Az elmúlt valamivel több mint két hétben jó pár olyan eset volt, ami nem a sport tisztaságát volt hivatott hirdetni, hiszen érmek sorsa múlt azon, hogy mit ítél egy játékvezető, hogyan dönt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), vagy éppen jogos-e egy szabálytalan mozdulat. Most három megtörtént esetet mutatunk be az olimpiáról, amiről el lehet dönteni, hogy véletlenül történt, vagy nem csak a sors írta így meg ezeket a szituációkat.

Az első példa egy középtávfutóé, a szórakoztató nevű algériai Taoufik Makhloufié. Elgondolkodtató, hogy hogyan is jutott oda, hogy olimpiai bajnok legyen. Történt ugyanis, hogy ez az algériai futó 800 méterre és 1500 méterre volt nevezve síkfutásban. Vezető és sportoló közösen rájött, hogy ez neki sok, inkább lépjen vissza a rövidebb távtól. Mire megszületett az elhatározás, már késő volt, mert lejárt a határidő, amikorra vissza kellett volna vonni a nevezést, indulnia kell. Fel is állt a rajthoz, vigyorgott nagyokat, majd elindult a mezőny. Száz méter megtétele után megállt és a továbbiakban szurkolt a társaknak. Ezt talán nem kellett volna, ugyanis a NOB illetékesei nem nézték jó szemmel, kizárták a hosszabb távról is, mondván nem futott rendesen. Ennek annyira nem örültek Makhloufiék, fellebbeztek. A hivatalos szervek erre mondták, hogy indulhat, ha hoz a helyi orvostól igazolást, hogy sérült volt, ezért nem tudott futni. Érdekes módon sikerült szerezni. Egy nappal a rejtélyes sérülés után olimpiai bajnok lett 1500 méteren. Megdöbbentő felépülés, de hatásos.

A következő eset a szerencsétlenül járt koreai vívó utolsó másodperce. A dél-koreai párbajtőröző Shin Lam úgy vesztett a német Britta Heidemann ellen, hogy egy szekundum volt hátra az összecsapásukból és 5-5-ös döntetlennél a koreai volt a kedvezményezett és ő állt továbbjutásra. Az a fránya utolsó másodperc azonban az istennek nem akart letelni. Addig minden csörte, ami elindult, levett legalább egy másodpercet, csak az a legvégső nem pörgött le, mindaddig, amíg a német be nem vitte a sorsdöntő találatot. No, abban a pillanatban meg is szólalt a mérkőzés végét jelző dudaszó. Utólag kiderült, hogy egy 15 esztendős önkéntes kezelte az órát, ami meglepő egy ekkora eseménynél. Tegyük hozzá, ez már az elődöntő volt, tehát legalább egy ezüstéremtől fosztották meg Shint, ami nagyon megviselte szegényt.

A legújabb érdekes történet pedig közvetlenül érintene minket magyarokat is, ha járt volna érte büntetés. Kiderült ugyanis, hogy a 100 méteres mellúszás döntőjében világcsúcsot úszó Cameron van der Burgh jogtalanul szerzett előnyt a faltól való elrugaszkodásnál. Tudniillik meghatározott mennyiségben lehet alkalmazni a delfin mozdulatot a fordulásnál, és az a bizonyos mennyiség az egy. Nem másfél, nem kettő, egy! Ennek ellenére a jó öreg Cameron ráduplázott, amit felvételekkel bizonyítottak, amelyek nem hivatalosak, így a bírák nem szankcionálják. Saját védelmében azt hozta fel Van der Burgh, hogy mindenki így csinálja, így nem akart lemaradni. Végül is jogos. Sajnálatos ebben az egészben, hogy a negyedik helyen Gyurta Dániel végzett.

Persze ott van még az a bizonyos ökölvívó, aki többször padlóra küldte ellenfelét, mégis a szenvedő félt hozta ki győztesnek a bíró, amit végül töröltek, de még így is felháborító. Aztán hazaküldtek nyolc tollaslabdázót, mert a sorsolás szeszélye folytán jobb lett volna nekik, ha kikapnak, ezért nem küzdöttek. Kísértetiesen hasonló Makhloufi esetéhez, de ők nem hozhattak orvosi papírt. A spanyol kosarasok pedig azért kaptak ki a braziloktól az utolsó csoportmérkőzésen, mert így elkerülhették az amerikaiakat a döntőig, aztán lássunk csodát, a mai napon döntőt játszanak az Egyesült Államok válogatottjával.