1950: Elcsendesült 200 ezer néző

Négy csapat között körmérkőzéses rendszerben dőlt el az aranyérem sorsa, és miután a házigazda brazilok és Uruguay is megnyerte két első meccsét, egymás ellen dönthették el, ki lesz a világbajnok. A braziloknak egy döntetlen is elég lett volna a sikerhez. A Maracanába több mint 200 ezer ember zsúfolódott össze, és bízott a hazai együttes diadalában. A brazilok a 47. percben előnybe is kerültek, ám Schiaffino egyenlített, majd a 79. percben Ghiggia a vezető gólt is megszerezte az uruknak. A szélső kihasználta, hogy a kapus kivárt, és a labdája végül a kapufáról pattant be.

„Ez volt a legszebb gól, amit valaha szereztem. Három ember csendesítette el a Maracanát, Frank Sinatra, a pápa és én” – idézte fel később a győztes gól szerzője.

A brazilok később már nem tudtak egyenlíteni, így lemaradtak az aranyéremről. A játékosok hosszú percekig zokogtak a gyepen. A vereséget sokan akkora tragédiának élték meg, hogy a mélybe vetették magukat a lelátók tetejére, és később országszerte is nőtt az öngyilkosságok száma. Pelé, a későbbi háromszoros világbajnok legenda is felidézte, hogy rádión hallgatták a közvetítést, és ekkora látta apját először sírni. A brazil lapok Dráma és Tragédia címekkel jelentek meg, a bárok, éttermek bezártak, mert senkinek sem volt kedve betérni a találkozó után. A vereség Maracanazo, vagyis Maracana-csapás néven vonult be a köztudatba, és évekbe telt, amíg a brazil futball magához tért.

1954: Bírói hibákon ment el a magyar arany

Hasonló sorscsapásként, a magyar futball Mohácsaként marad meg a magyar emberekben az 1954-es döntő. Az évek óta verhetetlen Aranycsapat remek menetelés végén a németek elleni fináléban már 2-0-ra vezetett nyolc perc után a sérülésből visszatérő Puskás Ferenc és Czibor Zoltán góljával, de az ellenfél tíz perc alatt egyenlített, majd a 84. percben a győztes találatot is megszerezte. A hajrában Puskás gólját les miatt nem adta meg Ling játékvezető – tévesen, ezt utóbb a németek is elismerték. Nem ez volt az egyetlen játékvezető hiba, a második német gólt is vissza lehetett volna fújni Grosics Gyula akadályozásáért.

Évtizedekkel később kiderült, hogy a németek a szünetben teljesítményfokozószert kaphattak, ám ez akkor még nem volt büntetendő, és a vereséghez hozzájárulhatott az is, hogy a magyarok jóval fáradtabban érkeztek a fináléra, hiszen előtte Brazíliát és Uruguayt győzték le, a csoportkörben pedig éppen a németeket 8-3-ra, ám akkor rúgták le Puskást.

A németek berni csodaként emlegetik a diadalt, itthon viszont óriási volt a csalódottság, a játékosokat előbb leszállították a vonatról, és kocsival vitték Budapestre, tartva a tömeg haragjától. Az Aranycsapat idővel széthullott, többen külföldre menekültek az 1956-os forradalom után.

1958: Pelé bemutatkozott

Már a döntőig vezető úton is felhívta magára a figyelmet a brazilok ifjú csillaga, Pelé, hiszen négy gólt szerzett, aztán a svédek elleni fináléban még kettőt lőtt. A dél-amerikai gárda 5-2-re ütötte ki a házigazdát, Pelé pedig 17 évesen, 249 naposan a vb-döntők történetének legfiatalabb gólszerzője lett. A brazilok először mutatták meg igazán a világnak páratlan technikájukat úgy, hogy mindez eredményességgel is párosult. A szemet gyönyörködtető játékot látva a stockholmi közönség sem volt bosszús a vereség miatt. 

1966: A máig vitatott angol gól

Lehet, ha már ezelőtt 52 évvel létezik a gólvonaltechnológia, Anglia nem lenne világbajnok. A fináléban az NSZK volt az ellenfél, és Weber a 89. percben alakította 2-2-re az eredményt, így következhetett a hosszabbítás. A ráadás 11. percében Hurst vett le egy beadást, majd félfordulatból nagy lövést eresztett meg, a labda pedig a felső lécről pattant le – a partjelző véleménye szerint a gólvonal mögé, így a svájci bíró megadta a találatot. Hurts később lőtt még egyet, övé az eddigi egyedüli mesterhármas a vb-finálékban. Második gólját azonban mindmáig vitatják, új – köztük brit -videóelemzések szerint 2,5-6 centiméter hiányzott, de nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon. 

1970: Oktatott a legjobb brazil csapat

A minden idők legerősebbjének tartott brazil válogatott veretlenül, végig remek játékkal jutott el a döntőig, ahol 4-1-re ütötte ki az olaszokat. A negyedik találat a legemlékezetesebb, a vb-k egyik legszebbje: labdaszerzés után hihetetlen cselek, okos passzok, majd a felfutó hátvéd, Carlos Alberto bombáz a hálóba. A nagy négyest Pelé, Tostao, Jairzinho és Rivelino alkotta. Pelé harmadik vb-címét szerezte, Zagallo pedig először érte el azt a futballtörténelemben, hogy játékosként szerzett arany után edzőként is a csúcsra ért. 

1994: Roberto Baggio hibája

Ki emlékszik arra, hogy Baggión kívül Baresi és Massaro is hibázott a brazilok elleni tizenegyespárbajban? Vagy arra, hogy a copfos csatár a fináléig vezető úton öt góllal segítette az olaszokat? A sport igazságtalan, egy hiba örökre meghatározza egy játékos megítélését. Márpedig Baggio az égbe lőtte a büntetőt a 0-0 utáni tizenegyespárbajban, és ezzel a legkevésbé sem brazilos brazilok nyerték meg a vb-t.

Ez volt az első torna egyébként az Egyesült Államokban, a finálét pedig Puhl Sándor vezette.

1998: Zidane feje I., Ronaldo rejtélyes rosszulléte

A Fenomén négy gólt szerzett és három gólpasszt adott a fináléig vezető úton, ám ott csak árnyéka volt önmagának. Pontosan továbbra sem tudni az okát, de az biztos, hogy Ronaldónak a meccs előtt görcsös rángásai voltak, és nem akarták, hogy pályára lépjen. A vizsgálatok azonban nem mutattak semmi rendkívülit, a csatár pedig játszani akart, így meggyőzte Mario Zagallót.

A finálé azonban nem róla szólt, hanem Zinedine Zidane-ról, a franciák karmesteréről, aki pont a legfontosabb pillanatban nyújtotta legjobb teljesítményét: két gólt fejelt. Az irányítónak addig nem ment a vb-n, piros lapot is kapott, de a párizsi döntőben minden összejött neki.

2002: Kahn potyája

Négy évvel később újra Ronaldo volt a középpontban, és ezúttal csak játéka – na meg egy kicsit fura frizurája – miatt. Rivaldóval és Ronaldinhóval alkotott hármasa végig remekül működött, és a németek elleni fináléban a Fenomén két gólt szerzett. Az elsőt a 67. percben, azzal sikerült megtörni az addig stabil ellenfelet, kihasználva az egész tornán nagyszerűen védő Oliver Kahn hibáját – de hát, ilyen a kapussors. Ronaldo 1994 után újra vb-győztes lett, a brazilok pedig ötödik aranyukat szerezték.

2006: Zidane feje II.

Zidane-ról és Materazziról szólt a finálé. Előbb a francia szerzett gólt tizenegyesből, majd az olasz védő egyenlített fejjel a 19. percben. Mivel több gól nem született, jött a hosszabbítás, amelynek a 110. percében ismét ők ketten váltak főszereplővé: a visszajátszásokból csak azt lehetett látni, hogy Zidane visszafordul, és mellkason fejeli az olaszt.

Utóbb kiderült, Materazzi a francia játékos húgára tett megjegyzést, amitől az begurult. Zidane piros lapot kapott, a vezérét vesztő csapat pedig elbukta a büntetőpárbajt – az a Trezeguet hibázott, aki 2000-ben az Eb-n a győztes gólt szerezte. Az olaszok a mennybe mentek a bundabotrány kirobbanása utáni hetekben, Zidane-nak pedig ez volt az utolsó tétmeccse pályafutása során, hiszen visszavonult.

2010: De Jong kungfu-rúgása

Fél óra sem telt el, amikor Nigel De Jong letaglózta Xabi Alonsót. Ez volt az a pillanat, ami mindenki számára egyértelműen megmutatta a hollandok és a spanyolok játéka közötti különbséget. Előbbiek a fizikalitásra mentek rá, keménykedéssel próbáltak előnyt szerezni és kizökkenteni a labdatartásra építő spanyol csapatot.

„Hihetetlen fájdalmaim voltak a mellkasomban, a testem remegett, de ez volt a vb-döntő, eszem ágában sem volt elhagyni a pályát” – mondta az emlékezetes rúgásról Xabi Alonso.

A holland középpályás csak sárgát kapott a brutális esetért, bár utóbb Howard Webb angol bíró is elismerte, jogos lett volna a kiállítás. A hollandoktól végül nyolcan kaptak sárgát összesen, Heitingát pedig a hosszabbításban ki is küldték, és a spanyol csapat ezt már kihasználta: Iniesta szerezte a győztes találatot négy perccel a vége előtt.