Tokió 2020
Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.
Az elődöntőben érezte Szilágyi Áron azt, hogy az ellenfele különleges állapotban van és nagyon jó akciókat hajt végre - összegezte a háromszoros olimpiai bajnok vívó a tokiói győzelmét.
Szilágyi a róla készült dokumentumfilmben arról beszélt, hogy néha még mindig feldühítik az ellenfelei - most azt mondta a hvg.hu kérdésére, úgy érzi, hogy ebben fejlődött.
„Főleg az elődöntőben kellett folyamatos reklamálással szemben nyugodtnak maradni, és magamra tudtam erőltetni ezt a higgadtságot”.
Arra a kérdésünkre, hogy mennyire volt nehéz a hangulattalan helyzethez alkalmazkodni, Szilágyi azt felelte: a vívóknál minden olimpia leginkább a helyzethez alkalmazkodáson múlik. „Nem itt a legparádésabbak a tusok, nem a cizelállt technikáról és a gyönyörűen kivitelezett akciókról szól az olimpia, hanem arról, hogy ki tudja jobban rendezni a gondolatait, ki akarja jobban, ki a harcosabb, és ma én voltam”.
