
© AP
Ugyanakkor érthető is mindez, hiszen az olyan kluboknak, mint a Real Madrid, a Barcelona, a Manchester United, az AC Milan vagy az Internazionale, szükségük van a nagy nevekre. Ezek a klubok nem engedhetik meg maguknak, hogy kiessenek a Bajnokok Ligája csoportköreiben, vagy hogy ne végezzenek legalább dobogón hazájuk bajnokságában. Hiszen a vezetők már azt is csalódásként élnék meg, ha csak 40 ezren látogatnának ki egy bajnoki meccsre a klub 80 ezres stadionjába. És bár a szponzorok haboznak, tény, hogy Európában a sportok közül a foci még mindig első helyen áll a reklámérték tekintetében. Ha az egyik támogató távozik, szinte biztosan jön majd a másik.

A szurkolói attitűd pedig a válságban sem változik. A polgár megérzi a krízist, a drukker nem. A Real Madrid fanatikusait feltehetően már egyáltalán nem érdekli Cristiano Ronaldo vagy Kaká vételára, ők lelki szemük előtt már a játékosok 30 méteres, a jobbfelsőbe tartó védhetetlen szabadrúgásait vagy éppen szédítő biciklicseleit látják. A játékosok mezeit sem veszik rosszabbul, a bérletek és a jegyek pedig feltehetően ugyanúgy elfogynak majd, mint eddig.

Az a lehetőség azonban semmiképpen sem jó, hogy a dolgok ennél is tovább fajulhatnak. Az európai futball vezetői már dolgoznak a megoldáson, erre a folyamatra azonban nehéz jól reagálni. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által beterjesztett 6+5-ös szabály pédául limitálná a csapatban pályára lépő külföldi nemzetiségű labdarúgók számát, ami 1995 előtt (a Bosman-szabály bevezetése előtt) más kondíciókkal ugyan, de létező szabályrendszer volt. Michel Platini ugyanakkor költségvetési határt dolgozna ki, mely maximálná a játékosok bérét. "Valamit tennünk kell – jelentette ki. – Természetesen némi időbe telik a dolog, talán két-három évbe is, de valahogy szabályoznunk kell a jelenlegi helyzetet."

A FUTBALLTÖRTÉNELEM LEGDRÁGÁBB IGAZOLÁSAI
 1. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United - Real Madrid, 2009)            93,6 millió euró
 2. Zinedine Zidane (francia, Juventus - Real Madrid, 2001)                              75 millió euró
 3. Kaká (brazil, AC Milan - Real Madrid, 2009)                                                67,2 millió euró
 4. Luís Figo (portugál, FC Barcelona - Real Madrid, 2000)                                58,5 millió euró
 5. Hernán Crespo (argentin, AC Parma - SS Lazio, 2000)                                53,6 millió euró
 6. Gianluigi Buffon (olasz, AC Parma - Juventus, 2001)                                   49,2 millió euró 
 7. Robinho (brazil, Real Madri d - Manchester City, 2008)                                49 millió euró
 8. Christian Vieri (olasz, SS Lazio - Internazionale, 1999)                                 48,3 millió euró 
 9. Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan - Chelsea, 2006)                                   46,5 millió euró
10. Dimitar Berbatov (bolgár, Tottenham Hotspur - Manchester United, 2008)   46,4 millió euró











HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Sport

Csődben a spanyol élklubok, s ez várhat az angolokra is

A spanyol klubok többsége technikailag már csődbe jutott, teljesen fizetésképtelen, s hasonló veszély fenyeget több angol csapatot, köztük a Manchester Unitedet, a Chelsea-t, vagy éppen az Arsenalt is. Bár attól nem kell tartani, hogy a legnagyobb egyesületek egyik napról a másikra lehúzzák a rolót, a hatalmas hitelállomány komoly gondot okozhat egyes kluboknak.

hvg.hu Gazdaság

A világ legjobban kereső sportolói és a wimbledoni pénzgyár

Miközben a világ a válság hatásai miatt nyög, a profi élsport mintha fittyet hányna a nehézségeknek. A világ legjobban fizetett 30 sportolója együtt (ahogy listánk is mutatja) több mint egymilliárd dollárt vágott zsebre tavaly. S a pénzmalom az idén sem áll le. A hétvégén zárult wimbledoni teniszbajnokságon például az eddigi legnagyobb gázsikat osztották szét, miközben a rendező, a The All England Lawn Tennis and Croquet Club is igen vastagon gazdagodott.

hvg.hu Sport

Ésszerű a költekezés a fociban és a Forma-1-ben?

Racionalizációs folyamatot indíthat meg a profi-sportban a pénzügyi válság. Egyes, az elmúlt években a pénzt nem ritkán két kézzel szóró sportvállalatok most arra kényszerülhetnek, hogy visszafogják kiadásaikat és ésszerű költséggazdálkodást folytassanak.

hvg.hu Sport

Eurómilliós díjak – nem számít a válság az egyéni sportokban

Az eddigi tapasztalatok alapján a gazdasági válság ellenére sem csökkennek 2009-ben a profi sportesemények pénzdíjai. A négyből három tenisz Grand Slam esetében emelkedett az elérhető jutalom összege, de több pénzt tehettek zsebre a napokban véget ért snooker-világbajnokság résztvevői, s többet kereshetnek a versenyeken a tavalyinál a golfozók is.

hvg.hu Sport

Mit lehet tenni a milliárdos fizetések ellen?

A válság ellenére nem csökkent egyelőre számottevően a legjobban kereső labdarúgók fizetése. Az elmúlt években a keresetek a vezető európai kluboknál rohamosan emelkedtek, így nem csoda, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) egyre gyakrabban veti fel a fizetési sapka bevezetésének lehetőségét.