Donald Trump: Lebombázott az USA három iráni atomlétesítményt
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Csak egy maradhat: a birkózás, a fallabda, valamint az erőit egyesítő baseball és softball triója közül választ a hétvégén a Buenos Airesben tartott közgyűlésén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). A győztes sportág rajta lesz a 2020-as nyári olimpia műsorán, míg az már négy éve eldőlt, hogy 2016-ban Rio de Janeiróban a golf és a hétfős rögbi mutatkozik be a hivatalos programban. Igazán újonc csak a fallabda lenne, a baseball és a hasonló szabályok alapján, de nagyobb labdával és kisebb pályán játszott softball 2008-ban, Pekingben még szerepelt, ám már halálra ítélten, mert a NOB egy 2005-ös – a szokások szerint hét évre előre meghozott – döntésével száműzte. Ilyesmi a második világháború óta nem történt, mivel az olimpia azóta csak bővült, mígnem a NOB 28 sportágnál meg nem húzta a limitet, hogy a világ legnagyobb sporteseménye kezelhető méretek között maradjon.
Ugyanez a csúfság eshet meg kudarc esetén a birkózással, amely nemcsak az ókori játékok állandó szereplője volt, de az újkori nyári olimpiák történetében, az 1900-as – a világkiállítás árnyékában megrendezett – párizsi seregszemle kivételével mindig ott volt. (Magyarország eddig 19 arany-, 16 ezüst- és 19 bronzérmet nyert birkózásban olimpián.) Így általános meghökkenést okozott, amikor a NOB végrehajtó bizottsága az idén februárban a birkózás ejtését javasolta, igaz, a májusi felülvizsgálaton aztán a legtöbb szavazattal bekerült a hármas fináléba.
AFP / Ozan Kose
A kiesés belengetését sokan annak tulajdonítják, hogy föl kellett rázni az unalomba fulladt sportágat, amelynek közössége gyorsan reagált. Lemondásra kényszerítették a Nemzetközi Birkózószövetség (FILA) elnökét, a svájci Raphael Martinettit, neki tulajdonították, hogy hiába van a FILA központja alig 30 kilométerre a NOB lausanne-i székhelyétől, a két szervezet között semmilyen kommunikáció nem volt. Utódja, a karizmatikus szerb Nenad Lalovics nemcsak kampányt kezdett – amiben a világpolitikai nézeteltéréseket félretéve támogatta a birkózás három nagyhatalma, az USA, Oroszország és Irán –, de átírták a szabálykönyvet is, hogy ponttal díjazzák a kezdeményezőkészséget, és látványosabbá tegyék a szőnyegen történteket. A nemek közti egyenlőséget a sportban komolyan vevő NOB-nak tett engedmény, hogy két új női szabadfogású súlycsoportot hoztak létre, ezért egyet-egyet levettek a férfi szabad- és kötöttfogásból, és az a terv, hogy idővel mindhárom kategóriában 6-6 súlycsoport legyen. A FILA egyik alelnöke is nő lett.
Nemcsak a 2020-as programot véglegesíti a NOB, hanem a helyszínről is dönt az argentin fővárosban, amely maga is négyszer pályázott, de mindannyiszor vesztett, legutóbb a 2016-os – és első dél-amerikai – házigazda szerepéért maradt alul Rióval szemben. A fináléba Isztambul, Madrid és Tokió került be, róluk dönthet a NOB 104 tagja közül az, akit nem az érintett országok delegáltak a testületbe. A Boszporusz által európai és ázsiai részre osztott Isztambul két kontinens olimpiáját ígéri, az összesen mintegy 19 milliárd dolláros beruházással számoló pályázat mögött pedig a dinamikus török gazdaság áll. A NOB szereti az olimpiai mozgalom határait kiterjeszteni, ezért még az is latba eshet, hogy először tarthatnak nyári játékokat muszlim többségű országban.
Madrid pályázata érdekében sürgölődik a NOB legendás és vitatott elnökének, az 1992-es játékokat szülővárosába, Barcelonába eljuttató, 2010-ben elhunyt Juan Antonio Samaranchnak azonos nevű fia, aki a testület tagja. A legutóbbi két rendezői versengésben kudarcot vallott spanyol főváros spórolós olimpiát ígér, 3,1 milliárd dolláros költségvetéssel – plusz 1,9 milliárdos kapcsolódó beruházással –, és meglévő sportlétesítményei, például a Real Madrid futballstadionja, a Bernabeu kihasználásával. Az 1964-ben egyszer már házigazda Tokió a játékokra 3,4 milliárd dollárt, egyéb beruházásra további 4,4 milliárdot szán, és ebből egymilliárdért ultramodernné alakítaná az öt évtizedes olimpiai stadionját. A költségekből 4,5 milliárd dollár már egy bankszámlán pihen, és a húsz vezető gazdasági hatalom szentpétervári csúcstalálkozójáról egyenesen Buenos Airesbe utazik Abe Sinzo japán kormányfő, hogy a NOB előtti utolsó prezentáción Tokiót támogassa.
Mindhárom pályázó pedigréje foltos. Az utóbbi hat alkalomból ötször indult és alulmaradt Isztambulnak nemcsak a 14 milliós város infrastruktúrájával kapcsolatos aggodalmakkal kell megküzdenie, rosszul jött a Taksim tér átalakítása kapcsán az iszlamista Recep Tayyip Erdogan kormányfő autokratizmusba hajló uralmával szembeni nyár eleji tüntetéshullám is. Bár az olimpia csak hét év múlva lesz, túl közelinek tartják a szomszédos Szíria polgárháborúját, a török sportot pedig doppingbotrányok tépázzák. Madridnak azt kell elhitetnie, hogy a spanyol gazdaság súlyos gondjai nem hátráltatnák a felkészülést, és tartani lehet a minimális költségvetést. Tokió négy éve azért is veszített, mert a japán közvélemény nem volt túl lelkes, ebben most nincs hiba, ám a legrosszabbkor jött a várostól csak 260 kilométerre lévő, a 2011. márciusi földrengésben megsérült fukusimai atomerőmű víztartályában megugrott sugárszennyezésről szóló hír.
A NOB-közgyűlés zárónapján választanak új elnököt, a Samaranch 21 éves „uralkodása” után bevezetett szabálynak megfelelően ugyanis a lehetséges nyolc plusz négy év után távozik a belga Jacques Rogge. A mezőny minden korábbinál népesebb, hat utódjelölt van, a legesélyesebbnek az 59 éves német jogászt, Thomas Bachot tartják, aki 1976-ban Montrealban az aranyérmes német férfitőrcsapat tagja volt. Bach 2006-tól a NOB egyik alelnöke, és a testület közel-keleti tagjainak megnyerésében az is jól jöhet, hogy a német–arab kereskedelmi és iparkamara elnöke. 2002 óta a NOB pénzügyi bizottságát vezeti a 60 éves Puerto Ricó-i bankár, Richard Carrión, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy az olimpiai mozgalom szponzoroktól és közvetítési díjakból származó bevétele az utóbbi évtizedben jelentősen megemelkedett.
Az esélyesek közé sorolják még a szintén NOB-alelnöki posztot betöltő, 64 éves szingapúri Ng Ser Miang üzletembert, aki egyébként 2000–2012 között a városállam Magyarországra akkreditált utazó nagykövete volt. A Rogge által szorgalmazott, 2010-ben Szingapúrban rendezett első ifjúsági nyári olimpiai játékok megszervezése fűződik a nevéhez. Kiesőjelöltnek tekintik viszont a másik három pályázót, a szovjet, illetve ukrán színekben egy olimpiai és tíz világbajnoki címet nyert Szergej Bubka volt rúdugrót (49 éves), a kínai születésű tajvani milliárdost, Vu Csing-kuót (66), aki a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség rámenős elnöke, valamint Denis Oswald svájci ügyvédet (66), a Nemzetközi Evezősszövetség elnökét. A NOB élén eddig az amerikai Avery Brundage (1952–1972) kivételével csak európaiak álltak azóta, hogy a testületet 1894-ben létrehozta az újkori olimpiák atyja, a francia Pierre de Coubertin báró. És akit Buenos Airesben megválasztanak, még csak a kilencedik lesz a sorban, miközben ugyanezen idő alatt Ferenc már a tizenegyedik pápa a katolikus egyház élén.
NAGY GÁBOR
