Az elmúlt nyolc év kapcsán felmerülhet az a kérdés, hogy önmagában a kormányzati teljesítmény hiánya vagy patologikus volta veszélyeztetheti-e a demokráciát? Valószínű nem (legalábbis önmagában), de rosszkedvűvé mindenképp teheti.
Újabban a választási-közéleti diskurzusban egy rendkívül negatív, a magyar demokrácia és parlamentarizmus szempontjából kontraproduktív irányzat nyert teret: nevezetesen annak hangoztatása, hogy a Jobbik előretörését azzal lehet megakadályozni, hogy ha nem „pazaroljuk” el szavazatunkat a kis pártokra. Nem árt, ha tisztában vagyunk az ilyenfajta kijelentések valódi tartalmával és cáfolhatóságával.
Orbán Viktor múlt pénteki évértékelője nem lepte meg a közönséget, nagyjából Bokros Lajos „orbánértékelő” beszéde is a várt eredménnyel zárult, sőt Mesterházy Attila reakcióira is számíthatott a nagyérdemű. Mindenképp figyelemreméltó azonban a beszédek illetve év(tized)értékelők internetes elő- és utóélete, amelyek talán egy új vitakultúra alapjai is lehetnek – állapítja meg Antal Attila a Méltányosság Politikaelemző központ munkatársa.
Az utóbbi időben éppúgy érveltek az MDF-SZDSZ összeborulás képtelensége, mint racionális volta mellett. Sokáig nem lehetett tudni, hogy milyen politikai irányvonal mentén működik együtt a két rendszerváltó párt. Ma már tudjuk: Bokros Lajos bemutatta az MDF választási programjának vitaanyagát, lényegében saját diagnózisát és vízióját, amelyet annak idején az ÉS-ben publikált. Antal Attilának, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatójának elemzése.
Seres Mária legutóbbi népszavazási kezdeményezésének bukása felhívja a figyelmet: Magyarországon a képviseleti demokrácia hézagainak pótlására ma már alkalmatlanok a közvetlen demokrácia hagyományos eszközei, többek között azért, mert a pártpolitika már oda is „betette a lábát”. Megújuló intézményekre lenne szükség, a külföldi példák is ezt sugallják- írja Antal Attila, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.