Az 1960-as évek öttusa aranycsapatának tagja az elmúlt két évben több alkalommal esett át agyműtéten, az utolsó néhány hete volt, de már nem lehetett megmenteni az életét. 

Édesapja ismert középtávfutó volt Nyíregyházán, ő azonban nem nagyon kedvelte a futást, a páston érezte igazán elemében magát, vívásban válogatottságig vitte. Öttusában igazi csapatemberként szerepelt Balczó András és Török Ferenc társaságában, világbajnoki címet szerzett 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben, egyéniben egyszer negyedik, kétszer ötödik volt. A tokiói olimpián fegyelmi ügye miatt nem indulhatott, de azután Mexikóban, 1968-ban tagja volt az aranyérmes csapatnak, egyéniben pedig hetedik lett. 

Jó humorú, örökösen tréfára hajló sportemberként ismerte mindenki. Élete utolsó jelentős szakaszában inkább a vívás körül tevékenykedett, nagy örömöt okozott neki, amikor 60. születésnapján, Sydneyben a párbajtőröző Nagy Tímea olimpiai bajnokságot nyert. Nevelt fia, Kulcsár Krisztián Barcelonában és Athénban tagja volt az ezüstérmes párbajtőrcsapatnak, 2007-ben, Szentpéterváron pedig egyéni világbajnok lett. 

Móna István tavaly jelentkezett egy önéletrajzi kötettel. Az Élettusa - három tételben című írásban elsősorban szeretett sportágaihoz, az öttusához és a víváshoz kötődő éveit vette számba, de civil életéről is őszintén vallott. Versenyzői pályafutásának befejezését követően sportvezetőként, menedzserként is maradandót alkotott, az elmúlt húsz év legsikeresebb vívószakosztályát alakította ki a Honvédban. Móna Istvánt a MOB és a honi öttusa szövetség is saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.