Horn Andrea
Horn Andrea
Tetszett a cikk?

Chema Rodríguez szerint a csapata bajnokhoz méltón játszott, megérdemelte volna a továbbjutást.

Egyetlen, az utolsó másodpercben lőtt góllal, 31-30-ra kapott ki a nyolc között a világbajnokságon a magyar férfi kézilabda-válogatott Horvátország csapatától. A vereség azt jelentette, hogy az együttes a nyolcadik helyen zárt a tornán. Ez volt sorozatban a harmadik vesztes vb-negyeddöntője.

A kudarc azért is fájó, mert öt perccel a mérkőzés vége előtt még négy góllal vezetett a magyar csapat, ám kiállítások, technikai hibák és rosszul kihasznált helyzetek miatt az ellenfél vissza tudott kapaszkodni.

Utolsó másodperces góllal kapott ki a magyar kéziválogatott, Horvátország elődöntős a vb-n

A négy közé jutás volt a tét Zágrábban, ahol 31-30-ra nyertek a házigazdák. Egymás után harmadszor bukott el vb-negyeddöntőt a magyar csapat.

Ezt emelte ki a lefújás után az irányító Fazekas Gergő is az M4 Sportnak nyilatkozva. „Kihagytunk helyzeteket, sok volt az eladott labda, ezek pedig megbosszulják magukat az ilyen mérkőzéseken.

Ötvenöt percig jól játszottunk, de ez kevés volt ma.

Ezért mondják, hogy hatvan percig kell pontosan, tökéletesen kézilabdázni, különben az lesz, ami most történt.”

A Wisla Plock játékosa azt mondta, a legjobban az fáj neki, hogy úgy kaptak ki, hogy az ellenfél semmi olyat nem mutatott, amire ne készültek volna. „Ez a mérkőzés a mi kezünkben volt. Tényleg nem tudom, mi történt, rettentően bosszant, hogy így veszítettük el, mert végig azt éreztem, hogy mi diktáljuk a tempót, a mi akaratunk érvényesül, de az első és a második félidő végébe is belehibáztunk.”

Hozzátette azt is, hogy nagyon csalódottak, szomorúak, de úgy érzi, hogy ez a csapat még nagyon sokra hivatott, és megerősödve fog visszatérni a mostani csalódás után.

Bánhidi Bence, a Szeged beállósa azzal kezdte a nyilatkozatát, hogy nem nagyon tud mit mondani, jelenleg sokkos állapotban van. „Végig a kezünkben volt a meccs, az utolsó percekben kihagytuk a helyzeteket, pedig vezettünk három-négy góllal, ez pedig megbosszulta magát. Óriásit küzdöttünk, szívünket-lelkünket kitettük a pályára, még akkor is, ha voltak benne hibák, de emberből vagyunk, ez előfordul.

Nagyon sajnálom, mert nem tudom, mikor leszünk újra ilyen közel ahhoz, hogy a négybe jussunk.”

Az egész tornán most először a kapuba küldött Bartucz László úgy érezte, megérdemelték volna a győzelmet, mert emberfeletti teljesítményt nyújtott a csapat. „Mindent beleadtunk, de a horvátok azzal nyertek, hogy nagyon jól kihasználták a hibáinkat” – tette hozzá a Tatabánya 14 védéssel záró játékosa.

Az átlövő Ilic Zoran arra utalt, hogy a meccs vége felé érkező kiállítások pecsételték meg a csapat sorsát. „Amikor Ligi (Ligetvári Patrik) megkapta a piros lapot, a védekezés… nem azt mondom, hogy összeomlott, de lehetett látni a hiányosságokat. Utána Sipi (Sipos Adrián) megkapta a két percet, mi pedig támadásban nem használtuk ki a ziccereket, hogy több góllal el tudjunk menni. A horvátok igen, könnyű gólokat kaptunk tőlük, visszajöttek a játékba. Nagyon szomorú vagyok, hogy ez lett a vége, de büszke vagyok a csapatra, hogy hatvan percig küzdöttünk és mindent beleadtunk a pályán” – magyarázta a Hamburg kézilabdázója.

Chema Rodríguez szövetségi kapitány arról beszélt, hogy a csapata nagyszerű meccset játszott, és sokkal jobb volt, mint a horvát. „Nem tudom mit érezzek, ez így nagyon kemény volt számunkra” – mondta, majd ő is kiemelte, hogy a végén rosszul jöttek a kiállítások, és sok lövést is elrontottunk az utolsó pillanatokban. „Nem tudom,hogy az emberek mit gondolnak rólunk, de szerintem úgy játszottunk, mint a bajnokok. A gond az, hogy a sport néha ilyen.”

Szerinte büszkének kell lenni a válogatottra, amely megérdemelte volna, hogy győzzön. „Nem tudok mit mondani. Majd legközelebb” – fűzte hozzá. Amikor azt kérdezték tőle, hogy mit hoz haza magával a tornáról, azt felelte: „Most csak azt érzem, hogy fáj. Mondhatnék mindenfélét, de megint kiestünk.”

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!